Búcs és Bátorkeszi példa értékű helytállására emlékeztek
Mementóként emlékeztet a húsz évvel ezelőtti Búcs-Bátorkeszi-iskolaháborúra a búcsi Katona Mihály Alapiskola előcsarnokában december 7-én leleplezett emléktábla, amely párja a másik helytálló oktatási intézmény ékévé válhat.
A mindkét községhez erős szálakkal kötődő Sidó Szilveszter fafaragó műve az igazság örök érvényűségét és a helyi lakosság példa értékű magatartását hirdeti. A péntek esti megemlékezésen elhangzottak Ady szavaival sugallták: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, hiszen hazai magyar iskoláink létéért folyamatosan újabb és újabb csatákat kell vívnunk.
Kilenc hónapig rendületlenül, a figyelem középpontjában
A búcsi Katona Mihály Alapiskola, valamint az egykori búcsi és bátorkeszi közös petíciós bizottság által megtartott ünnepi est elején Győző Andrea, a Katona Mihály Alapiskola igazgatója üdvözölte az előcsarnokot megtöltő résztevőket. A két község lakosain kívül a távolabbról érkező vendégeket, köztük Szigeti László oktatási ex-minisztert, az egykori Központi Koordinációs Tanács politikai részlegének tagját, Mézes Rudolfot – a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SzMSzSz) elnökét, Fodor Attilát – a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatóját és Keszegh Margitot – a Komáromi Járási Hivatal 1998-ban kinevezett elöljáróját, akinek első döntése alapján mindkét gerinces igazgatót visszahelyezték az eredeti posztjára.
Búcs hajdani polgármestere és a petíciós bizottság tagja, Szigeti János az új emléktábla alatt elmondott beszédében röviden felidézte a hazai magyar és szlovák, valamint a nemzetközi sajtó figyelmét is kiváltó történéseket. Nem csak a jelenlevő Szabó Editet, Bátorkeszi hajdani polgármesterét és Novák Ferenc volt iskolaigazgatót köszöntötte, hanem a betegsége miatt távol maradó Varga Lajos, búcsi ex-iskolaigazgató, valamint a petíciós bizottság időközben elhunyt tagjai, illetve a közös küzdelmük sikeréért egykor munkálkodó hazai magyar politikusok, leváltott iskolaigazgatók helytállása előtt is fejet hajtott.
Kilenc hónapig a figyelem középpontjában – Az iskolaháború dióhéjban címmel Pelle István, a búcsi iskola volt igazgató-helyettese és történelemtanára, az egykori petíciós bizottság tagja tartott vetítéssel egybekötött előadást.
Majd Fodor Attila és Sidó Szilveszter visszaemlékezései következtek. Nagy érdeklődés övezte a korabeli dokumentumokból, újságcikkekből egy másik petíciós bizottsági tag, Molnár Katalin által összeállított kiállítást.
Ádáz harc az egynyelvű bizonyítványok és az alternatív oktatás bevezetése ellen
Pelle emlékeztetett: a Mečiar-kabinetnek a magyarellenességéről elhíresült oktatásügyi minisztere a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) embere, Eva Slavkovská volt.
„Már Slavkovská 1994-beli kinevezésekor sejtettük, hogy mi vár magyar iskoláinkra. 1995-ben beindította gőzhengerét: Rozsnyón leváltotta Tóth Sándor iskolaigazgatót. Az év októberében a parlament megszavazta az új nyelvtörvényt, mely kimondta, hogy minden pedagógiai dokumentációt kötelesek vagyunk államnyelven vezetni.
Ennek a rendeletnek az alapján parancsba adta a magyar tannyelvű iskolák igazgatóinak és pedagógusainak, hogy az 1996/97-es tanévtől a bizonyítványokat is csak szlovákul írják ki.
Mivel ezt alkotmányellenesnek tartottuk, ezért Varga Lajos igazgatónkkal, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség Komáromi Területi Választmányának elnökével együtt, a féléves bizonyítványosztás előtt felhívással fordultunk járásunk iskolaigazgatóihoz, hogy a tiltás ellenére adják ki a kétnyelvű bizonyítványokat. A 35 iskolavezető közül 31 csatlakozott felhívásunkhoz. Az SzMPSz, az SzMSzSz több politikusunk (Szigeti László, Dolník Erzsébet, Berényi József, Csáky Pál, Szabó Rezső stb.) támogatásával együtt létrehozta a Központi Koordinációs Tanácsot, s ´97 tavaszán létrejött a koordinációs tanácsok hálózata, aminek köszönhetően koordinált ellenállásra került sor. Majd felhívásunk nyomán 310 magyar iskolából 108 ki merte adni a kétnyelvű bizonyítványt.“
Iskolaigazgatók leváltása, mozgóbérmegvonás, fenyegetések
A hatalom a felvidéki összefogás láttán bekeményített, s megfélemlítésként a következő tanév elején posztjáról leváltotta a pozsonyi és a szenci iskolaigazgatót.
Megvonták az ellenszegülő pedagógusok mozgóbérét.
Egy komáromi szakközépiskola igazgatója, Eva Gajdáčová pedig azzal fenyegetőzött, hogy intézményükbe nem hajlandók felvenni a kétnyelvű bizonyítvánnyal érkező végzős alapiskolásokat. Az 1998-as félévi bizonyítványosztás előtt a búcsi, majd a bátorkeszi szülők is leszögezték: egynyelvű bizonyítványokat nem hajlandóak átvenni, vagyis a biziosztás napján gyermekeiket nem engedik iskolába.
„A madari alapiskola még akkor is kétnyelvű bizonyítványokat adott ki, de mivel ők ezt nem verték nagydobra, megúszták a büntetést. Agócs Béla nádszegi pedagógus sem hátrált meg - magyar oktatásügyünkért tragikus haláláig kiállt. Mivel azonban a mi döntésünk nyilvánosságot kapott, ezért
Ernest Macho, akkori járási tanügyi elöljáró 1998. március 15-i (vasárnapi!) dátummal minden indoklás nélkül menesztette posztjáról Varga Lajos és Novák Ferenc igazgatót.
Bennünk akkor már annyira munkált a dac, hogy tiltakozó tömeg várta az önkényurak által iskoláink élére kinevezett új igazgatókat, akik kénytelenek voltak visszalépni. Egy nap alatt Búcson 655, Bátorkeszin pedig 1071 támogató aláírást gyűjtöttünk össze a két leváltott igazgató visszahelyezése érdekében, akikre továbbra is főnökeinkként tekintettünk. Kilenc hónapig egyik iskola sem rendelkezett hivatalosan kinevezett igazgatóval” – magyarázta Pelle.
Tiltakozó nagygyűlések, élőláncok és a hőn óhajtott győzelem
Tiltakozási hullám vette kezdetét, s a járási hivatalba behívott iskolavezetőket a községi hangszóróban felhangzó Kossuth-nótára gyülekező tömeg kísérte. Négyezer fős élőlánc és tiltakozó nagygyűlések is jelezték: elég volt a jogtiprásból.
A tiltakozók állásfoglalásaikban is leszögezték: a háttérben az alternatív oktatás bevezetésének rémképe fenyegetett. A létrejövő S.O.S. Pedagógiai Alap támogatta az anyagilag ellehetetlenített pedagógusokat. Jelentős hazai és külföldi sajtóvisszhangot váltott ki a szülők bátor kiállása. A Mečiar-kormány bukását követően, 1998. december 4-én Keszegh Margitnak, a Komáromi Járási Hivatal új elöljárójának első döntése alapján mindkét gerinces igazgatót visszahelyezték az eredeti posztjára. Az MKP azt megelőzően, még májusban Pro Probitate – Helytállásért-díjjal jutalmazta a példa értékű magatartást tanúsított két községet.
A kiszámíthatatlan érdekek által vezérelt politikai játszmák közepette magyar iskoláink felett időről időre Damoklész kardja függ. Gondoljunk csak a kisiskoláink megszüntetését célzó szándékra!
A megvédésüket szolgáló közéleti bátorságra, polgári kurázsira tehát továbbra is nagy szükség van. További küzdelmeinkhez hittel és erővel vértezhet fel minket a „BB-iskolaháborúban” aratott győzelem, ami a felvidéki magyarság közös sikere.
Hozzászólások