Papszentelést ünnepeltek a magyarországi jezsuiták
Horváth Ferenc SJ ebben az évben ünnepelte diakónussá szentelését is. Április 3-án szintén a Jézus Szíve-templomban, szintén Székely János püspök szentelte őt diakónussá.
"Krisztus az örök szeretet, a totális önátadás. Ez az örök szeretet folytatódik minden papban. Ahogy Krisztus átadta magát, úgy a pap is erre az önátadásra, az emberekért való szolgálatra hivatott. Horváth Ferencet Isten szeretete készítette a szentség vételére, legyen ajándék élete, Isten kegyelmének jele" – köszöntötte Székely János a szentelés ünnepére egybegyűlt közösséget, a jezsuita pap- és szerzetestestvéreket, családtagokat, rokonokat, barátokat, valamint a Szent Ignác Kollégium diákságát.
Horváth Ferenc szentelését Xavéri Szent Ferenc emléknapján ünnepeli a jezsuita közösség, ugyanis 33 évvel ezelőtt éppen ezen a napon részesült Ferenc a keresztség szentségében – kezdte az ünnepelt életútjának bemutatását Forrai Tamás SJ.
A jezsuita út hosszú a rendbe való jelentkezéstől a teljes elköteleződésig. Horváth Ferenc is, 2010-ben kezdve ezt a folyamatot, éveken át tanult és dolgozott, míg a szentelés napja elkövetkezett. A tanulás ideje a magyarországi teológusképzésben kezdődött számára, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatódott. Tevékenységében a fő hangsúly a közösségépítő ifjúságpasztoráció területére került a Szent Ignác Kollégiumban. Így nőtt bele Ferenc a szolgálatba. A papság iránti vágy formálta belső építkezését, határozta meg a közösségben való jelenlétét. A helyén van" – mutatott rá Forrai Tamás, és e szavakkal kérte Horváth Ferenc szentelését.
"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért"– olvasható a papszentelés emlékére készült képen. Székely János e gondolat mentén építette fel szentbeszédét, és sokféle képet használva fejtette ki, mit jelent papnak lenni. "Az a legnagyobb hatalom, hogy odaadhatjuk életünket. Senkinek nincs ugyanis nagyobb szeretete annál… Krisztusban ez a teljes odaadás jelent meg, és ez folytatódik minden pap életében. A szeretet nagy titka éltet, az ember egész valóját betölti a tűz, nem tud se enni, se aludni... – utalt a püspök arra a vallomásra, amit Horváth Ferenc fogalmazott meg a szentelés előtti közvetlen készület napjaiban. – Az önátadás hatalma különleges, képessé teszi az embert arra, hogy ne láncolja le semmi, és ennek tüze hívja a papot arra, hogy Isten szeretetének megjelenítője legyen."
A szertartás végén Horváth Ferenc a vele ünneplőket és őt megajándékozni akarókat arra kérte, fogalmazzák meg számára és írják bele a közreadott kis emlékkönyvbe, milyen papnak szeretnék őt látni.