Ötszáz éves az esztergomi Bakócz-kápolna

A Bakócz-kápolnát az újkori műemlékvédelem úttörő vállalkozásának köszönhetően, közel két évszázaddal ezelőtti áthelyezése óta az esztergomi bazilika részeként csodálhatjuk meg.

Az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére épült középkori román, később gótikus székesegyház egykor Magyarország egyik legnagyobb temploma volt. Az építkezés valószínűleg 997-1010 között zajlott, 1010-ben már mint létező épületről esik róla szó. 1173-ban itt temetik el III. Istvánt. III. Béla uralkodása alatt, valamikor 1188 után, hatalmas tűzvész során leég a templom.

Az ezt követő években (kb. 1188-96 közt) a király és Jób érsek (1185-1203) a templomot és a vár épületeit kijavítják, és ekkor készül el a Porta Speciosa, a székesegyház nyugati díszkapuja is.

A tatárjárás alatt nem éri sérülés, azonban 1304-ben jelentős veszteség éri, mikor Vencel cseh király elfoglalja a várat, feltöri a székesegyházat, kincstárát és levéltárát kifosztja. Tamás esztergomi érsek 1307-ben jelentős kölcsönöket vesz fel, hogy a feldúlt egyházát helyrehozassa. A helyreállítás még 1321-ben is tart.

Ezután Telegdi Csanád érsek (1330-49) gótikus stílusban építi újjá. Ettől kezdve folyamatosan bővül a templom az egymást követő érsekek építkezései nyomán, ezek sorába illeszthető a Bakócz-kápolna felépítése is.

1543-ban I. Szulejmán szultán elfoglalja az esztergomi várat, a templom jelentős sérüléseket szenved, és dzsámivá alakítják, majd a különböző ostromok tovább rombolják. A vár visszafoglalása után sem építik újjá, folyamatosan romlik az állapota. A templom véglegesen Rudnay Sándor hercegprímás alatt tűnt el, mikor teljesen elbontották épületét és az alatt levő, tíz méter magas dombot, hogy helyet adjon az új bazilikának.

A mai esztergomi bazilikát 155 éve, 1856. augusztus 31-én szentelték fel. Mint azt a Magyar Katolikus Lexikon is írja, Bakócz Tamás 1506 és 1511 között építtette a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére a várkápolnát a középkori székesegyház déli oldalához, az itáliai reneszánsz stílusában. Alapkövét személyesen az érsek tette le. Ugyanakkor az oltár 1519-ben készült el. A bíboros földi maradványait 1521. június 15-ei halálát követően helyezték itt örök nyugalomra. A kápolna túlélte a török 130 éves uralmát és a középkori Szent Adalbert-székesegyház pusztulását is.

A kor művészetének neves történetírója, Giorgio Vasari leírása szerint Bakócz érsek az olasz Andrea Ferruccit kérte fel az általa megálmodott kápolna terveinek elkészítésére (bár egyesek Giuliano da Sangallo művének tekintik). Az épület 1511-ben készült el, ám az oltár 1519-ből való, szintén Andrea Ferrucci alkotása. Bakócz érsek a kápolna építésekor korának itáliai építőművészetéhez mérhetőt kívánt alkotni. Itáliai tervek alapján Ioannes Fiorentinus vezetése alatt több kőfaragó műhely mesterei készítették el a kápolna belső terét, helyi vörösmárványból. Az oltár készen érkezett Itáliából.

A kápolna csodával határos módon túlélte a török helyi, 130 éves uralmát. A hódító muzulmánok a teljesen ép kápolnában a szenteket ábrázoló szobrokat összetörték, és mecsetnek használták az épületet. A törökök 1673-as kiűzése után a kápolnában tartották a hálaadó Te Deumot. A romló állagú épületet 1686-ban Széchenyi György érsek restauráltatta. A tető felől ázó, de belülről szinte teljesen ép kápolna mellől elbontották a székesegyház romjait. Az egykor a templomba nyíló falnyílást ajtóvá szűkítették, a felső világítást adó lanternáját elbontották és cserépfedésű sátortetővel látták el. A viszonylagos épségben előkerült oltárt kissé átalakítva helyezték vissza az eredeti helyére.

A bazilika sokáig húzódó újjáépítése során feltétlenül meg akarták menteni a Bakócz-kápolnát. 1823-ban Rudnay Sándor érsek Packh János építészt bízta meg a feladattal, hogy az eltérő tájolású, 11 méterrel mélyebbre kerülő székesegyházhoz hozzáillessze a kápolnát. Packh a vörösmárvány kápolnabelsőt 1600 darabra fűrészeltette, megszámoztatta és oldalkápolnaként beépítette az új székesegyházba.

Az átépítés előzmény nélküli, különleges feladatát fél év alatt végezték el. A kápolnát 180 fokkal elforgatták, és a bejáratát áthelyezték a szemközti oldalra, aminek köszönhetően némileg sérült az eredeti művészi koncepció is.

Ez volt az első ilyen jellegű műemlékvédelmi cselekedet Európában. A homlokzati faragványok egyes részei a bazilika kriptájában láthatók.