Nem lehetséges az időutazás?

A Hongkongi Műszaki és Tudományos Egyetem kutatói kísérleteikről a Physical Review Letters című folyóiratban számoltak be. „Einstein a fény sebességét a világegyetem közlekedési szabályának nevezte, egyszerűbben kifejezve, semmi sem képes gyorsabban haladni, mint a fény” – hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Tu Seng-vang, a hongkongi egyetem docense.

Az időutazás lehetősége tíz éve vetődött fel, amikor a tudósok felfedezték, hogy bizonyos optikai impulzusok szuperluminális, azaz a fény sebességét meghaladó sebességre képesek. Később ugyanez vizuális effektusnak bizonyult, ám a kutatók úgy vélték, hogy „magányos” fotonok mégis képesek meghaladni a fény sebességét.

Tu Seng-vang, aki hitt Albert Einstein igazában, véget vetett a vitának, megmérve a „magányos” fotonok végső sebességét, amelyet korábban senki sem határozott meg. „Eredményeink segítségével jobban megérthető a kvantuminformáció átadásának módja” – hangsúlyozta Tu Seng-vang.

Az időutazás valódi lehetőségének kérdése azóta tartja izgalomban az emberiséget, amióta Einstein 1905-ben és 1915-ben közzétette a speciális és az általános relativitáselméletet. Einstein kimutatta, hogy egy álló megfigyelőhöz képest a gyorsan mozgó tárgy számára az idő lassabban halad. Ha például egy óra fénysebességgel száguldana, másodpercmutatója jóformán megállna. Ez a felfedezés azonban csak a jövőbe történő időutazás lehetőségét jelenti.

Einstein másik felfedezése az volt, hogy az erős gravitáció képes meggörbíteni a teret. Akár annyira is, hogy tér-idő hurkok is létrejöhetnek. A jelenlegi ismeretek szerint ilyen hatalmas gravitációval a fekete lyukak rendelkeznek. Hamar bebizonyították, hogy a fekete lyuk mindent örökre elnyel, ami belekerül. Ám Roy Kerr kiszámította: egy forgó fekete lyukon elvileg át lehetne jutni egy másik helyre és időbe.

Nemrég újabb csapás érte az időutazásban bizakodókat világ-szerte. Két amerikai fizikus, Roman Buniy és Stephen Hsu tanulmányt tett közzé az időutazást elméletileg lehetővé tevő féreglyukakról. A két tudós végkövetkeztetése, hogy az időutazók igencsak pórul járnának a féreglyukban. A féreglyukakat 1935-ben fedezte fel Albert Einstein és Nathan Rosen. A két fizikus úgy vélte, hogy az általános relativitáselmélet megenged úgynevezett hidakat, amelyek a meggörbült tér két távoli végét kötik össze. Ezeket a hidakat nevezték el később féreglyukaknak vagy féregjáratoknak. 

Ha a teret egy A4-es papírlapnak képzeljük el, és ezt félbehajtjuk, majd az egymásra simuló két véget tűvel átszúrjuk, megkapjuk a féreglyuk pontos modelljét. Stephen Hawking szerint a csőszerű tér-idő tartomány csupán néhány millió kilométer hosszú lenne. Ám ez sok billió kilométer megspórolását tenné lehetővé. És az időutazást. Korábban leszögezték a tudósok, hogy az emberi használatra alkalmas féreglyuk létrehozásához több energia kellene, mint amennyit a Nap valaha is termelni képes. Ám egy mikroszkopikus féregjáratot, amellyel információkat lehetne a múltba vagy a jövőbe juttatni, elméleti alapon már létre lehet hozni. 

Rendkívül bosszantók még az úgynevezett nagypapa-paradoxon kölönféle változatai is. A klasszikus példa úgy szól, hogy mi történik akkor, ha valaki visszamegy az időben, és megöli a saját nagyapját. Netán párhuzamos világok jönnek létre? Vagy eleve kizárt, hogy eltegye láb alól az öreget? Egy másik változat szerint valaki előbb érkezik meg, mint hogy elindult. Vagy: az indulásnál előbb megérkező űrhajót felrobbantják. Ezek a kérdések valódi problémákat jelentenek az elméleti fizikusok számára. Ugyanis a féreglyukak, ha létrehoznák őket, valóban lehetővé tennék az efféle képtelen helyzeteket.