Nyílt háború a rendőrségen belül
A napnál is világosabb, hogy Milan Lučanský országos rendőrfőnök és a Nemzeti Bűnügyi Ügynökséget vezető Peter Hraško közt nyílt háború zajlik. Bár a szlovák rendőrség két legerősebb embere közti összetűzés nem új információ, ami viszont új benne, hogy Lučanský már nem is tagadja azt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy Hraško hazudott neki a Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés vezetőinek kivizsgálásáról szóló információkkal kapcsolatban – írja az Aktuality.sk portálon Peter Bárdy főszerkesztő.
Peter Hraško a szlovák rendőrségen belül köztudottan az ún. Bödör-csoporthoz tartozik, azaz azok közé a rendőrök közé, akik a nyitrai oligarcha Miroslav Bödörhöz és embereihez állnak közel. Hraškóval együtt a Bödör-csoporttal összefüggésben Tibor Gašpar volt rendőrfőnök és Robert Krajmernek, a nemzeti korrupcióellenes egység volt vezetőjének a nevét emlegetik. Gašpar idejében ők voltak a leghatalmasabb rendőrségi tisztségviselők. Ezért is mondogatták, hogy a rendőrség Bödörék kezében van, írja a portál.
De közel álltak Bödörékhez a smeres vezetők is: Robert Fico, Ľubomír Jahnátek és mások. A nyitrai oligarchák kezében lévő Bonul biztonsági cégnek főleg a Fico-kormányok idején ment nagyon jól, sőt, úgy beszéltek róla, mint egy párhuzamos rendőrségről vagy titkosszolgálatról…
A Smer és a Bödör-csoport összefonódásaival foglalkozott a meggyilkolt Ján Kuciak is. Ezért is volt gyanús, hogy pár órával a gyilkosság után Hraško és Krajmer is megjelent a helyszínen, pedig Krajmernek semmi keresnivalója nem lett volna ott, hiszen gyilkosságról volt szó, nem korrupciós ügyről.
És emlékeznek még Tomáš Druckerre? A Fico-kormány bukása után ő lett a belügyminiszter, mert mást abban a helyzetben Andrej Kiska nem fogadott volna el. Druckerral kapcsolatban olyan információk szivárogtak ki, hogy azt szeretné, ha Tibor Gašpar rendőrfőnök lemondana, ám nem voltak meg ehhez az eszközei. Gašpar önszántából nem akart lemondani, a politikai fedezete meg olyan erős volt, hogy végül Druckernek kellett távoznia. Bödörék akkor ünnepeltek.
Gašpar azonban végül engedett a nyomásnak és lemondott. A helyére Milan Lučanský jött, és a harc elkezdődött. Krajmer a belügyminisztériumban bújt meg, Hraško meg bebarikádozta magát a NAKA vezetésében.
Lučanský "levette" Hraškót a Kuciak-ügyről, és nyílt titok volt, hogy "ezek" ketten nem nagyon szívlelik egymást. De míg a közelmúltig a rendőrfőnök nem bírálta Hraškót nyilvánosan, mára más a helyzet. A Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés vezetőinek kivizsgálásával kapcsolatban jelezte, hogy pontatlan információkat kapott a NAKÁ-tól. Ez lefordítva azt jelenti: Hraško hazudott neki.
Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, írja Bárdy, aki szerint a fiatalok kihallgatása ugyanis valóban nagyon gyanús. Ugyanúgy, mint a razzia annál a cégnél, amelynek Andrej Kiska a társtulajdonosa volt. Mind a két eset a rendőrséggel való visszaéléstől és a személyes vagy politikai számlák rendezésétől bűzlik.
A Pravda napilap szerint Lučanský szavai túlságosan súlyosak ahhoz, hogy ne kövessék azokat tettek, ez esetben személyi vonatkozású földrengések. Ha ugyanis a NAKA vezetése nem nyújt igaz információkat az eljárásáról még a rendőrfőnöknek sem, akkor bizony megkérdőjelezhető a jogállamiság meg a polgárok biztonságának a védelme.
A pech csak az, hogy a vádak közül az egyik sem korrupció, pláne nem a demokrácia veszélyeztetése. Mit kellett volna akkor a NAKÁ-nak megállapítania Hraško szerint? Nem tudni, csak találgatni lehet. Mindegyik közül a legrosszabb válasz az lenne, hogy ennek az értelmetlenségnek az értelme a tiltakozó akciók szervezőinek lejáratása lett volna.
Lučanský már régóta mondogatja, hogy szeretné elkerülni a NAKÁ-n belüli radikális változásokat, mivel csak ideiglenesen van hivatalban. Az azonban, hogy valaki ideiglenesen rendőrfőnök, nem jelenti azt, hogy átmenetileg mindegy lehet neki, hogy a NAKA vezetése jogszerűen jár-e el, vagy abbéli igyekezetében, hogy eltitkolja a hibáit, esetleg meghamisítja az adatokat. Lučanský olyan dolgokat tár fel, amelyek arra kényszerítik, hogy cselekedjen, még akkor is, ha nem akar. Az a tény viszont, hogy ezt nyilvánosságra hozta, arról tanúskodik, hogy inkább akar.
A rendőrség élén tehát háború zajlik. Talán korai lenne még arról beszélni, hogy olyan háború-e ez, amely eldönti majd a rendőrség jövőjét, de az nyilvánvaló, hogy a küzdelem arról szól, megtartja-e a hatalmát a rendőrségen belül az oligarchákkal összefonódott erős csoport. S hogy újabb és újabb gyanúk merülnek-e fel a rendőrséggel való visszaélésre a politikai vagy az üzleti küzdelemben.
