Növényevő lehetett a terrormadár
A paleontológusok között régóta vita tárgyát képezi, hogy az Európában 55-40 millió évvel ezelőtt élt óriási „terrormadarak” ragadozók voltak-e vagy növényevők – mutat rá a Híradó.hu. Német kutatók csütörtökön egy firenzei konferencián ismertették újabb eredményeiket. Egy geiseltali barnakőszén-bányából előkerült maradványokat tanulmányoztak, melyek azt mutatják, hogy a madár nagy valószínűséggel nem hússal táplálkozott.
A terrormadár – más néven Gastornis – röpképtelen élőlény volt, testmagassága elérte a két métert, óriási csőrt hordozott. Mérete és megjelenése miatt a kutatók sokáig azt feltételezték, ragadozó volt. „Úgy hitték, hogy óriási csőrével megragadta és eltörte zsákmányai nyakát. Ezt alá is támasztották a harapási erejét vizsgáló biomechanikai modellek" – mondta Thomas Tütken, a Bonni Egyetem kutatója. "A dinoszauruszok kihalása után jelent meg, ekkor az emlősök evolúciójuk legkorábbi szakaszában jártak és relatíve aprók voltak, ennélfogva a terrormadárról azt feltételezték, korának szárazföldi csúcsragadozója volt” - tette hozzá.
Friss kutatások azonban megkérdőjelezik eme feltevést. Amerikai paleontológusok megtalálták a Gastornis amerikai rokonának tartott madár lábnyomait, és ezeken nem láthatóak a zsákmány megragadására szolgáló éles karmok, ahogy az egy ragadozótól elvárható lenne. Emellett puszta mérete és a gyors mozgás hiánya miatt néhányan úgy vélik, nem fogyaszthatta a korai emlősöket, míg mások szerint inkább lesből támadt. Mivel azonban nem találtak bizonyítékot egyik állításra sem, a Gastornis táplálkozási szokásait továbbra is homály fedte.
Tütken és csapata ezért új geokémiai megközelítést alkalmazott a madár étkezésének feltérképezéséhez. A megkövesedett csontok kalciumizotóp-összetételét vették szemügyre. Ennek alapján meg lehet állapítani, hogy egy élőlény táplálkozásának mekkora részét teszik ki a növények és az állatok, illetve ő milyen helyet töltött be a lokális ökoszisztéma táplálékláncában.
A módszert először növényevő és ragadozó dinoszauruszokon próbálták ki, majd ma élő emlősökön, és csak ezt követően alkalmazták a Geiseltal-kollekcióban található terrormadárcsontokon. Eredményeik azt mutatják, hogy a csontokban a kalciumizotóp-összetétel a növényevő emlősöknél és dinoszauruszoknál, nem pedig a ragadozóknál kimutatott értékekre hasonlít.
A vita lezárása előtt azonban a kutatók más fosszilizálódott maradványokon is ellenőrizni szeretnék adataikat. „A fogzománc jobban megőrzi az eredeti geokémiai jeleket, mint a csont, mivel azonban a Gastornisnak nem volt foga, a csontokkal kellett dolgoznunk. Mivel a kalcium alkotja a csont nagy részét, súlyának mintegy 40 százalékát, így összetételét valószínűsíthetően nem befolyásolja nagymértékben a kövesedési folyamat” – magyarázza Tütken.
Hozzátette: mivel teljesen biztosak akarnak lenni eredményeikben, ezért az ismert növényevőket és ragadozókat is szemügyre veszik ugyanazon lelőhely és időszak fosszilizálódott csontjai segítségével. Várakozásuk szerint így már megfelelő referenciaanyag áll majd rendelkezésre a terrormadárnál kapott értékek alátámasztásához – írja a Híradó.hu portál.
