Patinás településeink: Jóka
A települést 1197-ben, Ilka néven említik először, Zbima fia, Zerzowoy pozsonyi várjobbágy Imre királytól kapott szabadalomlevelében. "A család később Farkas néven kerül a köztudatba, s a szabadalomlevelet 1359-ben Nagy Lajos király, 1455- ben pedig V. László király is megerősíti" - olvashatjuk Jóka honlapján.
A wikipédiában olvasható, hogy a település a 13. században Jóka Ilka, Iolka, Jelka alakban fordul elő az Ilka nemzetség okirataiban. Ekkor már állt a templom is, melynek alapjait 1250 körül emelték. 1343-tól az óbudai klarissza apácakolostor birtoka volt Jóka, 1355-ben Harmethely-Jóka alakban szerepelt. A 16. században, Kis- Nagy- és Újhely-Jókaként említik, de Õraljapusztaként is előfordul. 1541-ben a török feldúlta, szinte a földdel tette egyelővé. 1553-ban Kis- és Nagyjókán 2-2, Újhely-Jókán csak 12 portát írtak össze.
A későbbi összeírásokban már Újhelyjóka szerepel, mely 1647-ben a pozsonyi apácáké, majd 1787-ben vallásalapé. Későbbi birtokosai egészen a 19. századik az Esterházyak.
Az Eszterházyakat a birtoklásban a Zichyek, a Batthyányak és gróf Pálffy Béláné követte. Az 1703-1711-es Rákóczi-féle szabadságharcban a falu a fejedelem mellé állt. Ebben szerepet játszott Jóka nagyszámú református gyülekezete. Kis- és Nagyjóka nemesi családjai az 1848-49-es szabadságharcból is kivették a részüket. A falu honlapja kiemeli a Farkas, az Udvarnoky és a Takács családokat megemlítve, hogy Farkas Károly ezredesi rangig vitte, a 12. huszárezred parancsnoka volt. Később emigrált, majd 1849 őszén hazatért. Néhány havi fogság után kegyelmet kapott. A helyi temetőben nyugszik.
Jóka lakosai elsősorban növénytermesztésből és állattartásból éltek. Fényes Elek a múlt század közepén így jellemzi a falut: „Gyümölcse sok, mert úgyszólván az egész falu egy gyümölcsös kertben fekszik. Nagy erdeje számtalan vadat rejteget. Szántóföldje , ámbár több helyen homokos, mégis jó gabonát, káposztát, dinnyét terem.“
A falu életében- már csak a halászat és vadászat miatt is nagy szerepet játszott a Kis- Duna . A folyamág 23 kilométeres szakaszon kacskaringózik a község határában, s a századelőn még hét vízimalommal dicsekedhetett a falu - olvasható a község honlapján. Jelenleg is megszemlélhető a technikatörténeti műemléképületként számon tartotta jókai vízimalom. amely a Kis-Duna partjának egy kanyarulatában áll.
A malom volt tulajdonosának visszaemlékezései szerint ebben a malomban többnyire rozst őröltek, kitűnően. A környékről sok gazda járt ide, hogy a gabonáját lisztre, darára, korpára cserélje. A malom 1951. áprilisáig rendeltetésszerűen működött.
1983-ban a szlovákiai műemlékek állami jegyzékébe sorolták. A Galántai Honismereti Múzeum a műemléképület műszaki felmérésének és tervezésének elkészítése után az épületet rossz állapota miatt szétszedette. A helyreállítási munkálatok 1992. novemberétől 18 hónapon át tartottak. A vízimalom és a környékének felújítása a Jókai Községi Önkormányzat érdeme. A malom közelében szabadtéri múzeum létesült, amely a község mezőgazdasági múltját bemutató műtárgyakat gyűjti össze.