Sokarcú Felvidék II. – jön a XIII. Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia

Czáboczky Szabolcs 2018. szeptember 06., 17:36

Tudásra Fel, vidék! Nemcsak vidék, nemcsak leendő orvosaink és mérnökeink, de kapjanak szót most társadalom- és bölcsésztudományi hallgatóink is. Előző cikkünkben a Diákhálózattal a tavalyi Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia reáltudományi szekcióinak különböző helyezettjeit kérdeztük meg, most jöjjenek a humántudományok képviselői.

Elsőként Deminger Orsolya nyilatkozott nekünk, aki a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Líceum kapcsán írta munkáját, s ezzel nyerte el a társadalomtudományi szekció harmadik helyét.

A tavalyi FTDK-s munkád partiumi tematikájú volt. Van bármiféle kötődésed Partiumhoz vagy Erdélyhez? Hogyhogy ilyen témát választottál? 

DO: Az alapképzésem alatt másfél évet töltöttem Nagyváradon. Az Erasmus+ programnak köszönhetően tanulmányokat folytathattam a Partiumi Keresztény Egyetemen és gyakornokként részt vehettem szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában. Magától értetődő volt számomra, hogy az alapképzéses diplomamunkámat (amelyet neveztem a Tudományos Diákköri Konferenciára) olyan tematikában írom, amely kötődik a városhoz és annak közösségéhez, amelynek egy ideig magam is részét képeztem. Munkámmal egyben szerettem volna tisztelegni a város és a közösség előtt, amely befogadott és támogatott, amíg ott éltem. Elmondhatatlanul hálás vagyok az időért, amit Nagyváradon tölthettem.

Milyennek ítélted az FTDK-t? Hogyan ajánlanád másoknak? 

DO: Számomra nagy élményt jelentett az FTDK-n való részvétel. Úgy gondolom, hogy szervezés tekintetében teljesen rendben volt. A hó okozott ugyan némi csúszást a programban, de úgy gondolom a szervezők ezt ügyesen kezelték. A konferencián való részvételt ajánlani tudom mindazoknak, akik betekintést szeretnének a tudományos munkák publikálásának világába. A konferenciára való nevezés egyben maga után vonja azt, hogy a hallgatók elsajátítsák a színvonalas munkák megírásának fortélyait, a kötelező előadás során pedig gyakorolhatják a szakmai hallgatóság előtti magabiztos megnyilvánulást.

Tóth Krisztiánt, a Selye János Egyetem történészhallgatóját szakmabeli elhivatottságról és az FTDK-n való tapasztalatairól kérdeztük. A 2017-es FTDK történelemtudományi és vallástörténeti szekció III. helyezettje lett. 

A múlt kutatása szerinted miért lehet a jelen emberének fontos? Miért lehet fontos pl. a felvidéki magyar közösség számára? 

TK: Több okból kifolyólag is fontosnak tartom kutatni a múltat. Nem utolsó sorban azért, mert az emberek hajlamosak elfelejteni azt, hogy honnan indultak. Elfelejtődnek olyan tények, olyan személyek, akik sokat tettek azért, hogy ma Felvidéken lehet magyarul tanulni, mert vannak magyar tanintézetek. Továbbá még vannak olyan helyek, olyan boltok, ahol magyarul beszélnek az emberek. Ezek apró dolgok, mégis érezzük, hogy egyre kevesebb ilyen hely van Felvidéken, mert egyre kevesebb felvidéki mondja magát magyar embernek. Én jól tudom, hogy csak egy homokszem vagyok, de ha csak egy kicsit is tudok segíteni a felvidéki magyarságon, akkor már nem éltem hiába én sem.

Miért jelentkeztél az FTDK-ra? Honnan és hogyan értesültél róla? Megérte? 

TK: Azért jelentkeztem az FTDK-ra, mert fontosnak tartom kutatni a felvidéki református egyház történelmét, ill. ez a konferencia biztosított számomra kellő teret és lehetőségeket arra, hogy tudjak bizonyítani nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Továbbá az FTDK lehetőséget kínál számomra, hogy kipróbáljam magam új dolgokban. Egy átlagos hallgató, nem tudja, hogy mivel jár egy – intézmény által nem kötelező - munka megírása, hogy a szabad időt a munkára áldozzuk. Továbbá felkészülünk az előadásra,  izgulunk a megmérettetésre stb. Ezek olyan tapasztalatok, amiket csak itt lehet nyerni. Nekem az FTDK előtt részt kellett vennem az intézményi TDK-n, ahol a konferencia „promózását” jó magam is teljesítettem. 

Harmadjára pedig Karika Réka, a pozsonyi Comenius Egyetem hallgatója árulja el nekünk, hogy nyelvünk mennyi végtelen lehetőséget nyújt. Így például egy FTDK-s munkát is lehetne írni vele. 

Hogyan definiálnád e kifejezést: "nyelvünk rejtelmei". Mi a nyelvész hivatása?

KR: Nyelvünk rejtelmei a nyelv gyors változásából adódnak. Mindig van valamilyen szabály, amit meg lehet szegni, és ezt a beszélők meg is teszik, ha az az adott nyelvi érintkezésben helytállónak, indokoltnak bizonyul – így keletkeznek a nyelvi változások. Eleinte csak pár ember szeg meg rendszeresen egy bizonyos szabályt, idővel az egész beszélőközösségre kiterjedhet a „szabálytalanság” használata, onnantól kezdve pedig az válik előírássá, elvárássá. A nyelvészek számára tehát mindig lesznek olyan területek, amelyeket vizsgálni lehet, és mindig lesznek olyan nyelvhasználati jelenségek, amelyeket meg kell fejteni, újra kell értelmezni. 

Hasznosnak értékeled az FTDK-t?

KR: Mindenképp. Úgy gondolom, a résztvevők elsősorban nem azért jelentkeznek, hogy megmérettessenek, sokkal inkább arra kíváncsiak, hogy az adott pályaműről a többi szakember mit gondol. Az ő észrevételeik és tanácsaik ugyanis mind hozzájárulnak egy-egy kutatás tökéletesítéséhez. Ha az előadó például a készülő szakdolgozatának egy részével indul, a hiányos, kevésbé precíz részeket a kompetens vélemények alapján még időben átdolgozhatja, és sokkal magabiztosabban védheti majd meg a végleges változatot. Ez pedig hatalmas előny. 

Még szeptember 7-ig lehet jelentkezni/pályamunkát bejelenteni a XIII. FTDK-ra. További információk: www.ftdk.ujs.sk

0 HOZZÁSZÓLÁS