Fókuszban a kisiskolák jövője

ma7 2018. december 19., 09:58

A Selye János Egyetem Tanárképző Karán alapiskolák igazgatói találkoztak és a kisiskolák feladatairól és lehetőségeiről folytattak eszmecserét oktatásügyi szakemberekkel. Jelenünk legfontosabb kérdései közé tartozik ugyanis, milyen megoldásokat, eszközöket tudunk felhasználni annak érdekében, hogy fogyó magyar társadalmunk iskoláskorú nemzedékeinek versenyképes és korszerű tudást biztosítsunk.

Fotó: Selye J. Egyetem - Tanárképző Kar

Magyarlakta járásainkban egyre több a kis létszámú, gyakran már összevont osztályokkal működő tanintézmény. Ezekről sokan hajlamosak eleve feltételezni, hogy nem képesek ugyanolyan szintű ismereteket biztosítani, mint a központi iskolák. Egyre égetőbb az a kérdés, milyen stratégiát válasszunk a kisiskolák fennmaradása, illetve egy-egy kistérségben a „kis” és „nagy” iskoláink közti együttműködés optimalizálása érdekében.

A Selye János Egyetem Tanárképző Karán évek óta foglalkoznak a kis létszámú iskolákban folyó oktatásra való módszertani előkészítéssel, illetve az ilyen iskolákra jellemző sajátos oktatási tényezőkkel, a személyre szabott tanításban rejlő lehetőségekkel.

Fotó: Selye J. Egyetem - Tanárképző Kar

Horváth Kinga, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja a kerekasztal-beszélgetésre meghívta három magyar és egy szlovák tannyelvű alapiskola igazgatóját: Győző Andreát, Búcsról, Pintér Balogh Stefániát, Karváról, Maursky Mónikát, Pozsonypüspökiről, Emerita Holekovát pedig Szemetről. A meghívást elfogadta Geri Valéria kisújfalusi polgármester és két oktatási szakember – Fodor Attila, a Comenius Intézet vezetője és Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) volt országos elnöke. A Tanárképző Karról a dékán asszony mellett részt vett CT kutatási ösztöndíjasa, Rehák Tünde, az egyetem negyedéves hallgatója, illetve témavezetője, Szarka László, egyetemi docens. A konzultáció fő témája a Pozsonyi, Nagyszombati és Nyitrai kerületekben az alacsony diáklétszámmal működő (nem teljes és teljes szervezettségű, illetve összevont évfolyamokkal működő) alapiskolák pedagógiai-módszertani kérdéseinek áttekintése volt.

Túlélési taktikák

A többlépcsősre tervezett szakmai egyeztetés első, komáromi konzultációján Horváth Kinga hangsúlyozta, a kar nagyon fontosnak tartja, hogy a végzős hallgatóknak reális képük legyen a dél-szlovákiai járások egymástól is jelentős mértékben eltérő demográfiai hátteréről, intézményi adottságairól. A többségi iskolákkal versenyképes tudásátadás alapvető feltétele, hogy olyan hallgatók kerüljenek ki a karról, akik képesek megismerni tanulóik családjainak gazdasági, kulturális helyzetét, és törekszenek arra, hogy a település vezetőivel a szülőkkel szorosan együttműködve meg tudják teremteni a helyi magyar tannyelvű oktatáshoz szükséges társadalmi támogatottságot és összefogást.

A magyar tannyelvű kisiskolákban folyó oktatás eredményeinek és problémáinak megismerésére, feltérképezésére most a Tanárképző Karon is új program indult, amelybe a Collegium Talentum 2018 (CT) támogatásával e sorok írója is bekapcsolódott. A CT-kutatás elsősorban az eredményes, sikeres módszertani megoldásokat alkalmazó kisiskolákban kialakított jó gyakorlatoknak, illetve a kis- és a központi iskolák közti pozitív viszony, élők kapcsolat kialakításának az elemzését tűzte ki célul.

A két iskolatípus sajátosságainak, a köztük lévő kapcsolatoknak évek óta napirenden lévő kérdéseit már eddig is sokan vizsgálták. Albert Sándor és Fodor Attila rendszeresen elemzi a helyzetet. Mint ahogy a két párt oktatási szakértői vagy a gömöri kisiskolák ügyében például Sebők Valéria az elmúlt években már sok mindent tettek a kisiskolák ügyében.

Képgalériánk:
Fotó: Selye J. Egyetem - Tanárképző Kar

Bár a komáromi konzultációnak a fő célja elsődlegesen az volt, hogy a meghívott kollégák beszámolói alapján felmérjék a hosszabb távú együttműködés lehetőségét, sikerült beazonosítani néhány olyan „receptet”, elképzelést, amelyet az érintett oktatási intézmények a közeljövőben máshol is hasznosíthatnak.

Az első alakalomra meghívott intézmények igazgatóinak beszámolóiból kiderült, hogy mindenhol igyekeznek a helyben leginkább alkalmas módszertani eljárásokat alkalmazni, ami remek lehetőséget biztosított arra, hogy az innovatív ötleteket egymással is megosszák a hasonló cipőben járó igazgatók.

A központi és kisiskolák együttműködése lehet a kulcs

Az elsődleges cél az volt, hogy regionális, kistérségi keretek közt elképzelt konzultációs forma beindítson egy szakmai párbeszédet. Ezzel is ahhoz szeretnének hozzájárulni, hogy a helyi adottságokat, lehetőségeket figyelembe véve mielőbb körvonalazódjék valamilyen szakmai konszenzus a kis létszámú iskolák és központi iskolák közötti módszertani és intézményfejlesztési együttműködésről. Egymás gondjainak megismerése, egymás szakmai segítése, az intenzív intézményközi együttműködés, a központi iskolákkal való közös gondolkodás és tervező munka talán kiutat jelenthetett volna olyan kisiskolák számára, amelyek az elmúlt években kapuik bezárására kényszerültek. Ez történt például a csallóközi Bakán és Csiliznyáradon, a mátyusföldi Tasonyban és Nemeskajalon, az érsekújvári járásban Pozbán és Barton vagy éppen a gömöri Runyán.

A kislétszámú iskolák megmaradása, a központi iskolákkal való együttműködésben rejlő előnyök felismerése elsősorban helyben, az iskola, a szülő és a település vezetői közötti háromszögben dől el. A módszertani, intézményközi együttműködés, a jó példák felmutatása és átadása egyfajta szakmai és erkölcsi minimum. Az iskolájuk elvesztésével fenyegetett falvak számára azonban ez akár a közösségi életmentés, a közös magyar szívdobbanás fenntartásának lehetőségét is jelentheti minden olyan kisiskola megmaradásakor, ahol a magyarnak maradni kérdés egybefonódik az iskolaválasztás és a versenyképes tudás kérdésével.

Rehák Tünde

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS