Miről árulkodnak a Tesztelés5 eredményei?
A napokban nyilvánosságra kerültek az ötödikesek szokásos évi tesztelésének eredményei. Hogy szükség van-e a felső tagozatba került tanulók tudásszintjének ilyen fajta mérésére, arról megoszlik a pedagógusok véleménye is. Arról is sok vita folyik, szerencsés-e összehasonlítani a szegényebb régiókat a gazdagokkal? Mert a legtöbb újságcikk éppen ezekkel az összehasonlításokkal foglalkozik.
A szlovák nyelv és matematika teszteredményekkel már foglalkoztunk portálunkon. Most vegyük górcső alá a bennünket leginkább foglalkoztató tantárgyat, a magyar nyelv és irodalmat. Ebből idén 2849 tanuló írt tesztet, az országos eredmény 51,4 százalékos lett. A legjobban Pozsony megye magyar ötödikesei teljesítettek, akik 60,7 százlakosra írták meg a tesztet. Szorosan mögöttük Nagyszombat megye végzett, 60,5 százalékos teljesítménnyel. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Nyitra megye magyar ötödikesei állhatnának fel, 53,6 százalékos teszteredménnyel. A legrosszabb eredményeket Besztercebánya megye „produkálta”, ahol 40,7 százalékos lett a teszteredmény. A Kassa megyében élő magyar ötödikesek 43,8-ra teljesítettek.
Ezek az adatok is csak azt támasztják alá, hogy a nyugati régió jobb módban élő diákjai sikeresebbek, mint a közép- és kelet-szlovákiai régiók, ahol megjelenik a magas munkanélküliség és mélyszegénység.
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője szerint a megyék összehasonlítása helyett talán szerencsésebb lenne egy-egy járáson belül összevetni a szlovák és magyar iskolák eredményeit, hiszen ezekben nagyjából hasonló körülmények közt élnek a gyermekek. Mindjárt kevesebb lenne az egyes iskolák közötti eltérés, árnyaltabb lenne a kép.
„Alapvető oktatáspolitikai dilemma, hogy
szabad-e a gyerekszobával, könyvtárral rendelkező, jómódú szülők gyermekét összehasonlítani egy olyan gyermekkel, aki hatéves koráig nem járt óvodába, tizenöten laknak egy szobában és éhesen megy reggel iskolába.
A gyermekek fejlődését inkább önmagukhoz képest kellene figyelni. Fontos kiemelni, hogy a rosszabb eredmények gazdasági és szociális alapúak, nem anyanyelvioktatás-alapúak” –mondja az intézetvezető, aki sokkal inkább el tudná képzelni például a Komáromi járásban tanuló, azonos szülői és gazdasági háttérrel rendelkező diákok tudásszintjének összehasonlítását, mint összevetni a gazdag Pozsonyt a szegény Gömörrel.
Szerinte igazából egyet kellene nagyon egyértelműen látni, hogy az ötödikesek és kilencedikesek tesztelése nem azt a célt szolgálja elsődlegesen, hogy a gyermekeket központilag értékelje. Még csak arra sem szolgálnak, hogy az iskolákat ez alapján valamilyen rangsorba helyezzék. Ezek populációs mérések, mellyel az oktatásirányítás azt figyeli, a rendszerben milyen állapotok vannak.
A kérdés az, hogy ezek a sokéves eredmények mennyire épülnek bele az intézkedésekbe, például az illetékesek mennyire változtatják meg a tananyagot, mennyire képezik jobban a pedagógusokat, terveznek-e átképzéseket a problémás területeken és még sorolhatnánk. Érdekes lesz például majd megnézni öt évvel a kötelező óvodalátogatás bevezetését követően, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű régiókban javult-e a gyermekek iskolai teljesítménye.
