Trumpot lehallgathatta az izraeli titkosszolgálat
Az amerikai média az utóbbi napokban a Moszkvából kimentett „szuperkém” sztorijától volt hangos. Oleg Szmolenkov történetéről még mindig túl keveset tudni ahhoz, hogy érdemben nyilatkozni lehessen a témában, de az már most látszik, percek alatt sikerült Trump-ellenes kampányt faragni belőle. Tegnap délután a Politico szállt be a buliba – egy egészen új üggyel.
Az amerikai kormány nemrégiben lezárult vizsgálata szerint izraeli lehallgatókészülékeket találtak a „Fehér Ház és egyéb érzékeny célpontok” közvetlen környezetében, legalábbis ezt nyilatkozta a Politico-nak három, meg nem nevezett „magasrangú hivatalnok”.
A rengeteg idézőjelet az teszi indokolttá, hogy lássuk, a korábban finoman republikánus elkötelezettségű Politico, a fent idézett írásában milyen ügyes kis eszközökkel manipulál a Trump-kabinet ellen. A lap ugyanis forrásaira hivatkozva azt állítja, semmilyen következménye nem lett a vizsgálat eredményének, az amerikai kormányzat még csak meg sem szidta közel-keleti szövetségesét.
A lehallgatók a Fehér Ház legfelsőbb köreiből gyűjthettek információkat. A kabinet tagjainak, de akár magának az elnöknek is lehallgathatták a hívásait, bár jelenleg semmi információnk nincs arról, hogy sikerrel járhattak-e.
S bár mindezt a Politico is elismeri, ennek ellenére nem felejt el odaszúrni Trumpnak, mondván, az elnöknek korábban is akadtak hasonló gondjai. Előfordult, hogy egy nem megfelelően védett vonalról telefonált családtagjaival és bizalmasaival, a kínaiak pedig korábban rendszeresen lehallgathatták az elnök hívásait.
A készülékeket még tavaly fedezték fel a Szövetségi Nyomozóiroda munkatársai, amiket a vizsgálatok alapján egyértelműen az izraeli hírszerzésnek kellett elhelyeznie – állítja a Politico meg nem nevezett forrása.
A zsidó állam külképviseletén keresztül tagadta a vádakat, szóvivőjük kijelentette:
Donald Trump maga úgy nyilatkozott, bár „minden lehetséges”, erősen kétli, hogy Tel-Aviv kémkedne utána. Az izraeli miniszterelnök természetesen szintén cáfolta a sztorit, koholmánynak minősítve a vizsgálat megállapításait.
Annak fényében azért mindenképp érdekesek ezek a nyilatkozatok, hogy az amerikai hírszerzés évek óta az egyik legaktívabb kémkedőként tartja számon Izraelt. Más kérdés, hogy minderről nem is tudna a közvélemény, ha annak idején Snowden nem tölti fel a jelentéseket a Wikileaksre.
Az Egyesült Államok és Izrael kapcsolata az utóbbi időben persze igencsak szívélyes. Trump az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe költöztető gesztusa, és az USA Iránnal szembeni, Tel-Avivnak kedvező agresszív fellépése mind-mind azt mutatják, dúl a szerelem a két állam között.
Az egész botrány politikai céljai kétségkívül világosak, ugyanakkor tartozunk az igazságnak annyival, hogy elismerjük, óriási naivitás lenne azt feltételezni, hogy, ha lehetőség kínálkozik, Izrael ne használná ki azt egy kis fülelgetésre. Ráadásul nem is ez lenne az első eset.
A nyolcvanas években Jonathan Pollard elemzőt ítélték életfogytiglanra (végül 30 év után szabadulhatott), mert Izraelnek kémkedett, egy évtizeddel később pedig, egy rendkívül komikus szituáció keretében, gyakorlatilag az álmennyezeten keresztül pottyant be Al Gore, akkori demokrata alelnök hotelszobájába egy izraeli kém. Ennek sem lett semmi következménye, ahogy annak sem, hogy kiderült, Obama Iránnal kötött atomalkudozása során is illetéktelen – mit ad Isten – éppen izraeli fülekbe jutottak bizonyos információk.
