Õszi evangelizáció Felsőpatonyban

„A napokban beszéltem egy hívő testvérrel, akinek, miután műtét közben leállt a szíve, a klinikai halál állapotába került. Sok orvos hosszú erőfeszítésébe került már a műtét is, nem még az újraélesztése. Miközben az orvosok mindent elkövettek, hogy megmentsék az életét, ő maga „kívülről” mindent látott és hallott. Később meg is köszönte egyik-másik orvosnak, hogy megmentették az életét, miközben pontos leírást adott a történtekről. Egyik orvos azt mondta: ez lehetetlen, hiszen engem maga nem láthatott! Viszont mindaz, amit elmondott, önmagában is arról tanúskodik, hogy igenis van élet a halál után. De milyen élet és mindenki számára? Ki reménykedhet a Biblia szerinti mennyországban és ki nem számolhat azzal? tehetünk-e valamit arra nézve, hogy meglássuk a fényt (Istent) az alagút (földi létezésünk) végén? Vagy esetleg már előtte is meg lehet Õt ismerni – kérdezi Vámos Béla felsőpatonyi lelkipásztor.

A Biblia szerint tele vagyunk félelmekkel, pedig Jézus az ő feltámadásával éppen a halál és a sátán, mint a félelmeink legerősebb mozgatójának ereje felett aratott teljes és totális győzelmet, ezért kész elvenni a mi félelmeiteket is!

Nem történik meg, nincs igazam, amikor azt mondom, hogy: a félelmeiteken keresztül nézünk a világra, magára Istenre is, ahelyett, hogy Isten igéjének a fényében néznénk a félelmeinkre!? Ahelyett, hogy az Õ igéjének a fényében engednénk magunkat átformálni és észrevennénk: Istent a szívünk érdekli. Mindannyian csak egy életet kaptunk. Az örökkévalóságot szem előtt tartva élünk? Azért a napért élünk, amikor majd megállunk szemtől-szemben Istennel? Vagy azokért a dolgokért élünk, amelyek nem számítanak, amikor jön a betegség, a kórházi ágy vagy a meghalás? A lelkipásztornak hetekkel ezelőtt egy nagyon beteg nő azt kiabálta: hagyja őt, ne jöjjek neki Istennel és az efféle marhaságokkal, ő csak az orvosokban bízik! „De tudjátok, sok orvos is megbetegszik, rákos lesz vagy kap agyvérzést és képtelen segíteni magán. Mi az, ami számít ennek a világnak? A hírnév, a dicsőség! De az elmúlik... A jólét! De hát meg fogunk halni... Az erő, a fiatalság! De meg fogunk öregedni és elhagy az erőnk... A szépség! De ha megérjük, ráncosabbak és görnyedtebbek leszünk... Bármi, amit a világ kínál: mulandó! Miért fárasztjuk ki magunkat olyan dolgokkal, amelyeknek nincs örök értékük, amelyek elmúlnak? Nem szeretném, ha félremagyarázná valaki, amit mondok, mert ezek mind fontos dolgok, de csak itt és csak most. Az örökkévalóság szempontjából azonban lényegtelenek – mutat rá Vámos.

A felsőpatonyi lelkipásztor azzal folytatja, hogy miért nem fektetünk több energiát abba, ami örökkévaló? Fiatalok! Mivel akarjátok tölteni életeteket? Idősebbek! Mivel akarjátok tölteni életetek még hátralévő részét? Azzal, hogy megszületünk, tanulunk, dolgozunk, nyugdíjba megyünk, később az ágyba majd a sírba dőlünk?

Lehet, hogy azt gondolod, miközben ezt a pár sort olvasod, hogy: na de nem vagyok én pap, lelkipásztor, hogy ilyenekkel ennyit foglalkozzam. A rossz hír az, hogy nem csak a papok fognak meghalni. Az kéne, hogy vezessen, az a vágy kellene, hogy hajtsa mindannyiunk életét, hogy Isten neve naggyá legyen az emberek előtt, hogy az Õ akarata legyen meg az életemben és a te életedben. Akkor Õ betöltene az Õ lelkének erejével és vezetne bennünket!
Ehelyett tele vagyunk félelmekkel. A betegségektől, a bajoktól, a háborúktól, a haláltól, az elmúlástól való félelemmel. Ezért akarunk valami nagyot alkotni, ezért akarjuk itt hagyni az ujjlenyomatukat a világban, anyagi biztonságot hagyni a gyermekeinknek... De ez nem mindig sikerül, nem mindenkinek sikerül. Tudjátok miért? Mert közben tele vagyunk félelmekkel. Tele vagyunk kudarcokkal és csalódásokkal. Már az életben meg-meglegyint bennünket a halál és az elmúlás fuvallata és látjuk a halál nyomait. Látjuk az elmúlás jeleit és ezek a kudarcok megrémítenek, a csalódások összezavarnak bennünket.

Egy kőkemény ateista, aki több vallásos beszélgetésbe felszínesen belefolyt, heteken keresztül vadul igyekezett bizonygatni előttem, hogy Isten nem létezik és nem volt teremtés, csak evolúció, miközben az egyik internetes közösségi oldalára a következőt tette fel a „magamról” címszó alatt: „Majd ha egyszer megállok az Úr előtt... és akkor majd azt kérdezi az Úr...” Tudjátok miért van ez a kettősség, ez a zavart állapot? Azért, mert ő is fél. A félelem miatt van. A sátán, az altató, a nagy zavarkeltő akarja, hogy nem foglalkozz a halál gondolatával, sem az elmúlással. Még sikereket és viszonylagos békét is kínál, hogy elaltassa benned a bűn fogalmát. Azt akarja, hogy a menekülj a bűn, a halál, az Isten, a bűnbocsánatnak még a gondolata elől is, mert nem kell Isten a boldogsághoz! Miközben hihetetlenül nevetségessé teszi a maga létezését. „Egy felvilágosult ember nem hisz ilyen mesében!” – mondják sokan. Így a sátánnak lehetősége van szabadon garázdálkodni. Milyen ördögien sikeres is ez a terv sokak életében! A legtöbb ember tényleg nem gondol arra, hogy van fény az alagút végén... Nem gondol arra, hogy egyáltalán van valami odaát és egyszer minden tettünkkel, gondolatunkkal el kell számolnunk. A legtöbben a sátán nyugágyában szundikálnak és úgy gondolkodnak, mintha örökké tartana ez a földi élet. Vagy már arra sem, annyira közömbösek még önmagukkal szemben is.

Azonban halld meg, drága testvérem, akkor is ha még nem érted vagy nem tudod elfogadni, hogy Istennek csodálatos terve van az életeddel. Azt mondja, hogy bár egy tőle elszakadt, neki hátat fordított világban élünk, ezért még az eget ostromló kérdéseink is rosszak, de Isten ma is adja mindazoknak, akik készek bűnbánatot tartani előtte és akik őszinte hittel kérik: az erő, a szeretet és a józanság Lelkét. Isten nem tagadhatja meg önmagát, nem rúghatja fel a saját törvényeit, ezért a bűnnek súlyos következménye van, mégpedig a halál. A rossz hír az, hogy nem csak a földi életre nézve, hanem az öröklétre nézve is.

Isten szeretete azonban utat készített mindazoknak, akik Jézus Krisztust, mint az egyedüli Megváltót az életükbe fogadják. Isten tudja, hogy van halál és a halál az nem normális állapot, nem természetes dolog, és ezért nem azt akarja, hogy ne foglalkozz vele, hogy háríts, hogy elfojtsd magadban, hanem azt akarja, hogy ÉLD TÚL! „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és aki hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”Isten dicsőséges evangéliumot készített nekünk. Az Fiú meghalt, de a Fiú elsőként feltámadt. Arra hív Isten bennünket, hogy részesei lehessünk ennek a nagy megváltásnak. És bár foglalkozzunk sok mindennel, de csak arra az egyre adjuk az életünket, ami igazán számít! TE HOGYAN DÖNTESZ? Sok az út és sok a lehetőség, de csak egy vezet az életre!

Ezért gyere és kérdezd bátran: Lehet-e és ha igen, hogyan lehet több energiát fektetni abba, ami örökkévaló? Reméljük, hogy az evangelizáció alatt választ kapsz ezekre a kérdésekre! Mert az evangelizáció a bibliai örömhír hirdetését, továbbadását jelenti - közvetlenebb formában, szeretettel olyan, elsősorban érdeklődő, kereső emberek számára, akik nem zárkóznak el Isten szava elől. Nem szenteskedésre, nem puszta vallásgyakorlatra, hanem igazi életre hívunk! Lehet, hogy most fog választ kapni életed megválaszolatlan kérdéseire?!” – ezekkel a gondolatokkal hívja az érdeklődőket az evangelizációra Vámos Béla felsőpatonyi lelkipásztor.