Negyvenöt éve ért véget a prágai tavasz
"A mai diákok számára az 1968-as esztendő ugyanolyan távol van, mint a középkor vagy a harmincéves háború" - állítja Viliam Kratochvíl, a pozsonyi egyetem tanára. A szlovák történész, aki egyben az állami pedagógiai intézet (ŠPÚ) igazgatója, évek óta vív szélmalomharcot azért, hogy elősegítse az újabb kori történelemmel való tudatos foglalkozást és az ezt szolgáló tankönyvek és segédanyagok kiadását.
1968 elején, Antonín Novotnýt, a kommunista párt első titkárát leváltották és a helyére a szlovák Alexander Dubèeket nevezték ki. Õ reformer nézeteiről vált híressé, és kétségtelenül sokkolta az oroszországi a vezetőket, akiknek a csatlós állam felett abszolút hatalmuk volt. A nézeteinek talán a legsokkolóbb részként majdnem odáig is elment, hogy javasolja, Csehszlovákia alakuljon át szociáldemokrata országgá, azaz távolodjon el a kommunista eszméktől.
A köznép nagymértékben támogatta ezt az ötletet, amelyet „emberarcú szocializmusnak” neveztek. Ahogy egyre jobban lazult a kormány szorítása, Csehszlovákia népe azelőtt soha nem látott örömmámorban úszott: a művésztársadalom felkelt, a Moszkva-ellenes érzelmek a felszínre törtek, a politikai eszmék terjesztése mindennapossá vált. 1968 augusztusában azonban váratlanul véget ért a mozgalom, a szovjetek úgy döntöttek, hogy megunták a Csehszlovákiát elárasztó új légkört. Attól is tartottak, hogy az események könnyedén átterjedhetnek más kommunista országokra is, és ezért egész Európában fenyegetik a kommunizmus rendszerét. Megoldásként a szovjetek 500 000 embert küldtek Csehszlovákiába, hogy véget vessenek az újonnan létesült szabadságnak. A Vencel téren tankokak lehetett látni, ahogy készülnek az óriási erőbemutatóra, illetve férfiakat és nőket, ahogy hasztalanul próbáltak ellenállni az ország különböző területeit erőszakkal vagy békésen elfoglaló idegen erőknek.
Az invázióban bolgár, lengyel és magyar katonák is részt vettek. Walter Ulbricht keletnémet kommunista vezető, a prágai tavasz legélesebb bírálója csak azért nem küldte cseh földre a Nemzeti Néphadsereg (NVA) határon összevont alakulatait, mert rájött, hogy 23 évvel a második világháború után alig begyógyult sebeket tépne föl, ha ismét német egyenruhások masíroznának be Csehszlovákiába.
Egykori szemtanúk beszélgetések során, valamint - egyre ritkábban - lapoknak, rádió- és tv-adóknak nyilatkozva idézik föl megrázó élményüket, amikor augusztus 21-én éjjel harckocsik lánctalpainak csörömpölése verte fel őket álmukból. Ám a csehországi és szlovákiai iskolákban még ma sincs benne a tananyagban a 45 évvel ezelőtti katonai bevonulás - panaszolja Kratochvíl.
Csehországban az évfordulót idén háttérbe szorítja a hetek óta tartó kormányválság. Szlovákiában szintúgy csak futólag emlékeztek meg 1968-ról, jóllehet a nyári uborkaszezon közepén bőven lett volna hely a sajtóban az események és tanulságok feldolgozására. Robert Fico kormányfő mindazonáltal megtekintette Ladislav Bielík fotográfus kiállítását, amely a 45 évvel ezelőtti események során készült felvételeket mutatja be.
"Az iskolai történelemoktatás során viszont szinte egyáltalán nem kerül szóba a prágai tavasz és annak leverése" - mondja Kratochvíl. "Ennek oka nemcsak a megfelelő tankönyvek hiánya, hanem elsősorban a tanárok és az iskolai bürokraták hiányzó akarata is. Sokkal egyszerűbb a történelemórákon régebbi korok vitatható eseményeit tárgyalni, semmint politikai szempontból kényes témákat" - teszi hozzá.
Az ŠPÚ igazgatója szerint a jelenség gyökere abban keresendő, hogy az iskolák adminisztratív vezetőségében még ma is azok az - 1968-ban fiatal - emberek a hangadók, akik a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása után beletörődtek az úgynevezett "normalizálás" realitásaiba. Ez volt a hivatalos elnevezése az 1968-tól csaknem 1989-ig, a bársonyos forradalomig tartó és a Dubèeket moszkvai ukázra felváltó Gustáv Husák pártfőtitkár nevével fémjelzett korszaknak.
A politikai tevékenységből kizárva a lakosság nagy része a 70-es és 80-as években a magánszférába vonult vissza. Különösen a tanárokra és a közalkalmazottakra nehezedett hatalmas nyomás: ha nem igazodtak a "normalizálás" követelményeihez, elbocsátás és üldözés várt rájuk. "Mit tehettek volna szegények?" - tárja szét a karját Kratochvíl.