Nyelvháború a Baltikumban
Bár az orosz a balti államok több mint egymillió lakosának anyanyelve, egyik országban sem rendelkezik hivatalos státussal. Ez a probléma először 1991-ben fogalmazódott meg, amikor Észtország, Lettország és Litvánia kivált a Szovjetunióból. A lett, az észt és a litván hivatalos nyelvek maradt, az orosz viszont elvesztette ezt a státusát. A balti államok, kis országok lévén saját nyelvüket és kultúrájukat védték, s védik ma is, az orosz kisebbségnek így bele kellett törődnie: megtanulja a többségi nyelvet, vagy hátrányos helyzetbe kerül.
2011 februárjában az Egységes Lettország ifjúsági mozgalom állt elő az ötlettel: a lett nyelv mellett az oroszt második hivatalos nyelvnek kell nyilvánítani Lettországban. A szervezet szerint a Szovjetunió felbomlása és Lettország függetlenítése után a lett társadalmat tudatosan megosztották a radikális nacionalista politikai erők. Az ifjúsági mozgalom rámutatott: Európa és a világ számos országában minimum két hivatalos nyelv létezik, ami erkölcsi és gazdasági előnyöket biztosít számukra.
Lettország lakosságának egyharmada orosz anyanyelvű, ötven százalékban nem is beszélnek lettül, így nekik lett állampolgárságuk sincs. Állampolgárság nélkül viszont állampolgári jogokkal sem rendelkezhetnek. Korábban a lettországi oroszok aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy népszavazáson dönthessék el, hivatalos státust kapjon-e az anyanyelvük. Nem jártak sikerrel. Lettországot már az Európai Tanács is figyelmeztette, kerülje a kisebbségek diszkriminációját, próbálja megerősíteni a lett nyelv státusát olyan intézményeket finanszírozásával, amelyekben a nemzeti kisebbségek elsajátíthatják a lett nyelvet.
Lettország fővárosában, Rigában a lakosság fele nem beszél lettül
Észtország hatóságai 2007-ben kijelentették: az észt kultúra népszerűsítésére, nem pedig a multikulturalizmusra kell hangsúlyt fektetni. Az észtek meg is tesznek mindent azért, hogy integrálják az oroszokat. Állampolgárságot csak az kaphat, aki sikeres észt nyelvvizsgát tesz, habár ennek költségeit megtérítik. Nem olyan régen magánszemélyek a Facebookon elindítottak egy kezdeményezést, amely arra buzdította az észteket, hogy három hónapig csakis észtül szóljanak az oroszokhoz, ugyanis őket hibáztatták az észt köznyelv színvonalának romlásáért. Észtországban még az orosz nyelvű iskolákban is kötelező a tanároknak észtül tudni, ezt felügyelők ellenőrzik. Azok a pedagógusok, akik helytelenül beszélik az észt nyelvet, akár pénzbüntetésre is számíthatnak. Ez a szigor 2010-ben még az Amnesty Internationalnek is szemet szúrt.
Volt okuk a reményre az orosz kisebbségeknek, amikor a balti államok beléptek az Európai Unióba. Ugyanis az EU nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló keretszerződésének ellentmond, hogy az orosz nyelv nem kapott hivatalos státust. Ám az európai politikusokat nem foglalkoztatja a probléma. Mihail Petrov tallinni író szerint ennek az az oka, hogy az orosz kisebbségek nem tartanak tüntetéseket, nem gyújtogatnak autókat, így úgy tűnhet, hogy minden rendben van velük.
A hétvégi konferencián a balti államok orosz kisebbségeinek képviselői kijelentették: folytatják harcukat az orosz nyelv helyzetének javításáért. Cserébe Moszkva biztosította őket: mindent megtesz, hogy az ügy az Európai Parlament és az ENSZ elé kerüljön.
Mindebből úgy tűnhet, hogy a balti, köztük az észtországi orosz kisebbség helyzete aggasztó, de a valós helyzet ennél árnyaltabb. Az észt külügyminisztérium egy vizsgálatban összevetette az észt és az orosz nyelvpolitikát. Az eredmény meglepő volt: míg az észt nyelvpolitika liberalizálódik, az orosz egyre elnyomóbbá válik. Oroszországban nagyon sok területen csak az orosz nyelv használatos, például az ügyintézésben, a reklámokban, az orosz állampolgárságot pedig csak olyan magas fokú nyelvtudással lehet megszerezni, amilyet Észtországban csupán a tanároktól vagy a diplomásoktól várnak el.
