2018. június 2., 21:02

Az Ipari a megváltozott világban

Három évvel azt követően, hogy napvilágot látott Albert Sándor Az Ipari több mint egy iskola című könyve, a folytatás is elkészült. A kassai ipari iskola egykori igazgatójával, a Selye János Egyetem alapító rektorával az új kötetről, az iskola szellemiségéről és további terveiről beszélgettünk.

Albert Sándor
Galéria
+2 kép a galériában
Fotó: Fábián Gergő

Rövidesen új könyve jelenik meg a kassai ipariról, a három évvel ezelőtt kiadottnak a folytatása. Az új kötet az intézmény mely korszakát öleli fel? Mi lesz a címe?

Az Ipari több mint egy iskola című könyvem három évvel ezelőtt jelent meg. 1950-ben, amikor újraindult a magyar nyelvű képzés, a kassai ipariskola elsőnek lépett, és tulajdonképp a kultúra közvetítését is felvállalta – ekkor még nem volt színház sem Komáromban, sem Kassán –, tehát ilyen alapon mondjuk, hogy több mint egy iskola. Ezenkívül gyűjtőhelye volt a felvidéki magyaroknak. Kialakult egy olyan szellemi közösség, ami még ma is mozgatja a felvidéki magyarságot. Az első könyvvel azt a hangulatot akartam visszahozni, ami az '50-es, '60-as években uralkodott. A második rész, amely most készül, az 1990 utáni, ún. bársonyos forradalom utáni történet. Ez is lesz a címe, Az Ipari a bársonyos forradalom után. Mivel a forradalom után megváltozott minden, a társadalmi berendezkedés, az oktatási törvények, amire reagálni kellett, leginkább a változásokat akartam bemutatni. S természetesen azt, hogy mindez hogyan csapódott le az iskolában.

Mikor jelenik meg a könyv?

Júliusban jelenik meg. Van az iparistáknak egy országos találkozója Párkányban. Több városban is léteznek iparista klubok: Dunaszerdahelyen, Vágsellyén, Tornalján, Kassán kettő is, de van egy nagyon jól működő klub Párkányban. A párkányiak már vagy negyedik éve meghívják a többi klubot. Mivel itt mindig összegyűlik vagy 80-90 ember, az idei találkozóra már szeretném elvinni az új könyvet. Kicsit fájó dolog, hogy inkább csak az idősebbek járnak ezekre a találkozókra, akik még a régi ipariskola diákjai voltak. Fantasztikus szellemiség, összetartó erő volt ott akkoriban. A ’90 utániak már egy egészen más történet. Persze, megváltozott a világ. Korábban a felvidéki magyarság fellendítése, a kultúra és a hagyományok őrzése állt a középpontban. Ma pedig a globalizációval kinyílt a világ. Ezt figyelembe kell venni. A régi iparisták azt mondják, a mai ipari már nem az az iskola, ami volt. Ebben tökéletesen igazuk van, de nem is lehet az.

Fotó:  Fábián Gergő

Tervez ismét könyvbemutatókat?

Természetesen. Bár a szünidő alatt aligha, inkább majd valamikor szeptember folyamán. Ezekre valószínűleg az idősebbek fognak eljönni, úgy tűnik, őket jobban érdekli, hogy hová, merre tart az iskola.

A könyv szerkezete megközelítőleg olyan lesz, mint az előzőé? Tehát előbb kapunk egy áttekintést az adott korszakról, aztán következnek a volt diákok visszaemlékezései, anekdotái?

Ez a kötet csak öt diák visszatekintését tartalmazza, a saját életútjukat írják le, hogy az érettségi után mit csináltak, hová kerültek, mennyire lettek sikeresek. Hangsúlyosan több szerepet kap a könyvben az, hogyan változott az iskola, a törvényi háttér, a tantervek, milyen szakok kerültek bevezetésre, milyen változás történt kulturális, szakmai téren, hogyan változott a tantestület stb. Az előző könyvnél a hangulatot próbáltam megfogni, tehát a diákok arról meséltek, milyen volt iparistának lenni. Az összetartozás érzése szempontjából a közösen megélt élmények meghatározók voltak. Ma viszont pénteken minden diák rohan haza. A hétvégét nem töltik együtt, tehát nincsenek közösen megélt élményeik, legalábbis az osztálytermen kívül. Ezek nagyon hiányoznak. Akkor (az előző könyvben bemutatott korszak idején – a szerző megj.) még nem voltak szabad szombatok, csak a vasárnap volt szabad. A nyugat-szlovákiai gyerekek a szeptemberi tanévkezdés után először csak karácsonyra mentek haza. Húsvétkor általában a keleti diákokkal töltötték a szünidőt. Ez ma már a múlté.

Mi késztette arra tanár urat, hogy megírja a második részt?

Ez tulajdonképpen elvárás volt. Az első könyv hatására sokan jelezték, hogy nekik is vannak történeteik. Eredetileg ezeket a visszaemlékezéseket akartuk folytatni, össze is jött vagy 15-20 darab, de azt még nem lehet könyvként kiadni. Kassán két könyvbemutató is volt, az egyik a Rovásban, a másik az Ipariban, ahol sok egykori iparista és tanár jött össze. Ott merült fel a gondolat, hogy a ’90 utáni történetet is meg kellene írni. Megpróbáltam dokumentálni, mi is történt a rendszerváltástól mostanáig – személyi téren, az iskolavezetés, a szakok terén, tehát hogy hogyan alakult át, hogyan lett más az iskola.

A könyvíráson kívül mivel foglalkozik manapság?

Pedagógus-továbbképzésekkel foglalkozom, a Felnőttképzési Intézetet működtetem, olyan 8-10 emberrel. Vannak akkreditált programjaink, azokat kínáljuk óvodai, alap- és középiskolai pedagógusoknak, de pedagógiai-pszichológiai tanácsadóknak is. Rengeteget vagyunk úton, nagyon sok helyre megyünk. Ez érdekes olyan szempontból is, hogy bejárjuk Szlovákia legtöbb – szlovák és magyar – iskoláját, az ország csaknem összes régióját, tehát nagyon jó az áttekintésünk, jó összehasonlítási alapunk van arról, hogy mi történik a szlovák és a magyar iskolákban.

Mik a további tervei? Újabb könyvek a láthatáron?

Évente megjelenik minimum egy, de sokszor 2-3 könyvem, többnyire pedagógiai vonatkozásúak. Az idén egy már megjelent, kettő pedig az év folyamán fog, a már említett könyvön kívül a Selye János Egyetem első öt évéről. Jövőre lesz ugyanis 15 éves az egyetem. A címe már megvan: Mindvégig ellenszélben.

Albert Sándor
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.