Negyvenöt éve repülték körül először a Holdat
Az 1960-as években a két nagyhatalom az űrversenyben az ember holdraszállásának elsőségéért is küzdött egymással. A kérdés az volt, hogy vajon amerikai vagy szovjet űrhajós teszi-e meg az első lépéseket a Hold felszínén. Az 1968-ra már gőzerővel folyó amerikai Apollo holdprogram lépéskényszerbe került, mert olyan hírek érkeztek, hogy küszöbön áll az első szovjet emberes holdexpedíció. Amerika nem akarta elveszteni a „holdversenyt”, ezért az amerikai Nemzeti Repülési és Ûrhajózási Hivatal, a NASA átalakította az addigi repülési tervet, és 1968 karácsonyára az Apollo-8 küldetéseként emberek Hold körüli repülését tűzte ki célul.
1968. december 21-én a floridai Kennedy Ûrközpont 39-A indítóállássából három űrhajóssal a fedélzetén elindult a Hold felé az Apollo-8 űrhajó. Frank Frederick Borman parancsnok, James (Jim) Arthur Lovell, a parancsnoki modul pilótája és William Alison Anders másodpilóta elindult az ismeretlen és veszélyes útra.
A Föld körüli pályáról a Hold felé vezetőre való áttérési manőverek, a Hold körüli pályára állás, majd a Hold vonzáskörzetének elhagyása, a navigálás, a parancsnoki modul irányítása, a hajtóművek kipróbálása, működtetése volt a küldetés fő feladata. Az Apollo-8 1968. december 24-én, magyar idő szerint a délelőtti órákban állt Hold körüli pályára. A pályamódosítások utáni végső pályán holdközelben 110,6 km magasságban volt az űrhajó a felszíntől, holdtávolban 112,4 km-re, és egy keringést mintegy 2 óra alatt tett meg.
1968-ban szentestét három ember a Hold körül töltötte, s miközben a bibliai Teremtés Könyvéből olvastak fel részleteket, a Hold horizontján felkelt a Föld. Mindezt a televíziós közvetítések segítségével több milliárd ember hallhatta és láthatta. Ez a közvetítés egyébként a művészeti és tudományos televíziózás legmagasabb szakmai kitüntetését, az Emmy-díjat kapta, amit a televíziós produkciók Oscar-díjának is szoktak nevezni. Az Apollo-8 legnagyobb hatású és legismertebb felvételei a Földről készültek a Hold távolságából visszatekintve bolygónkra.
Az Apollo-8 sikeresen teljesítette kitűzött feladatait, s több mint 6 napos űrutazás után 1968. december 27-én sikeresen leszállt a Csendes-óceánra, a Hawaii-szigetektől délre. A személyzetet és az űrkabint a Yorktown repülőgép-anyahajó vette a fedélzetére. Alig telt el hét hónap, és 1969. július 21-én az Apollo-11 két űrhajósa, Neil A. Armstrong és Edwin E. Aldrin már a Hold felszínén sétáltak, beteljesítve ezzel a John F. Kennedy elnök által 1961-ben meghirdetett amerikai holdprogram fő célkitűzését, azaz először juttatni embert a Hold felszínére.
Kevés emberről neveztek el még életében krátert a Holdon, de az égi kísérőnket először megkerülő Apollo-8 űrhajósainak, illetve az ember első holdraszállását megvalósító Apollo-11 holdexpedíció asztronautáinak nevét holdkráterek őrzik. Borman, Lovell és Anders-kráterek a Hold túlsó oldalán vannak az Apollo Medencétől (Apollo Basin) délkeletre. Az elismerések hosszú sorában kiemelkedik az is, hogy a Time magazin az Apollo-8 űrhajósait az 1968-as év embereinek választotta - írja a csillagaszat.hu portál.