Helyzetkép iskolakezdés után

Az állam kereteket, pontosabban mondva gátakat szab, miközben a szerencsétlen pedagógus igyekszik tanítani. Ha kell, fénymásolt tan‑ vagy segédanyagok segítségével. Mert nincs más mód, a tananyag rengeteg, messze járunk még a személyre szabott oktatástól, amikor minden diák fejébe csak annyit próbálunk belegyömöszölni, amennyit képes befogadni. Amikor van egy minimum, ami minden diák­tól megkövetelhető, és aki jobb képességű, annak pedig a határ a csillagos ég.

Lapunk odafigyel az olvasóktól érkező észrevételekre. Nemrég egy édesapa panaszolta, hogy negyedikes fiá­nak az idén már csak heti két angol­órája lesz, miközben tavaly, harmadikban még három volt. Egyszerűen nem érti, hogyan lehet elvenni az óraszámból, ahelyett, hogy megtartanák vagy inkább emelnék azt. Nem érti, hogy miközben mindenhol azt szajkózzák az illetékesek, rá kell erősíteni a nyelv‑ és matematikaoktatásra, pont ezekből van kevesebb az iskolákban. Valóban furcsa és logikátlan, de tény, hogy harmadikban három, negyedikben pedig két angolórájuk van a magyar alapiskolásoknak. Felső tagozaton aztán állandósul a heti három óra. Persze hogy miként lesz jövőre, azt még nem lehet tudni, a tanterveken ugyanis elég sűrűn változtatnak. Hogy milyen megfontolásokból, azt most inkább ne firtassuk…

Pedig a magyar, vagyis nemzetiségi iskolákban amúgy is csak egy‑két szabadon felhasználható óra marad hetente. Ezekkel rá lehet erősíteni azokra a tantárgyakra, amelyekből nincs elegendő óraszám, vagy amiből túl sok a tananyag.

– Mi elsősorban az anyanyelv, a szlovák és az idegen nyelv, illetve a matematika oktatására használjuk fel a plusz­órát – tudjuk meg Masszi Jánostól, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola igazgatójától, aki azt is elmondta, a magyar gyermekeknek már így is több órájuk van hetente, mint a szlovákoknak. Nem sok értelmét látná további tanórákkal terhelni őket. Sőt úgy gondolja, alsó tagozaton még a heti három óra idegen nyelv is sok, hiszen a magyar gyermekeknek a szlovák is eleve idegen nyelv, untig elég azzal megbirkózniuk.

Az egyik legnagyobb felvidéki magyar alapiskola vezetője az oktatási módszereket illetően elmondta, bevetnek mindent, ami beválik, ami jónak bizonyul, ami érdekesebbé, emészthetőbbé teszi a diákok számára a tananyag befogadását. A tanító egyéniségén és felkészültségén és persze az akaratán múlik, milyen módszerrel tanít, hogyan vezeti a diákot a tanórán.

A matematika oktatását illetően is megoszlanak a vélemények. Egyesek azt szeretnék, ha a mostaninál nagyobb óraszámban és terjedelemben tanulnának számtant gyermekeink, ami a logikus gondolkodást fejleszti, míg mások szerint felesleges őket logaritmusokkal és integrálokkal terhelni, ha az életben sohasem lesz erre szükségük. Ez a tantárgy az utóbbi években háttérbe szorult az iskoláinkban, csökkent óraszámban oktatják, aminek az a következménye, hogy aki természettudományi vagy műszaki egyetemre készül, pót­órákat kénytelen venni belőle.

– Jómagam is sok matematikát tanultam annak idején, de csak a töredékét tudtam hasznosítani a későbbi munkáim során. Azt tapasztalom, hogy ma a gimnazista gyermekem jóval kevesebbet tud matematikából, mint amit mi tudtunk. Ugyanakkor egy csomó olyan dolgot tud, amit mi annak idején nem tanultunk, angolul, spanyolul beszél, az informatikában jártas. Mivel a tanórák száma véges, elég nehéz megoldani az igazságos elosztásukat. Nem járható út szerintem, hogy még több órát vezessünk be, a megoldás talán az integrált tantárgyak oktatása lehetne. Jobban meg kellene válogatni a tananyagot is, hiszen sok felesleges dolgot tanulnak a gyermekek. Nagyobb mozgástér kellene az iskoláknak. Arról nem is szólva, hogy a tankötelezettség kilenc éve alatt mindenki mindent tanul, függetlenül attól, mi szeretne lenni. A megoldás egy sokkal radikálisabb differenciálás lehetne a gyermek szükségletei és képességei szerint – nyilatkozta lapunknak Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója.

Az utóbbi időben egyre több szó esik a munkára való nevelés tantárgyának újbóli bevezetéséről, melynek célja, hogy a diákok igencsak gyenge manuális képességei javuljanak. Fodor Attila szerint ennek volna értelme, ha lennének az iskolákban megfelelő műhelyek és felszereltség. Leginkább azoknak a diákoknak lenne ez hasznos, akik később mesteremberek lesznek. Ilyen műhelyek azonban nincsenek, mert az iskolák a rendszerváltozással együtt ezeket is felszámolták.

– Ha néhány szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, elég kaotikus – mondja a tankönyvellátásról Csintalan Zsuzsanna, a komáromi Eötvös utcai magyar alapiskola igazgatóhelyettese. Több helyről érkeznek hozzájuk a tankönyvek, és az is előfordul, hogy pél­dául a Matica slovenská által kiadott történelemkönyvet kapják meg. Sok esetben nem tudják előre azt sem, kitől fognak könyvet kapni, s a kiadványokon az ár sincs feltüntetve. Miközben ezeket a könyveket nekik nyilvántartásba kell venniük.

S hogy milyen tankönyvek hiányoznak most, a tanév elején? A komáromi iskolában sokféle.

– A kaotikus helyzet illusztrálásaként elmondhatom, hogy tavaly például egy munkafüzet első részét akkor kaptuk meg, amikor már a tanév vége felé jártunk, holott azt az első félévben kellett volna használniuk a diákoknak. A kapott tankönyvek mennyisége sem stimmel, általában kevesebb érkezik, mint amennyit rendeltünk. A gyerekek egy részének tudunk adni, a másiknak nem. Hogy lehet így működni? Ha év közben érkezik egy új diák valamelyik osztályba, annak már nem tudunk tankönyvet adni, mert nem rendelhetünk belőle többet, mint ahány diák az adott osztályban van. Előfordul, hogy olyan tankönyveket kapunk, amelyek nem kompatibilisek az érvényben lévő innovatív tantervvel. Így fordulhat elő, hogy a nyolcadikosok a kilencedikesek tanköny­veit is használják, mert a tananyagok elrendezése évfolyamonként egész más, mint volt, a tankönyvek viszont nem követik ezt – vázolja fel a nem éppen rendezett helyzetet Zsuzsanna.

– Fénymásolunk. A jó pedagógus úgyis igyekszik innen is, onnan is meríteni, hogy a kellő tudást átadja. Nagyon szívesen használnánk aktívabban az interaktív táblát vagy oktatnánk az internet segítségével, hiszen így a gyermekek akár a mobiljukat, vagy a táblagépüket is használhatnák az órákon, csakhogy ehhez széles sávú internetre lenne szükség. Ami nincs. Azt várjuk a minisztériumtól, tegyen azért, hogy végre megvalósuljon a széles sávú internethasználat az iskolákban. Jelenleg még egy osztálynyi gyermek sem tud egyszerre a táblagépeken dolgozni, annyira gyenge az internet. Hogyan lehet elvárni tőlünk, pedagógusoktól, hogy rendszeresen használjuk a modern digitális eszközöket, ha a feltételek nem biztosítottak hozzá?

Ez a probléma természetesen nem komáromi specialitás, szinte minden iskola hasonló gondokkal küzd. A komáromi igazgatóhelyettes azt is elmondja, városi iskolaként számos előnyük van, amivel színesebbé tehetik a diákok számára az ismeretszerzést, hiszen például múzeumba, színházba, könyvtárba látogathatnak.

Szívesen alkalmazzák az ún. projekt módszert, amikor a gyermek kutat, információkat gyűjt, de a diákok csoportokban is dolgoznak az órákon. A pedagógus számára ez rengeteg munkát jelent, hiszen az egészet megszervezi, megtervezi és felügyeli.

Csintalan Zsuzsanna szerint szükség van ezekre az új módszerekre, hiszen ezek a gyermekek már egészen más korban élnek, mint a pár évtizeddel ezelőttiek.

Segíts magadon, az Isten is megsegít. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ilyen és ehhez hasonló népi bölcsességek jutnak az ember eszébe a hallottak alapján. Mert a tanév elkezdődött, helyzet van, tanítani kell. Egy dolog az előírás, más a realitás. Hogy ezek nálunk sokszor beszélő viszonyban sincsenek egymással, már szinte megszoktuk. A pedagógus számára pedig sokszor marad a rögtönzés.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2018/21. számában.