Patrubány: Rácz Sándor óriás volt
Rácz Sándor 1933. március 17-én egy Hódmezővásárhelyhez közeli tanyán született. A Don-kanyarban hősi halált halt édesapja után a hadiárvák nehéz sorsát élte. Tanulmányait Izsákon kezdte, majd 1946-tól egy budafoki katolikus gimnáziumban folytatta, s elsajátította a bútorasztalos szakmát is. 1947-től a budapesti Standard Gyár szerszámkészítőjeként dolgozott. 1956-ban megválasztották a vállalat (akkor már Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) üzemi munkástanácsa tagjának. A kerületi, majd 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsba került, amelynek december 11-éig az elnöke volt. 1958 március 17-én, pontosan 25. születésnapján életfogytiglani börtönre ítélték „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése“ vádjával, 1963 márciusában amnesztiával szabadult. 1988-ban, a kommunizmus végnapjaiban sokan a magyarországi fordulat elsőként kiszemelt eljövendő vezetőjeként tekintettek rá.
"Érdemei ellenére minden valószínűség szerint azért sem lett Magyarország államelnöke, mert a Freedom House-ban történt meghallgatása az első kérdésre adott válasza után véget ért. „Mi a véleménye a magyar nép antiszemitizmusáról, és mit kíván ez ellen tenni?” – volt Rácz Sándor tájékoztatása szerint az első kérdés, amire ő egy tőmondattal válaszolt: „A magyar nép nem antiszemita!”. A meghallgatás ezzel véget ért" - mutatott rá a politikus életútjával összefüggésben Patrubány Miklós.
1999-ben Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki Rácz Sándort, azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért, 2003-ban pedig a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnökévé választották. Idén április 26-án a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya odaítélte neki a rend legnagyobb kitüntetését, a Vitézi Aranykeresztet.
Rácz Sándort tisztelői, barátai és hívei különleges szellemi képességekkel megáldott, eleven észjárású, kreatív emberként jellemzik. "Magyar nemzete iránti felelősségétől vezérelve történészeket fölülmúló ismeretanyagot gyűjtött és vizsgált, majd helyezett teljesen egyedi ok-okozati összefüggésbe a XX. század magyar és egyetemes történetében. A trianoni békeparancshoz vezető utat, továbbá 1956, 1989 és a világkommunizmus folyamatait alig ismerte nála mélyebb összefüggéseiben magyar közéleti ember" - jegyezte meg portálunkhoz eljuttatott írásában Práznovszky Miklós. Rácz Sándor búcsúztatására 2013. május 23-án került sor a Szent István Bazilikában.
A gyászmisét Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke celebrálta, majd Pápai Szabó György velencei református lelkész mondott búcsúbeszédet. A ravatalnál Patrubány Miklós és v. Hunyadi László vezetésével a Magyarok Világszövetsége, valamint a Történelmi Vitézi Rend tagjai álltak vigyázban. A szertartáson számos volt és jelenlegi politikus és több társadalmi szervezet képviselői is részt vettek, köztük Boross Péter ex-miniszterelnök, Tarlós István főpolgármester képviseletében Dr. Szentes Tamás főpolgármester-helyettes, valamint Novák Előd és Murányi Levente, a Jobbik országgyűlési képviselői is. A Magyar nemesi családok Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezetét dr. vitéz zarkafalvi és práznóczi Práznovszky Miklós országos elnök képviselte.
Orbán Viktor miniszterelnök levélben nyilvánította ki együttérzését az elhunyt családjának, azt írva: “büszkék lehetünk arra, hogy minden viszontagság ellenére a Rácz Sándorhoz hasonló bátor emberek áldozathozatalának köszönhetően megmaradtunk, és a magyarság ma újra szabad, erősödő, gyarapodó és emelkedő nemzet.” A kormányfő gyászlevelében arra hívta fel a figyelmet, hogy Rácz Sándor, a világszerte nagyra becsült forradalmár és közéleti ember hazája mellett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget is szolgálta tiszteletbeli tagként.
A temetés a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben zajlott. A búcsúbeszédet Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke tartotta, s megszólaltak az elhunyt egykori barátai és harcostársai közül is. Patrubány Miklós kijelentette: Rácz Sándorra mint szabadítóra, utolsó reménysugárra, sorsfordítóra tekintettek a magyar családok, amikor a magyar szabadságharcot vérbefojtó szovjet megszállók fegyverei előtt volt bátorsága megismételni a forradalom követeléseit. “Szálfa voltál a családod és a nemzet életében, és ez a szálfa most kidőlt. Halálod családod (…) és a magyar nemzet gyásza” – hangoztatta hangsúlyozva, Rácz Sándor óriás volt, akinek a vezetése alatt a munkástanácsok felvállalták az 1956-os forradalom minden követelését. “Igazság, tisztesség, méltányosság, hűség, törvénytisztelet, íme Rácz Sándor erényei, melyek egybecsengenek magyar népének legszebb erényeivel.” “Sorsa jellegzetesen magyar sors, magyar tragédia. Kinek szolgálatáért bitófa vagy börtön jár, és jó esetben kisemmizés, elhallgatás, mellőzés” – mondta az MVSZ elnöke.
Miután Kozma Imre atya beszentelte a sírt, az 1956-os forradalmat jelképező lyukas nemzeti zászlóval borított koporsót nemzeti színű köteleken eresztették alá a sírba. A gyászszertartás végén Sinkovits-Vitay András előadásában elhangzott a Szózat, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Székely Himnuszt.
