Meg kell határoznunk, egyáltalán mire jó az iskola! – kerekasztal-beszélgetés (nem csak) a kisebbségi oktatás kihívásairól

ma7 2019. július 20., 16:13

Iskolák a határon címmel rendezett kerekasztalbeszélgetést a ma7 médiacsalád Gombaszögön. Kolek Zsolt, lapunk rovatvezetője Prékop Máriát, az oktatási minisztérium főosztályvezetőjét, Fodor Attilát, a Comenius Intézet igazgatóját és Andruskó Imrét, a komáromi Selye János gimnázium igazgatóját faggatta a (kisebbségi) oktatáspolitikai aktuális kérdéseiről.

Fotó: Márkus Emese

Andruskó arra hívta fel a figyelmet Kolek Zsolt kérdésére reagálva, hogy ha az oktatáspolitika válságáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk,

a mai kihívások nagy része száz évvel ezelőtt ugyanúgy megvolt, egy nagyon fontosat leszámítva, mégpedig a csökkenő diákszámot.

Az igazgató úr kihangsúlyozta, hála a magyar pedagógustársadalom állhatatos munkájának, napjainkban rengeteg adat és statisztika áll rendelkezésünkre az oktatási rendszerről. Ezzel kapcsolatban mítosznak nevezte a kisiskolák hatékonyságába vetett hitet, ezt semmilyen statisztikai adat nem támasztja alá – jelentette ki Andruskó.

Fodor Attila a kisiskolák létjogosultsága kapcsán nem gazdasági vonatkozásokról beszélt, szerinte ez nem gazdasági kérdés, Andruskóval egyetértve,

az oktatás minőségében látja a kulcskérdést.

Az ötödikes és kilencedikes osztályok országos szintfelmérőjéből kitűnik,

minél messzebb megyünk Pozsonytól, minél kisebb településekről van szó, az eredmények kimutathatóan gyengébbek.

A Comenius Intézet felméréseire hivatkozva egy újabb problémára hívta fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy rengeteg gyermek egyáltalán nem szeret iskolába járni. A gazdasági kérdések sokkal könnyebben megoldhatók, vélte Fodor, viszont az iskolalátogatási kedvvel kapcsolatos problémákat már nehezebb kezelni.

A minisztérium főosztályvezetője, Prékop Mária elmondta, mint minden szakmában, sajnos az oktatásügyben is vannak inkompetens emberek. Áldozatos munkát végző, felkészült pedagógusokból rengeteg van, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy szakmailag gyengébb tanárok is akadnak szép számmal. Prékop például a szakirodalmi ismeretek hiányát, az önképzés elmaradását emelte ki ezzel kapcsolatban, illetve azt, hogy

a gyengébb tanítók és tanárok sok szempontból elavult oktatási anyagot és túlhaladott módszereket alkalmaznak.

Fodor erre reagálva kifejtette, a gimnáziumok legjobb diákjai ritkán mennek tanári pályára. Míg a tanítóképzésünk jó állapotban van, a tanárképzés már rengeteg kihívással küszködik. Ráadásul, véli Fodor, nagy probléma, hogy egyre kevesebb férfi lép tanári pályára.

A kezdő tanári fizetés mindössze hatvan-hetven százaléka az országos átlagbérnek,

márpedig ez is óriási gond – csatlakozott kollégájához Andruskó.

Prékop Mária egy felmérésre hivatkozva beszélt a gyermekek tanáraik iránt érzett elvárásairól. Az egyik legfontosabb a tanári humorérzék megléte volt, míg meglepő módon a lyukasórák egyre emelkedő gyakoriságát kifejezetten elítélték a felmérésben résztvevő diákok. A főosztályvezető-asszony szintén kiemelte, az óvópedagógus-képzés jól működik, nemzetközi felmérések szerint is rendben van az óvodai oktatás. Sok felmerülő probléma ugyanakkor nem az oktatási minisztérium kompetenciája, a szervezeti felépítés fragmentált, egy része a belügynél, más része az önkormányzatoknál van, ez pedig sok szempontból tarthatatlan szituációkat szül.

A magyar rendszer, amelyben centralizálták az iskolákat, fenntartásukat központosították, a magyar kisebbségi oktatás számára végzetes lehet – mondta el Andruskó, aki a továbbiakban azt fejtegette,

ugyan sok felesleges ismeretet tanítunk iskoláinkban, mivel nem lehet tudni, hogy 10-15 év múlva milyen tárgyi tudásra lesz szükség,

ezért felesleges hierarchiát felállítani a különböző tárgyak között.

Prékop Mária a tanár személyében látja az egyik kulcskérdést.

Egy kompetens, elhivatott tanárember rengeteg jelent a diákság szocializációjában, sőt az oktatás sikerességében is,

ennek ellenpárja pedig ugyanúgy megállja a helyét, hiszen óriási károkat tud okozni egy gyenge pedagógus.

Fodor Attila a probléma gyökerét a céltalanságban látja, nincsenek világosan megfogalmazott célok. Például az az egyszerű kérdés sem egyértelműen megválaszolható, hogy mire való az iskola?

A jó rendszert alulról kell felépíteni, nem fentről várni a megoldásokat,

zárta érvelését, és egyúttal a kerekasztalt is Fodor.

0 HOZZÁSZÓLÁS