Narancsvidék és októberi Karácsony

Kolek Zsolt 2019. október 15., 11:17

A Fidesz–KDNP maradt a magyar közélet domináns pártja, de a kormánypártok fontos bástyákat buktak el a múlt vasárnapi önkormányzati választáson. A megyei közgyűlésekben tarolt a Fidesz–KDNP, de a vártnál több megyei jogú városnak adhat polgármestert az ellenzék, és a főváros is baloldali vezetésű lesz a következő öt évben.

A választók közel fele vett részt a hétvégi önkormányzati választásokon Magyarországon. Ugyan nem született részvételi rekord, de a részvételi adat a korábbi választásokkal összehasonlítva kifejezetten magasnak számít.

Az eredményekből úgy tűnik, a mozgósítás ezúttal az ellenzéknek sikerült jobban: nagyobb szavazókedvet jellemzően az ellenzéki többségű településeken jegyezhettünk fel.

Megszűnt a centrális erőtér

A Fidesz–KDNP 2010 óta egy megosztott ellenzékkel nézett farkasszemet, így tudta relatív előnyét is győzelemre váltani. Ez a forgatókönyv működött a 2014-es önkormányzati választáson is, amikor a Jobbik és a baloldal versengéséből sok helyen nevető harmadikként jött ki a Fidesz. A kétosztatú ellenzékkel szemben olyan városokban is sikeres tudott lenni a jobbközép kormánykoalíció, amelyek korábban a baloldal bástyájának számítottak. Ezt a pártstruktúrát nevezték el az elemzők centrális erőtérnek.

A 2019-es önkormányzati választások annyiban mindenképpen fordulatot jelentenek a magyar politikatörténetben, hogy az ellenzék lényegében egységes alternatívát tudott felmutatni, aminek köszönhetően jócskán átrendeződtek az erőviszonyok.

A 2018-as parlamenti választásokat követően a Jobbik és az LMP elveszítette politikai befolyásának java részét, a Momentum pedig feladta korábbi különutas identitását, lehetővé téve, hogy a baloldal a magyar ellenzék meghatározó erejévé váljon.

Kettészakadó ország

A múlt vasárnapi választás egyik legfontosabb tanulsága, hogy markánsan kiütközött a vidéki és a nagyvárosi szavazók értékválasztása közti különbség.

Míg a falvak és a kisvárosok nagy többséggel a kormánypártok mellett szavaztak, addig a nagyvárosokban jóval kiegyenlítettebb verseny alakult ki. A 19 megyei közgyűlésben továbbra is többségben maradtak a kormánypártok, ezekre a listákra a megyei jogú városokban nem lehetett szavazni.

Hasonló fölény mutatkozik, ha a kisebb települések polgármestereit vesszük sorra, a kormánypártok eleve jóval több helyen tudtak jelöltet állítani, mint ellenzéki riválisaik. A megyei jogú városokban azonban már jóval szorosabb a kormánypártok előnye: a Fidesz–KDNP fontos bástyákat veszített el.

Képgalériánk:

Ledőlő bástyák

Már a ciklus közben átalakultak a baloldal javára az erőviszonyok a szombathelyi közgyűlésben, most a polgármesteri széket is visszavették a Fidesztől. Hosszú idő után lesz újra baloldali polgármestere az egyébként hagyományosan baloldali Tatabányának, Dunaújvárost pedig a baloldal támogatásával a jobbikos jelölt hódította el a Fidesztől. Pécs korábban ugyancsak baloldali fellegvárnak számított, tíz év után újra a baloldal veheti át a baranyai megyeszékhely vezetését.

A fővárosi agglomerációhoz tartozó Érd is ellenzéki polgármesterre cserélte a korábbi fideszes városvezetőt. Egerben is az ellenzék győzött, ahogy Miskolcon is alulmaradt a fideszes jelölt. Az utóbbi város jól példázza a politikai erőtér átalakulását – itt korábban is csak relatív fölényben volt a Fidesz, s csak a Jobbik és a baloldal versenyfutásának köszönhetően tudott győzni.

Nagy figyelem övezte a hódmezővásárhelyi választást, ahol kiemelkedően magas részvétel mellett diadalmaskodott a hivatalban lévő független városvezető a kormánypártok által támogatott jelölttel szemben.

Márki-Zay Péter 2018-as győzelme az első figyelmeztető jel volt a Fidesz–KDNP-nek, hogy az ellenzéki összefogás egy korábbi polgári-konzervatív fellegvárban is sikeres lehet.

Megőrizte posztját Botka László Szegeden, mint ahogy számos fideszes nagyvárosi településvezető is, igazolva, hogy az önkormányzati választásokon a hivatalban lévő eredményes polgármesterek előnnyel indulnak. Hajszállal ugyan, de a botrányba keveredett Borkai Zsolt is győzni tudott Győrben, miközben a helyi testületben utcahosszal győzött a Fidesz, köszönhetően a település látványos fejlődésének.

Októberi Karácsony

A legfájóbb vereséget a kormánypártok a fővárosban szenvedték el. Hiába bizonyult rátermett városvezetőnek Tarlós István, a főpolgármesteri széket a jobboldal kilenc év után újra elbukta. Budapest baloldali fellegvárnak számít, 1990 és 2010 között folyamatosan baloldali-liberális többség irányította a fővárost. A következő öt évben Karácsony Gergely közgyűlési többséggel a háta mögött irányíthatja Budapestet.

Karácsony magabiztos győzelme meglepetésnek számít, a felmérések előzetesen Tarlós előnyét valószínűsítették.

A főpolgármesteri versenyfutásban végül megmutatkoztak a politikai preferenciák, amelyek a fővárosban ellenzéki többséget mutattak már tavaly áprilisban is.

Tarlósnak ezúttal nem sikerült kellő számú ellenzéki szavazót maga mögé állítania.

Bizalom és önbizalom

Múlt vasárnap, noha a Fidesz érzékeny veszteségeket szenvedett, nem veszítette el a magyar választók többségének bizalmát. Az ellenzék által aratott sikerek önbizalmat adhatnak a kormánypártok kihívóinak, de a következő parlamenti választásokra még két és fél évet kell várni.

A Fidesz–KDNP számára nyilvánvalóvá vált, hogy a 2009 óta tartó könnyű győzelmek sora véget ért, de az ellenzék sem nyert háborút, legfeljebb csatákat. Október 13-a után olyan új korszak kezdődik a magyar politikában, amiben még mindig domináns szín a narancs, de a térkép már korántsem egyszínű.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/42. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS