Németh István történész: a kitelepítés globális jelenség
Németh István példaként említette, hogy az orosz cári rendszerben már történt kitelepítés, majd az első világháború után is, egészen az 1990-es évekig, a jugoszláviai polgárháborúig.
Felidézte: három ország németségét érintette a második világháború utáni elűzetés. Lengyelországban a "nyugatra tolás" miatt, a lengyel határok módosulása következtében gondolták kitelepíteni a németeket, Csehszlovákiában a "hűtlen" németek büntetéseként próbálták ezt végrehajtani, hogy homogén nemzetállamot hozzanak létre, Magyarország pedig - amelynek "semmi baja nem volt a németekkel" - a felvidéki magyarok kitoloncolásának áldozata lett.
Szavai szerint Csehszlovákia és a Szovjetunió vezetése elhatározta, hogy kétszázezer magyart telepít át Magyarországra, és nekik kellett "helyet csinálni", és az "ötszázezres német kisebbség" számát csökkenteni. Hangsúlyozta: Lengyelországban és Csehszlovákiában a kormányra bízták a kitelepítés levezénylését, Magyarországon azonban ez a Szövetséges Ellenőrző Tanács feladata volt, amelynek vezetője Vorosilov marsall volt, így a magyar kormánynak ebbe "nem volt beleszólása".
Németh István emlékeztetett arra, hogy a magyarok és a németek között dinasztikus kapcsolat van, hiszen Szent István király felesége, Gizella is német volt. Hozzátette: a török hódoltság után, a 18. században 110 ezer sváb érkezett Magyarországra, akik gazdálkodásban, kereskedelemben sokat tanítottak a magyaroknak.
Az Országgyűlés az előző ciklusban arra emlékezve nyilvánította a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává január 19-ét, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény.