Õsök Sarjai Ünnepe és felvidéki zászlóbontás Gömörpéterfalán

 

A Rimaszombathoz közeli Almás-pusztára közel kétezer látogató érkezett. Az ünnepség fővédnöke Szesztay Ádám Magyarország kassai főkonzulja volt.

„Van egy haza a magasban. Amikor itt felmentünk a dombtetőre, ahol az ősök hegye van és ahol királyaink, vezéreink, ősanyáink szobrai foglalnak helyet, akkor megfogalmazódott bennem, hogy valami ilyesmire gondolhatott Illyés Gyula, amikor úgy fogalmazta meg a magyarsághoz való viszonyát, hogy ez a haza a magasban. Most, amikor országhatárok húzódnak magyarok és magyarok között, ez különösen fontos, hiszen mi egymásnak vagyunk a haza, és ez azt jelenti, hogy közös értékeink vannak, olyan dolgok, amelyekben fél szavakból is megértjük egymást” – nyilatkozta portálunknak Szesztay Ádám.

„Ez a kincs ugyan természettől adatott nekünk, meg Istentől adatott nekünk, hogy vannak ilyen dolgok, amelyek miatt fél szavakból megértjük egymást, de nem szabad olyan értelemben természetesnek tekinteni, hogyha nem gondozzuk, akkor ezek a kincsek megmaradnak. Úgyhogy ezeket a kincseket gondozni kell, méghozzá együtt kell gondozni, és azt a körülöttük lévő együttlétet, amelyik számunkra a haza, azt kell gondozni. Én ezért tartom fontosnak az ilyen táborokat, ezért örülök nagyon, hogy gömöri útjaim során a Baranta-völgybe is eljuthattam és az a megtiszteltetés ért, hogy itt a megnyitón beszédet mondhassak” – fűzte hozzá a kassai főkonzul.

Az Õsök Sarjai Ünnepének programja kicsiknek és nagyoknak egyaránt szólt. A legkisebbeket Badin Ádám és Mács Katalin szórakoztatta, de természetesen nem hiányozhattak a hagyományos népi játékok sem. A felnőtteket kulturális programok és előadások sokasága várta. Gál László simonyi református lelkipásztor Az egyistenhit nyomai az ősi magyar hitvilágban címmel tartott előadást.

„Egyre kevesebbet mesélünk a gyermekeinknek, az unokáinknak. Kezd lassan kihalni a magyar népmese és ezzel együtt kezd kihalni a magyar mitológia, a mitológiai szereplők is. Éppen ezért már a magiszteri munkámat is ebből a témából írtam. Ezt tovább vittem, a doktori munkámban próbáltam bebizonyítani azt, hogy őseink már szinte a kezdetektől fogva egyistenhitűek voltak, és azokra a félrevezetésekre próbál rámutatni ez az előadás, mely szerint a gyermekeinket is manapság az iskolákban is tulajdonképpen félrevezetik, mint ahogy generációkat félrevezetnek. Hiszen nem voltunk mi többistenhitűek, nem voltunk mi pogányok, semmi közünk a finn-ugor elmélethez” – mondta Gál László.

Az Õsök Sarjai Ünnepén többször tartottak baranta bemutatókat. A helyi barantások mellett a marcelházi Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub és a Felvidéki Kempo betyárjai is bemutatkoztak. A Kassai Lovasíjász Iskola csapata közös lovasíjász csatajelenetet mutatott be az Õsök tere alatt kialakított bemutatótéren. A Szer dombra egy új szobor is került, mégpedig Szent Lászlóé, melyet a várhosszúréti Ulman István és Baffi Lajos készített. A szobor mintegy három és fél méter magas, és tölgyfából készült.
 

 

„Árpád-házi királyok közül az egyik legnagyobb volt. A mai napig is a magyarság úgy viszonyul hozzá, mint az egyik magyar szenthez, aki Szent Istvánt is szentté avattatta a pápánál. Nagy jelentősége van. Sok monda kötődik hozzá, nálunk is Felső-Gömörben, Abaújban és itt is, de főleg a székelyeknél, akik a tatárok elleni harcban szinte azt mondták, hogy újra feléledt, a sírjából feltámadt és bárddal verte a tatárokat ki Erdélyből” – fogalmazott Ulman István. Hozzátette: a szobron a király feje látható, alatta pedig egy monda, a vízfakasztás elevenedik meg.

A két napos ünnepség fénypontyja a szer volt, melyet Pucskó Zsolt hagyományőrző vezetett, de jelen voltak a történelmi egyházak vezetői is. A szert követően került sor a felvidéki zászló felhúzására és áldására. A zászlót civil kezdeményezésre alkották, mégpedig Molnár Attila, Aranyossy Szabolcs és Kopecsni Gábor.

 

„A célja az, hogy egyesítse a felvidéki magyarságot, de nem az összmagyarság ellen. Kaptunk olyan kritikát, hogy ezzel eldobjuk a magyar zászlót, de itt egyáltalán nem erről van szó. A magyar zászló minden magyar emberé, tehát a Kárpát-medencén kívüli magyar emberé is, és mindannyiunkat összeköt. Ez pedig egyfajta olyan jelkép, ami a felvidéki magyarságnak egy picikét az identitástudatát erősítheti. Régi jelképek vannak benne, Thököly és Rákóczi zászlajának a két színe, illetve a címerük” – magyarázta Kopecsni Gábor. „Ugye azt tudni kell, hogy Rákóczi Borsiban született, Thököly pedig Késmárkon, tehát van itt kötődés” – fűzte hozzá.

„A mai napon egy olyan csodálatos ünnepük volt, ami nem sokszor adatik meg minden ember életében, aki valamihez, akármilyen kisebb vagy nagyobb közösséghez próbál kötődni. Egy olyan nemzeti ünnep volt, amikor a felvidéki magyarság egy zászló alatt próbál egyesülni, és ebben az egyesülésben, egy Istenben megtartani hitét, erejét, magyarságát” – mondta Pucskó Zsolt Ákos hagyományőrző.

Az Õsök Sarjai Ünnepe koncerttel és táncházzal ért véget.