Nem csak a Ráday-kriptát rongálták meg Losoncon
LOSONC. A sírok többsége még feldíszítve pompázik, ám nem minden sírhely kap méltó tiszteletet.
Az egykori losonci református temetőben mindenszentek napján vette észre egy helyi lakos, hogy Ráday Pál kriptáját ismét megrongálták, a kovácsoltvasból készült egyik ajtót ellopták. Ám nem ez volt az első eset, hogy a temető egyetlen védett műemléke vandálok áldozata lett. Böszörményi István, losonci helytörténész szerint a rongálásokat illetően három korszakot lehet megkülönböztetni: kőkorszakot, rézkorszakot, és a jelenlegi vaskorszakot.
„A kőkorszakot úgy értem, hogy először a márványt vitték, a mozdítható síremlékeket, a betonkeretből kifeszített táblákat, amiket ugye megfordítva újra lehetett hasznosítani. Aztán a rézkorszak, amelynek áldozatául esett pl. Szabó Gyula festőművész síremléke, ahol eredetileg a név külön- külön rézből készült betűkből volt kialakítva. Azt ugye lefűrészelték. Aztán itt nyugszik egy Csordás nevezetű kőfaragó, szobrászművész, akinek a síremlékén egy bronz dombormű, a művész profilja volt látható, azt is elvitték“ – mesélte portálunknak.
A Ráday kripta mai állapotát 1977-ben nyerte el, amikor az Állami Műemlékvédelmi Hivatal helyreállította. A 2000-es évek elején erről is eltűnt a réztábla, a helyi Csemadok 2003-ban pótolta, de később azt is elvitték. Jelenleg pedig a kapuzat egyik szárnyát tulajdonították el. Történik mindez annak ellenére, hogy államilag is elismert műemlékről van szó. A kripta ennek ellenére gondozott, rendszeresen látogatják Pécelről, a Rákóczi Szövetség is szervez látogatásokat.
Ráday Pál elsősorban arról nevezetes, hogy II. Rákóczi Ferenc személyi titkára volt, diplomata, aki a 18. század elején európai uralkodókkal tárgyalt. A Rákóczi szabadságharc leverése után könyvtáralapító, első egyházgondnoka volt a református egyháznak.
A temetőben, vagy, ahogyan a reformátusok nevezik, a kertben kilenc kripta van, melyben számos nevezetes család képviselője nyugszik. A Zámpory, a Bellágh, a Deáki, a Szentjóbi, a Szígyártó, és a Háger-Landgráf család tagjait helyezték itt örök nyugalomra. Sajnálatos módon valamennyit kifosztották, szétlopták, kibontották. A temető sok, a régió határain túl is ismert személyiség nyughelye. Többek között Kármán Józsefé és a Kármán családé, Sükey Károlyé, Szabó Gyuláé, Winkler Oszkáré, Sörös Béláé. Itt nyugszanak továbbá a város életében fontos szerepet játszó személyek, lelkészek, tanítók, művészek. A családi sírkertek közül legnagyobb a Szilassy családé, ahol ifj. dr. Szilassy Aladár a magyarországi cserkészmozgalom megalapítója is örök nyugalomra lelt.
„Sajnos ezt a sírkertet sem kímélte meg a rongálás. Éppen a közelmúltban vitték el a sírkertet korábban védő kovácsoltvas kerítésnek minden darabját“ – mondta Böszörményi István.
A helytörténész szerint a temetőben nyugvók többsége már élete során sem kapta meg a méltó tiszteletet, mert a második világháború után háborús bűnösként tekintettek rájuk. A losonci Járási Nemzeti Bizottsághoz tartozó ún. „konfiskációs bizottság” 1946. júl. 20-i határozata alapján a losonci Református Egyházat olyan szervezetté nyilvánította, amely „tudatosan és aktívan szolgálta az ellenséges háborús vezetést és a fasiszta célokat”, és ezért minden ingatlanát, beleértve a temetőt és a templomot is, elkobozta.
Miklós István, református lelkipásztor szerint mintegy 1000 hold földje volt akkor a losonci református egyháznak. Ezt a második világháború után 1946 és 1947 között a Beneš-dekrétumok alapján elvettek az egyháztól és kiosztották betelepülők között. „Elvették épületeit, és sokakat a reformátusok közül sújtott a kitelepítés. Így lényegében a losonci református egyház lélekszámában is nagyon megcsappant a második világháború után“ – magyarázta a lelkipásztor.
A losonci református gyülekezetnek jelenleg mintegy 100 tagja van, akik, ha tehetik, kimennek azoknak a történelmi személyiségeknek a sírjaihoz, akik egykor sokat tettek Losonc városáért, és az egész térségért.
„A kőkorszakot úgy értem, hogy először a márványt vitték, a mozdítható síremlékeket, a betonkeretből kifeszített táblákat, amiket ugye megfordítva újra lehetett hasznosítani. Aztán a rézkorszak, amelynek áldozatául esett pl. Szabó Gyula festőművész síremléke, ahol eredetileg a név külön- külön rézből készült betűkből volt kialakítva. Azt ugye lefűrészelték. Aztán itt nyugszik egy Csordás nevezetű kőfaragó, szobrászművész, akinek a síremlékén egy bronz dombormű, a művész profilja volt látható, azt is elvitték“ – mesélte portálunknak.
A Ráday kripta mai állapotát 1977-ben nyerte el, amikor az Állami Műemlékvédelmi Hivatal helyreállította. A 2000-es évek elején erről is eltűnt a réztábla, a helyi Csemadok 2003-ban pótolta, de később azt is elvitték. Jelenleg pedig a kapuzat egyik szárnyát tulajdonították el. Történik mindez annak ellenére, hogy államilag is elismert műemlékről van szó. A kripta ennek ellenére gondozott, rendszeresen látogatják Pécelről, a Rákóczi Szövetség is szervez látogatásokat.
Ráday Pál elsősorban arról nevezetes, hogy II. Rákóczi Ferenc személyi titkára volt, diplomata, aki a 18. század elején európai uralkodókkal tárgyalt. A Rákóczi szabadságharc leverése után könyvtáralapító, első egyházgondnoka volt a református egyháznak.
A temetőben, vagy, ahogyan a reformátusok nevezik, a kertben kilenc kripta van, melyben számos nevezetes család képviselője nyugszik. A Zámpory, a Bellágh, a Deáki, a Szentjóbi, a Szígyártó, és a Háger-Landgráf család tagjait helyezték itt örök nyugalomra. Sajnálatos módon valamennyit kifosztották, szétlopták, kibontották. A temető sok, a régió határain túl is ismert személyiség nyughelye. Többek között Kármán Józsefé és a Kármán családé, Sükey Károlyé, Szabó Gyuláé, Winkler Oszkáré, Sörös Béláé. Itt nyugszanak továbbá a város életében fontos szerepet játszó személyek, lelkészek, tanítók, művészek. A családi sírkertek közül legnagyobb a Szilassy családé, ahol ifj. dr. Szilassy Aladár a magyarországi cserkészmozgalom megalapítója is örök nyugalomra lelt.
„Sajnos ezt a sírkertet sem kímélte meg a rongálás. Éppen a közelmúltban vitték el a sírkertet korábban védő kovácsoltvas kerítésnek minden darabját“ – mondta Böszörményi István.
A helytörténész szerint a temetőben nyugvók többsége már élete során sem kapta meg a méltó tiszteletet, mert a második világháború után háborús bűnösként tekintettek rájuk. A losonci Járási Nemzeti Bizottsághoz tartozó ún. „konfiskációs bizottság” 1946. júl. 20-i határozata alapján a losonci Református Egyházat olyan szervezetté nyilvánította, amely „tudatosan és aktívan szolgálta az ellenséges háborús vezetést és a fasiszta célokat”, és ezért minden ingatlanát, beleértve a temetőt és a templomot is, elkobozta.
Miklós István, református lelkipásztor szerint mintegy 1000 hold földje volt akkor a losonci református egyháznak. Ezt a második világháború után 1946 és 1947 között a Beneš-dekrétumok alapján elvettek az egyháztól és kiosztották betelepülők között. „Elvették épületeit, és sokakat a reformátusok közül sújtott a kitelepítés. Így lényegében a losonci református egyház lélekszámában is nagyon megcsappant a második világháború után“ – magyarázta a lelkipásztor.
A losonci református gyülekezetnek jelenleg mintegy 100 tagja van, akik, ha tehetik, kimennek azoknak a történelmi személyiségeknek a sírjaihoz, akik egykor sokat tettek Losonc városáért, és az egész térségért.
Forrás
Hírek.sk, -szvorák-
