Hogyan segítsük a gyerek beilleszkedését az iskolában?
Az iskolakezdés sok nehézséget rejt magában. Nehéz terhet ró a szülőkre, de még inkább az elsősök szüleire. Számos kérdés merül fel ilyenkor. Jól választott-e iskolát, osztályt, pedagógust?
A nagyobb gyerekek is szembesülnek az iskolakezdés nehézségeivel. Nekik is vissza kell rázódni a koránkelés-és fekvés, a feladatok, a szabálytudat világába. A kiselsősök viszont teljesen ismeretlen világba csöppennek. Náluk hatványozottan oda kell figyelnie a szülőnek arra, hogy ne negatívan élje meg a változást. Mihók Viktória, pszichológus ebben próbál segítséget nyújtani.
„A legfontosabb szempont az, hogy valóban iskolaéretten kezdje el az iskolát. Bírja a 45 perces órákat, figyelme tartósan leköthető, finommotorikája-, nagymozgásai rendezettek legyenek, kialakult legyen az önfegyelme, szabálytudata, stb. Az iskolaérettséghez tartozik a szociális érettség is, mely azt jelenti, hogy a gyermek képes társas kapcsolatok kialakítására, a közösségbe való beilleszkedésre. A telefont, a számítógépet, a táblagépet mellőzzük, mert ezekkel a gyermek kommunikációs készségei nem a megfelelő irányba fejlődnek. Helyette vigyük játszótérre, beszélgessünk vele, adjunk kielégítő választ kérdéseire, és meséljünk neki sokat. A szocializáció első színtere a család, segítsük tehát a gyermeket abban, hogy később a kortársaihoz, illetve a felnőttekhez is megfelelő módon tudjon kapcsolódni”- kezdi a pszichológus.
A szülő jó példával jár el, ha saját gyerekkorából pozitív élményeket mesél gyermekének. Nem szabad őket megijeszteni az iskolával, mert ezzel a szorongásukat növelik. Motiválni kell őket, hogy új emberekkel ismerkednek, feladataik lesznek, a tudást megszerzik, stb.
„Fontos az is, hogy a gyereknek legyen egy kis kuckója kialakítva, ahol nyugodt körülmények között a házi feladatait tudja oldani, tehát semmiképp sem a tv előtt. Továbbá beszélgessünk sokat gyermekeinkkel arról, hogy milyen volt a napja, mi történt vele. Ha épp az adott pillanatban nem szeretne róla beszámolni, térjünk vissza rá később a nap folyamán. Amikor szeretne beszélni, hallgassuk meg. Erre már kicsi kortól kezdve érdemes odafigyelni. Amikor a gyermek elkezd mesélni, tegyük félre saját elfoglaltságainkat, hallgassuk meg őt, figyeljünk rá. Ha ezt nem kapja meg, a gyermekben azt erősítjük, hogy nem fontos az, amit mondani szeretne, és a későbbiekben már hiába is várnánk, hogy beszéljen, már nem fogja megosztani élményeit, érzéseit”- javasolja.
Manapság egyre több a szorongó, a visszahúzódó gyermek. Őket abban kell segíteni, hogy jobban tudjanak kapcsolódni a többiekhez. És vannak a túl aktívak, őket érdemes akár plusz feladatokkal is lefoglalni, hogy ne kerüljenek be a "rossz gyerekek" skatulyába.
„A hiperaktív gyerekek nagyon jó képességekkel rendelkeznek, nagyon kreatívak, jó a szocializációs, kapcsolatteremtő képességük, egyszerre több mindenre is tudnak figyelni, sok területen tehetségesek, jó verbális képességgel, magas intellektussal rendelkeznek, és még sorolhatnám. Náluk az a fontos, hogy megtanuljanak együtt élni a hiperaktivitásukkal, megfelelő módon tudják kezelni azt, önkontroll stratégiáik fejlődjenek, viselkedésüket megfelelő módon szervezzék”- mondja Viktória. Ebben nagy szerepe van a pedagógusnak is, hogy segítse a gyerek tehetségét megfelelő módon kibontakoztatni.
Érdemes odafigyelni a szorongás, depresszió jeleire is. Ha megváltozik a gyerek hangulata, a viselkedése, sokat sír, vagy indokolatlanul dühös lesz, kiabál, éjszaka felébred, nehezen tud elaludni, rossz álmai vannak, nem beszél, visszahúzódóvá válik, ezek mind valamilyen problémára utalnak. Ha ezeket fedezi fel a szülő, érdemes mihamarabb szakemberhez fordulnia. Ugyanez érvényes a szomatikus tünetekre.
„Ha gyakori a hasfájás, a fejfájás, a hányinger, és nincs mögöttük organikus eltérés, akkor gyakran valamilyen stresszfaktor húzódik meg a háttérben, a szorongás, a teljesítménykényszer. Ami részben fakadhat a tanulásból, vagy pedig abból, hogy a kortársai között éri valamilyen negatív hatás. Ennek érdemes mihamarabb utánamenni, hogy ne állandósuljon a szorongása, mert minél tovább fennmarad, annál több idő, amíg ezt feloldjuk a gyerekben. Ilyen esetekben is érdemes szakemberhez fordulni”- hangsúlyozza a pszichológus.
A mai világban sokkal túlterheltebbek a gyerekek, mint 10-20 évvel ezelőtt. Ezért a megfelelő pihenőidőt is be kell biztosítani a számukra. Fontos, hogy legyen idejük a kikapcsolódásra, feltöltődésre, akár a sportban, vagy valamilyen kreatív foglalkozáson, hisz ezek sokat segítenek a feszültség levezetésében. Aki többet szeretne tudni a témáról, annak érdemes Dr. Vekerdy Tamás és Dr. Ranschburg Jenő könyveit forgatni, akik további hasznos tanácsokkal tudnak szolgálni.
