Neander-völgyi volt az altamurai ember
RÓMA. Egy olaszországi barlangban talált leletekből kutatók a legidősebb Neander-völgyi DNS-t vonták ki, ami megerősíti, hogy az úgynevezett altamurai ember mintegy 150 ezer év élt Neander-völgyi volt.
Az altamurai ember gyakorlatilag teljes, megkövesedett csontváza kitűnő állapotban van, 1993-ban lelték fel barlangászok a Lamalunga karsztbarlangban, a pugliai Altamura városa közelében. A régió igen gazdag prehisztorikus leletekben, többek között dinoszaurusznyomokban.
Giorgio Manzi és David Caramelli, a kutatás vezetői szerint a maradványok az Európában valaha megtalált, egyik legcsodálatosabb homininaleletet reprezentálják. A kutatást a Journal of Human Evolution folyóirat közölte.
Az altamurai emberre teljesen véletlenül bukkantak rá barlangászok, amikor kiszúrtak egy csaknem 8 méter mély kürtőt, benne egy alagúttal, amely hatalmas üregbe nyílott, és amelyből egyéb alagutak ágaznak ki. Az egyik 60 méteres, egy másik barlanghoz vezető alagút állócseppkövekben (sztalagmitokban) gazdag. Itt, az egyik sarokban, lerakódásokkal borítva és leginkább korallképződményre emlékeztetve feküdt a hátán a csontváz.
Csak a látszólag fejjel lefelé elhelyezkedő koponya és a váll egy része kivehető. A test többi részét teljesen magukba olvasztották a kalcitkiválások. A kutatók azt feltételezik, hogy a szerencsétlenül járt hominina beleesett a kürtőbe, ott csapdába esett, és éhen vagy szomjan halt. Csontvázát aztán mészkőcseppek borították be, és évezredeken át megőrizték.
„Bár a Homo neanderthalensis egyéb maradványait fellelték már Európában és a Közel-Keleten, a megőrződés mértéke és a teljesség tekintetében egyikük sem kelhet versenyre az altamurai emberrel” - mondja Manzi.
A barlang félreeső mivolta, valamint a fosszília állapota magával vonta, hogy felfedezése óta nyughelye érintetlen maradt. „Információink eddig elsősorban helyszíni felvételekre és megfigyelésekre támaszkodtak, amelyeket a kalcitformációk jelenléte torzított” - írják a tanulmányban.
Manzi és csapata hat évvel ezelőtt látott neki a munkálatoknak, és most engedélyt kapott egy csontdarab eltávolítására. A jobb lapocka ízületi részét távolították el, mert a csontváz eme területét csak felületi kalcitfilm borította. A morfometrikai vizsgálatok és a csont DNS-elemzése megerősítette, hogy az altamurai ember Neander-völgyi volt. (Ez az emberős a 200 - 40 ezer évvel ezelőtti tartományban élt Európában.)
Az érintett hominina a becslések szerint megközelítőleg 150 ezer éve, a közép-kései pleisztocén határán élt. A minta és a függőcseppkövek (sztalaktitok) egyéb töredékeinek urán-tóriumos kormeghatározása fel is tárta, hogy a kalcitkiválások a 172 - 130 ezer évvel ezelőtti időszakban kezdtek el felhalmozódni a kőzeteken és a csontvázon, vagyis az utolsó előtti negyedidőszaki jegesedés közepén.
Szavaik szerint a paleogenetikai elemzés eredményei igen töredezett, de endogén DNS jelenlétére utalnak. Úgy vélik, ezek az első genetikai adatok többek között lehetővé teszik, hogy az altamurai csontvázat a legősibb olyan Neander-völgyinek tekintsék, amelyből DNS-t vontak ki.
Giorgio Manzi és David Caramelli, a kutatás vezetői szerint a maradványok az Európában valaha megtalált, egyik legcsodálatosabb homininaleletet reprezentálják. A kutatást a Journal of Human Evolution folyóirat közölte.
Az altamurai emberre teljesen véletlenül bukkantak rá barlangászok, amikor kiszúrtak egy csaknem 8 méter mély kürtőt, benne egy alagúttal, amely hatalmas üregbe nyílott, és amelyből egyéb alagutak ágaznak ki. Az egyik 60 méteres, egy másik barlanghoz vezető alagút állócseppkövekben (sztalagmitokban) gazdag. Itt, az egyik sarokban, lerakódásokkal borítva és leginkább korallképződményre emlékeztetve feküdt a hátán a csontváz.
Csak a látszólag fejjel lefelé elhelyezkedő koponya és a váll egy része kivehető. A test többi részét teljesen magukba olvasztották a kalcitkiválások. A kutatók azt feltételezik, hogy a szerencsétlenül járt hominina beleesett a kürtőbe, ott csapdába esett, és éhen vagy szomjan halt. Csontvázát aztán mészkőcseppek borították be, és évezredeken át megőrizték.
„Bár a Homo neanderthalensis egyéb maradványait fellelték már Európában és a Közel-Keleten, a megőrződés mértéke és a teljesség tekintetében egyikük sem kelhet versenyre az altamurai emberrel” - mondja Manzi.
A barlang félreeső mivolta, valamint a fosszília állapota magával vonta, hogy felfedezése óta nyughelye érintetlen maradt. „Információink eddig elsősorban helyszíni felvételekre és megfigyelésekre támaszkodtak, amelyeket a kalcitformációk jelenléte torzított” - írják a tanulmányban.
Manzi és csapata hat évvel ezelőtt látott neki a munkálatoknak, és most engedélyt kapott egy csontdarab eltávolítására. A jobb lapocka ízületi részét távolították el, mert a csontváz eme területét csak felületi kalcitfilm borította. A morfometrikai vizsgálatok és a csont DNS-elemzése megerősítette, hogy az altamurai ember Neander-völgyi volt. (Ez az emberős a 200 - 40 ezer évvel ezelőtti tartományban élt Európában.)
Az érintett hominina a becslések szerint megközelítőleg 150 ezer éve, a közép-kései pleisztocén határán élt. A minta és a függőcseppkövek (sztalaktitok) egyéb töredékeinek urán-tóriumos kormeghatározása fel is tárta, hogy a kalcitkiválások a 172 - 130 ezer évvel ezelőtti időszakban kezdtek el felhalmozódni a kőzeteken és a csontvázon, vagyis az utolsó előtti negyedidőszaki jegesedés közepén.
Szavaik szerint a paleogenetikai elemzés eredményei igen töredezett, de endogén DNS jelenlétére utalnak. Úgy vélik, ezek az első genetikai adatok többek között lehetővé teszik, hogy az altamurai csontvázat a legősibb olyan Neander-völgyinek tekintsék, amelyből DNS-t vontak ki.
Forrás
Híradó.hu