A diákok csaknem egynegyede „vissza sem jönne”
Tanulságos és elgondolkodtató eredményeket hozott a Pozsonyi Magyar Szakkollégium tavaszi felmérése a magyar gimnazisták körében. A felmérés során a diákok továbbtanulási preferenciáira, döntéseik mozgatórugóira kérdeztek rá. A válaszok sok esetben meglepőek.
A pilot projekt jellegű kutatás során egy 13 kérdést tartalmazó anonim online kérdőívet kellett kitölteniük a diákoknak. Hét város nyolc gimnáziuma diákjainak véleményét tudakolták, összesen 223‑an töltötték ki a kérdőívet. Válaszukból kiderül: sokan külföldön szeretnének tanulni és boldogulni is, ami felvidéki magyarságunk szempontjából nem túl biztató jövőkép.
Mózes Szabolcstól, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatójától először azt kérdeztük, nem volt‑e olyan érzésük, hogy a fiatalok tanácstalanok a pályaválasztást illetően. Mostanában ugyanis egyre több pedagógustól és oktatásügyi szakembertől halljuk, hogy később érnek a fiatalok, és emiatt bizonytalanabbak is a pályaválasztást illetően.
– Nem, mivel online készült a felmérés, amelyre mindig a középiskolai körutunk programjainak végén kerítettünk sort. A diákok általában mobilon, néhány perc alatt kitöltötték a kérdőívet. Akadtak olyanok is, akik e‑mailben kapták meg a kérdéseket, és úgy válaszoltak rájuk, mint például a komáromi Marianum gimnázium tanulói, ahol tilos a mobiltelefon használata – válaszolta az igazgató, hozzátéve, úgy tapasztalták, hogy a leghatékonyabb módszer az volt, ha ott helyben, a telefonjukon keresztül töltötték ki a diákok a kérdőívet.
– Érdekes adata a felmérésnek, hogy a diákoknak csupán 4 százaléka válaszolta azt, hogy tanári ösztönzésre mennének egyetemre. Talán azért, mert a gimnazisták túlnyomó része eleve továbbtanulásban gondolkodik, nem kell őket különösképpen noszogatni. Az persze más kérdés, hogy miképp tud tanácsot adni a pedagógus abban, hogy a diák milyen főiskolát válasszon. Erre nem kérdeztünk rá, mert nem szerettünk volna túl hosszú kérdőívet összeállítani, hiszen akkor a válaszadási hajlandóság is csökkent volna.
A kérdőív legérdekesebb és legmeglepőbb eredményeiről szólva elmondta, különösen mellbe vágta, hogy a fiatalok több mint 80 százaléka külföldre menne dolgozni, hosszabb‑rövidebb időre, sőt 22 százalékuk „legszívesebben kimenne, és vissza sem jönne”.
– Nagyjából az 50 százalékuk tehát külföldön képzeli el az életét hosszú távon, de ezekkel az adatokkal azért óvatosan kell bánni. A most 16‑17 éves diákoknak ugyanis nagyjából még 7‑8 évig tart, mire megszerzik a diplomájukat, és akkorra már máshogyan fogják látni a dolgokat. Szocializálódnak abban a környezetben, ahol a főiskolát végezték, esetleg munkalehetőséget vagy párt is találnak maguknak, s ezáltal már sokkal inkább kötődni fognak a szülőföldjükhöz, mint ahogyan most gondolják. Úgy vélem, messze nem lesz olyan magas ez a százalék, mint most. Mindenesetre meglepő, hogy ilyen fiatal korban már így látják a világot – véli Mózes Szabolcs. Szerinte ez a felmérés még félig‑meddig a vágyak szintjén mozog, hiszen sokak számára a nyugati bérek és lehetőségek a vonzók, de a helyzet a felnőtté válással és az egyetem befejezésével egészen biztosan javulni fog.
A másik meglepő adat, hogy gyakorlatilag a megkérdezett diákok egyharmada még csak nem is gondolkodik azon, hogy Szlovákiában folytasson egyetemi tanulmányokat.
– Ez talán még elgondolkodtatóbb, mint az előző adat, hiszen a válaszadó diákok 1‑2 éven belül elkerülnek valamelyik egyetemre vagy főiskolára. A legtöbben egyébként Pozsonyba vagy Budapestre szeretnének menni, hiszen ezekben a városokban gyakorlatilag mindent lehet tanulni. Ráadásul a nagyvárosi lét és az adott iskolák színvonala is vonzó lehet. Meglepő módon a komáromi egyetemet szinte alig választották, pedig ott magyar nyelven folyik a képzés. Talán azért, mert viszonylag kevés szak közül lehet választani – osztotta meg velünk a felmérésből nyert tapasztalatait a szakkollégium igazgatója.
Budapest tehát továbbra is vonzó, aminek oka lehet többek között, hogy a diákok bizonytalanok a szlováktudásukban. Ezt Mózes Szabolcs egy kicsit furcsállja, mivel nagyon sok városunkba költöztek be szlovákok az utóbbi időben, tehát maga a nyelv már közel sem olyan távoli a fiatalok számára, mint amilyen 30 évvel ezelőtt volt. Budapestnek ráadásul hatalmas elszívóereje van. Ritka kivétel ugyanis, hogy az ott tanuló egyetemista később hazatér, és a szülőföldjén kamatoztatja megszerzett tudását.
– Még mindig jobb, ha valaki elmegy néhány évre külföldre szerencsét próbálni, tanulni vagy dolgozni, mert nagyobb eséllyel tér vissza, mint az, aki Budapesten diplomázik. Ott ugyanis nagyon hamar beilleszkednek, megtalálják a helyüket, sokszor életük párját és munkájukat is. Eleve csak magyarul kell a szaknyelvet használniuk, amit szlovákul nem is ismernek – fejtette ki ezzel kapcsolatban, rámutatva arra is, hogy például egy Magyarországon végzett jogász itthon már nem nagyon tud(na) boldogulni. Más a helyzet, amikor valaki egyetemi tanulmányokat folytat külföldön, mintha például 27 éves korában, érett fejjel kimenne külföldre dolgozni néhány évre. A főiskolai tanulmányok ideje ugyanis egybeesik a felnőtté válás és érés folyamatával, aminek az lehet az eredménye, hogy a fiatal esetleg nem tér vissza a Felvidékre.
Miért készülsz egyetemre?
tanáraim szerint egyetemen a helyem 4,1 %
szülői, családi elvárás 17,1 %
jó tanuló vagyok 23,0 %
értelmiségi szeretnék lenni 24,3 %
érdekel egy szakterület, többet akarok tudni 51,8 %
jobb elhelyezkedés, magasabb fizetés 70,7 %
Hová készülsz egyetemre?
Csehország 14,4 %
más külföldi egyetem 24,8 %
Magyarország 46,4 %
Szlovákia 65,3 %
Mi alapján választasz szakot?
érdeklődés alapján 81,5 %
arra járnék, amiben jó vagyok 50,9 %
elhelyezkedési, jövőbeni fizetési lehetőségek alapján 35,1 %
az oktatás színvonala alapján 11,7 %
a szak népszerűsége alapján 3,2 %
Külföldre mennél az iskola/egyetem után?
nem 18,6 %
pár évre (1–5 év) kimennék dolgozni, aztán itthon telepednék le 34,5 %
legfeljebb idénymunkára (pl. nyáron) mennék ki dolgozni 25,0 %
legszívesebben kimennék és vissza sem jönnék 21,8 %
(A cikk a Magyar7 című hetilap 2018/26. számában jelent meg.)