Brunszvik Teréz és a pozsonyi óvoda

A nemes lelkű Terézre szenvedélyes tenni akarás és fáradhatatlanság volt jellemző. Alakját Széchenyi Istvánéhoz hasonlították. Remekül zongorázott, Beethoven tanítványa is volt, aki a Brunszvik testvérek baráti köréhez tartozott. Kapcsolatukat kölcsönös tisztelet és nagyrabecsülés jellemezte, amiről a grófnő naplójában is beszámol (a grófnő életének és naplóhagyatékának kutatója dr. Hornyák Mária).

A kor elvárásait meghazudtolva a szabad és anyagilag független nő modelljét képviselte. Habár lett volna lehetősége férjhez menni, tudatosan választotta mások szolgálatát és segítését. Igazi földi missziójára 34 évesen döbbent rá, amikor megismerte a humanista svájci pedagógust, J. H. Pestalozzit, aki árva gyermekeket nevelt, s akinek módszere egész Európában ismert volt. Azt vallotta, hogy az emberiség helyes neveléssel javítható meg a legjobban, és ez lehet a leghatékonyabb módszere a bűnözés megelőzésének is. Hatására a mélyen istenhívő Teréz később a nevelést tekintette a szegény nép fölemelésének és a női emancipáció eszközének. A rá ruházott „szellemi anyaságot” Istentől eredeztette:

Annak ellenére, hogy sohasem született gyermeke, a gyermekvédelem és a kisdednevelés apostolává vált. Nagyon fontosnak tartotta a leányok mint jövendő édesanyák nevelését. Szerepe volt a lányok művelt, tudatos szülővé válását elősegítő programok kidolgozásában. A gyermek sorsa ugyanis a családon és elsősorban az édesanyán múlik, vallotta. Emellett szorgalmazta a nevelőnők képzését. Brunszvik Teréz példája annak, hogy egy nő, habár nincs gyermeke, sohasem érezheti magát az anyaságból kirekesztettnek. Óvodaszervező munkája és karitatív tevékenysége máig példaértékű.

A grófnő a londoni infant school (kisgyermekiskola) mintájára szeretett volna óvodát létesíteni. A Magyarországon addig ismeretlen intézményt meghonosítani igyekvő grófnőnek ehhez támogatókra volt szüksége. E célból sok levelet írt befolyásos embereknek. Elmondta, hogy a szegények támogatásának nem az alamizsna a legcélszerűbb módja, mivel azt csak elherdálják. Az óvodákban helyesen nevelt gyermekek viszont a jövőben a kórházakat és a börtönöket is néptelenebbé teszik. Hitt abban, amit a mai pszichológia is alátámaszt, hogy a gyerekkor első éveiben alapozódik meg a lélek. Erőfeszítéseit végül siker koronázta: 1828. június 1-jén Budán Angyalkert néven megnyílt Közép-Európa legelső kisdedóvó intézete. Ezután újabb óvodák létesítését fontolgatta.

Az óvodák akkoriban elsősorban a szegényebb nép megsegítésére szolgáltak, akik házon kívül keresték meg a betevőjüket. Számukra komoly akadályt jelentett a kisgyerekek elhelyezése. A szülők gyakran a lakásban hagyták őket bezárva, ahol különféle veszélyeknek voltak kitéve. Ez okból merült fel a kisdedóvók ötlete, ahol 2–6 éves korú gyerme-keket napközben őriztek, és engedelmességre, rendre, tisztaságra neveltek. Az intézet újdonsága, hogy ráirányította a figyelmet a kisebb gyermekek igényeire.

A pozsonyi óvoda ötletével egy bizonyos Szirmaynét (született Mednyánszky) keresett meg Brunszvik Teréz, az idős hölgy ugyanis kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezhetett Pozsonyban. Támogatókat szerezni azonban nem volt könnyű. A pozsonyiak akkor kezdték elősegíteni az ötletet, amikor értesültek Mária Dorottya nádorné és Rudnay hercegprímás krisztinavárosi óvodában tett látogatásáról.

Teréz grófnő igyekezett kihasználni, hogy 1830 őszén Pozsony fontos esemény színhelye lett (Ferdinánd főherceget királlyá koronázták), és itt igyekezett támogatókat keresni. Sikerült elérnie, hogy az uralkodó magánpénztárából 200 forintot adott az óvodának, amellyel a pozsonyiak az ő koronázásának állítottak emléket. Az óvoda megnyitására 1831. november 11-én került sor a József utcában.

Ezután Brunszvik Teréz újabb sikert könyvelhetett el. Kérésére Karolina Auguszta, Ferenc király és császár felesége ellátogatott a még csak öt napja megnyílt pozsonyi óvodába. A császárné ezenkívül 200 forintot küldött egy másik, hasonló intézet megnyitására a Vödric kerületben. Grassalkovich III. Antal is jelentős pénzösszeget adományozott, hogy az intézet legszegényebb gyermekeit elláthassák a szükséges ruhadarabokkal.

Brunszvik Teréz áldásos kezdeményezésének és Karolina Auguszta császárné adakozásának köszönhetően tehát Pozsonyban kisdedóvók nyílhattak. Pozsony első intézeteinek így nagy szerep jutott az óvoda népszerűsítésében. A pozsonyi óvodába a fiatal Kossuth Lajos is ellátogatott.

– írta.

A pozsonyi óvodai egyesület 1832-ben árvaházat is nyitott a kolerában elhunyt szülők gyermekei számára. A 12 gyermeket befogadó intézmény felállítását kiváltképpen Zichy Ferenc gróf pénzadománya tette lehetővé. Ezenkívül a siketnéma gyermekek elhelyezésére szolgáló intézmény is helyett kapott Pozsonyban.

A grófnő minden erejét újabb és újabb óvodák alapítására fordította, saját vagyonát is feláldozva a nemes ügy érdekében. Felvidéki magvetésének eredményeként Besztercebánya, Pozsony és Nagyszombat után további óvodák jöttek létre Kassán, Érsekújváron, Losoncon, Őrmezőn, Kistapolcsányban, Rozsnyón, Somorján, Ipolyságon, Gölnicbányán, Nyitrán és Hatkócon. 1848 tavaszáig a felvidéki óvodaalapítások száma megközelítette a húszat. Brunszvik Teréz haláláig ezeknek az intézményeknek a száma nyolcvanra emelkedett Magyarországon.

Egyébként Brunszvik Teréz nevéhez fűződik az első karácsonyfa felállítása is Magyarországon, amelyre 1824-ben került sor Pesten. Életét az utolsó pillanatáig tevékenyen töltötte, 86 évet élt. 2006 óta minden éven kiosztják a Brunszvik Teréz-díjat, amit a kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért adományoznak.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/31. számában.