„Isten áldja a porát is Cornides Istvánnak“
Tehetséges felvidéki és magyarországi középiskolások csillogtathatták meg tudásukat a komáromi Selye János Gimnázium aulájában november 23-án megtartott Cornides István Matematika-Fizika Emlékversenyen, amelyet Kalácska József és tanárkollégái hívtak életre. A helyi Cornides-kultusz részeként korábban a jeles kutatóról nevezték el a gimnázium fizika előadótermét.
2001-ben a Selye János Gimnáziumban (SJG) a ´70-es évek óta zajló szellemi diákviadalt Cornides István Matematika-Fizika Emlékversenynek nevezték el. Azon évente több tucat felvidéki és magyarországi középiskolás 4 kategóriában vesz részt. A szellemi bajnokság díjkiosztó ünnepségére hagyományosan a magyar kultúra napján, január 22-én kerül sor.
Az idei megmérettetésen előbb Andruskó Imre, az SJG igazgatója üdvözölte az intézmény dísztermét megtöltő közel száz diákot és kísérőtanáraikat. Ez alkalommal a selyéseken kívül a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, a tatai Eötvös József Gimnázium, a budapesti Szent István Gimnázium, az ógyallai Építőipari Szakközépiskola, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium és a helyi Ipari Szakközépiskola képviselői voltak jelen.
A rendezvény nyitányán hagyományosan egy-egy hajdani tanítványa vagy kollégája szokott visszaemlékezni Cornidesre. Most az utóbbiak közül dr. Gál Tibor, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Fizika Tanszékének nyugalmazott docense méltatta a verseny névadóját.
1920. december 7-én a felvidéki Komjáton született Cornides István, aki saját erejéből a tömegspektrometria világszerte ismert kutatójává küzdötte fel magát. Tehetségét nyolc évig a komáromi bencés gimnáziumban – a matematika szeretetét beléplántáló Gidró Bonifác és szerzetestársai segítségével, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (a mai ELTE elődje), illetve az Eötvös Collegiumban csiszolta. A később Nobel-díjjal kitüntetett Békésy György mellett egyetemi tanársegédként kezdődő pályájába „közbeszólt“ a II. világháború, amikor besorozták, később angol illetve német fogolytáborba került. 1946 őszén egy hadifogolyvonattal sikerült hazatérnie, de nem sokáig hódolhatott zavartalanul a hivatásának -- folyamatos összeütközésbe került a kommunista hatalommal. Az ´56-os Egyetemi Forradalmi Bizottságbeli elnöki posztja és példaértékű helytállása miatt több havi börtönbüntetésre ítélték, majd kirekesztették őt a felsőoktatásból.
Aztán 1968-tól nagy áldozatvállalással segítette a fizika és kémia oktatását a volt Nyitrai Pedagógiai Főiskolán, ahol 1990-től vendégprofesszorként taníthatott, s a komáromi magyar tannyelvű gimnáziummal is rendszeres kapcsolatban állt. A rendszerváltás után rehabilitálták, és címzetes egyetemi tanári címet adományoztak neki. Kiemelkedő tudományos és oktatói tevékenységéért több kitüntetéssel – a Magyar Köztársaság Középkeresztjével, a Náray-Szabó István Tudományos Díjjal, a Nyitrai Konstantin Egyetem Ezüstérmével - illették őt. 1999. november 1-én súlyos betegségben hunyt el, s a budapesti evangélikus templom kriptájában nyugszik. Méltatója végül leszögezte: Isten áldja a porát is Cornides Istvánnak, akit a szülőföldje magyarságáért érzett felelősségtudat késztetett a felvidéki tehetségek, illetve az itteni magyar nyelvű felsőfokú oktatás támogatására.
Cornides István özvegye, Magdi néni ezen a megnyitón ugyan nem lehetett jelen, ám azt díjakkal továbbra is támogatja. Minden tanév végén pedig a férjéről elnevezett ösztöndíjban részesíti a gimnázium egy-két kiemelkedő versenyeredményét elért diákját.
„Cornides Istvánnal először fél évszázaddal ezelőtt találkoztunk a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán, ahol jó tanácsokkal látott el minket. Kezdetben nálunk „feketén“ oktatott fizikát és kémiát, sőt, még költségtérítésben sem részesült. 1990-ben vált hivatalos vendégprofesszorunkká, és szinte a haláláig segítette a munkánkat. Önmagával és a kollégáival szemben is nagyon igényes és szigorú volt, sokat követelt, de folyamatosan egyenrangú félként viszonyult hozzánk. Vezetésével Szlovákiában különféle kutatásokat végeztünk. Utoljára röviddel az 1999-ben bekövetkezett halála előtt, a budapesti lakásában találkoztunk, amikor már nagybeteg volt“ – mondta el a Ma7-nek Gál Tibor.
