Négyszer csapott le a bakó Hunyadira

Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia 1433 körül született. 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-szlavón bán, 1453-ban V. László megbízásából a csehek elleni felvidéki hadjárat főkapitánya, 1456-57-ben temesi ispán volt.

Hunyadi János fényes nándorfehérvári győzelme és hősi halála után 1456-ban, az idősebbik fia, László került a Hunyadi család és párt élére, ezzel együtt nagy politikai erőt képviselt és a nép körében is közkedvelt volt. Hunyadi László jegyese Garai nádor lánya, Mária volt, és számos támogatóval rendelkezett elsősorban a köznemesség soraiból. Az uralkodó, V. László király biztosította Hunyadit, hogy mellettük áll de ez nem tartott sokáig, mivel Hunyadi László nem akart lemondani jelentős hatalmáról és a birtokukban lévő várakról, amiket a király és az őt irányító főúri liga követelt.

Közben a főurak, elsősorban az V. László királyt befolyásoló Cillei Ulrik és a Hunyadiak között egyre inkább elmélyedt az ellentét. Cillei szervezkedését Hunyadi László ellen leleplezték, később egy tisztázatlan vita során Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. V. László király esküvel büntetlenséget ígért és Lászlónak adta atyja minden tisztségét. Ezután azonban az uralkodó mégis megszegte esküjét, Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást valamint néhány hívüket, és börtönbe vetette őket. Az események hatására a Hunyadi párt – Szilágyi Erzsébet és testvére Mihály vezetésével – polgárháborús helyzetet teremtett.

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve rövidesen kimondta, hogy Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosság és felségárulás miatt, s a budai vár Szent György terén lefejezték.

A legenda szerint a hóhér háromszor sújtott le az áldozatra, aki még ezután is élt. Az akkori törvények szerint ilyen esetben a királynak kegyelmet kellett volna adnia, ezt azonban nem tette meg, és a bakó végül már nem hibázott. Ez is azt mutatja, hogy a kortársak és a későbbi korok is mennyire alávaló és igazságtalan tettnek tartották a magyar történelem e fájdalmas eseményét. Nem sokkal később, 1458-ban Mátyás király kihantoltatta, és ünnepélyesen Gyulafehérvárott, apjuk mellett helyezte örök nyugalomra fivérét.

 Emlékét több művészi alkotás őrzi: Erkel Ferenc operája, Petőfi Sándor (A király esküje), Arany János (V. László), Madarász Viktor (Hunyadi László siratása) és Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja) festményei