Ötven éve vette át a hatalmat Ceausescu
Ceaușescu nagyon fiatalon, mindössze 14 évesen lépett be a kommunista pártba. Emiatt a ’30-as és ’40-es években többször börtönbe zárták – ahol viszont váratlan szövetségesekre talált a romániai kommunista mozgalom legjelentősebb képviselői között. Itt találkozott Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel, majdani elődjével is.
A második világháború után kapcsolatainak köszönhetően előkelő pozíciókat töltött be az épülő pártállamban. 1947 után először mezőgazdasági, majd ’50-ben honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagjává vált, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett. Ceaușescu Gheorghiu-Dej halála után, 1965 márciusában a kommunista párt élére került – először mint titkár, majd főtitkár. Hatalmát az államtanács elnöki tisztségének betöltésével szilárdította meg 1967. december 9-én.
A „különutasság” poiltitkája
A későbbi diktátor még hatalomra kerülése után is népszerű politikusnak számított Romániában. Külpolitikai elképzeléseit a szovjetektől függetlenül kívánta megvalósítani, míg „alattvalói” életét a cenzúra és a pártállami nyomás enyhítésével könnyítette meg. A román lakosságot akkoriban reményekkel töltötte el Ceauºescu határozott Szovjetunió-ellenes külpolitikai irányvonala, amit nacionalista beszédekkel erősített meg. Hatalomátvétele után gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.
Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia 1968-as megszállását. Augusztus 21-én Bukarestben százezres népgyűlésen bírálta a bevonulást, a belügyekbe való beavatkozást, ugyanakkor hitet tett amellett, hogy a szocialista országok – Kína, Észak-Korea – tárgyalások útján fogják rendezni a helyzetet. Ezzel a gesztusával elnyerte a nyugati országok szimpátiáját, hiszen a szocialista blokk szétfeszítésének terve olyan tárgyalópartnerekkel ülhetett egy asztalhoz, mint Jacques Chirac, Richard Nixon, vagy Anvar Szadat egyiptomi elnök.
Ezek a diplomáciai lavírozások komoly gazdasági sikereket hoztak Romániában, az ország a szocialista blokk államai közül elsőként 1971-ben belépett a GATT-ba, majd az IMF-nek is a tagja lett, amitől 13 milliárd kölcsönt vett fel a hetvenes években. Ceaușescu kormánya a hatnapos háború után is jó viszonyt ápolt Izraellel, és más vezető hatalmakkal ellentétben nem volt hajlandó bojkottálni az 1984-es Los Angeles-i olimpiát.
Az igazi „ceaușescui” éra 1971-ben kezdődött az államfő távol-keleti látogatása után. Ceaușescura nagy hatást gyakorolt a Kim Ir Szen-féle ideológia, valamint Mao kulturális forradalma, így hazatérése után „júliusi téziseinek” megjelenése után egyértelmű neosztálinista és erőszakos nacionalista irányt váltott kormányzási stílusa. A brutális diktatúra a cenzúra szigorodásával kezdődött, amit a titkosszolgálati terror és az önkényuralom kiépítése követte. Ám mindez csak időszakos terrort eredményezte volna, ha nem vezeti be a gyakran nevetségességig fokozott személyi kultuszát, ami inkább a vezető vágyai köré épült, így a racionalitásnak és az ok-okozati összefüggéseknek már nem maradt hely.
Erre a legékesebb bizonyítékot a Románia által felhalmozott államadósság lefaragás körüli megszállottság szolgáltatta. A diktátor ezen „szent cél” érdekében az ország minden erőforrását bevetette, és mindent az exportteljesítmény növelése mögé rendelt. Az adósság elleni harc egészen odáig fajult, hogy a termőföldből élő romániaiak gyakorlatilag éheztek – mindeközben tömegével szállították ki az ételt az országból. A diktátor bukása előtt fél évvel Románia ugyan teljesítette a kitűzött terveket, de ezért minden ott lakónak hatalmas árat kellett fizetnie. Az export-megszállottsághoz hasonló „település-szisztemalizálási terv” is készült, amely a falvak és az erdélyi lakta települések nagy részét a lerombolással fenyegette. Ez a terv szerencsére nem valósult meg.
Új korszak kezdődött
Január 26-a, a politikus születésnapja természetesen állami ünnep lett, a diktátor képei és szobrai pedig ellepték a romániai főtereket. Bukarestben ’65 és ’89 között teljes háztömböket romboltak le, helyükre pedig a diktátor ízlésvilágába illő épületek kerültek. Ceausescu kínosan, már-már megszálltan ügyelt külső megítélésére, kimondottan alacsony termetét pedig kétségbeesetten próbálta „titkolni” az emberek előtt. Felesége, Elena is kivette a részét a személyes kultuszból, kémikus lévén az ország tudományos életének arcává vált.
A szocialista blokk 1989-es összeomlásával Ceausescu hatalma is hanyatlani kezdett, míg nem erőszakkal kellett eltávolítani a vezetői posztjából. Decemberben Tőkés László vezetésével forradalom tört ki Temesváron, és a diktátor minden próbálkozása ellenére nem tudott tömeggyűlést szervezni saját hatalma megmentésére. Rövid időn belül belátta, hogy menekülnie kell az országból, majd helikopterre szállt Bukarestben. Ám a légtérzár miatt nem jutott sokáig: a hadsereg rövid időn belül elfogta a bujkáló vezetőt és december 25-én a rögtönítélő törvényszék ítéletet mondott felette. A diktátort és feleségét még aznap kivégezték, Ceausescu halálával pedig új korszak kezdődött Románia életében.
