Nem mertek autonómiát kérni a szlovák politikusok
1918 októberében, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor a szlovák politikai elit a csehekkel való tárgyalás folyamán nem kért Szlovákia számára autonómiát. A döntéssel az ún. túrócszentmártoni nyilatkozat (Martinská deklarácia) előkészítése során egyetértett valamennyi résztvevő, beleértve Andrej Hlinkát is – nyilatkozta a TASR hírügynökségnek Dušan Kováè történész, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) tagja.
„A szlovák politikusok nem bíztak a lakosság nagy részének lojalitásában. Attól féltek, hogy egy esetleges referendum Magyarország javára billenti a mérleget. A szlovákság abban az időben sok régióban még nem rendelkezett szlovák politikai identitással. Tudatosították, hogy szlovákul beszélnek, de régi hazájuknak Magyarországot tartották„ – hangsúlyozta a szlovák történész.
Szlovákia autonómiáját az amerikai szlovák és cseh egyesületek, valamint a leendő csehszlovák elnök, Tomáš Garrique Masaryk által megfogalmazott ún. pittsburghi egyezmény rögzítette. Dušan Kováè szerint az amerikai szlovákoknak és a cseheknek nem volt kifogásuk az ellen, hogy az új állam politikai berendezkedéséről a hazai lakosság döntsön. "Ezt a megállapodás is tartalmazta" – mondta a történész. A szlovák politikusok elérték, hogy az autonómia kérdését akkor vessék fel ismét, ha a csehszlovák állam helyzete rendeződött – tette hozzá Kováè.
A szlovák politikusok kénytelen-kelletlen elfogadták a közös állam létrejöttét követő években a csehszlovák állam elnöke, Tomáš Garrique Masaryk politikai elképzeléseit. A nemzetállami koncepció alapját a többségi csehszlovák nemzet képezte. Ebben az összefüggésben az állam politikusai olyan pragmatikus megoldásokat kerestek, amelyektől azt remélték, hogy védelmet nyújt számukra az erős magyar és német kisebbség ellenében. „ A polgárok csehszlovák állampolgársággal kellett, hogy rendelkezzenek. A nyelv és a kultúra tekintetében azonban Masaryk is elfogadta a cseh és szlovák sajátosságokat. A legtöbb szlovákiai politikus függetlenül attól, hogy agrárpárti, szociáldemokrata, vagy kommunista volt, elfogadta ezt a politikai koncepciót” – magyarázta Kováè.
Szlovákia autonómiája a Hlinka-féle Szlovák Néppárt programja volt. Andrej Hlinka pártelnök egészen haláláig, 1938-ig kemény parlamenti harcot folytatott annak érdekében, hogy érvényt szerezzen ennek a követelésnek.