Samu bácsi hatlövetűi, avagy miért feszült rá Amerika ennyire a lőfegyverekre? - I. rész

Pomichal Krisztián 2019. augusztus 14., 14:35

Ami Kanadának a hoki, a braziloknak a labdarúgás, nekünk, magyaroknak meg a vízilabda, az lett az Egyesült Államok számára a fegyveres tömegmészárlás. Lassan minden páros hétvégére jut egy szanaszét lőtt pláza vagy étterem, így az ember kénytelen belátni, valami nagyon nincs rendben arrafelé. Most induló sorozatunkban igyekszünk kideríteni, micsoda.

Fotó: pixabay.com

Újságírói egyszeregy, hogy az olvasó figyelmének felkeltésére a bevezetőbe igyekszünk legalább egy, de jobb, ha két erős, figyelemfelkeltő megjegyzést elrejteni. Persze ezeket illik is alátámasztani. Ehhez mi mást hívhatnánk segítségül, mint a statisztikát. Néha ugyanis egészen megdöbbentő adatsorokkal lehet alátámasztani Amerika túlpörgött fegyvermániáját, de ezúttal kicsit tovább is megyünk!

Fotó: pixabay.com

Amennyire ez lehetséges innen Közép-Európából, megpróbáljuk majd megérteni, mi vezetett oda, hogy ma az USA-ban közel 400 millió lőfegyver forog közkézen, ráadásul ebből alig egymillió van regisztrálva valamely hatóságnál.

Mi vezetett oda, hogy az amerikai belpolitika nagy kampánytémáinak egyike bizony éppen a fegyvertartási jog, vagy mi okozhatja azt, hogy évtizedek óta jóformán egyetlen kormány sem mert igazán keményen hozzányúlni annak törvényi szabályozásához? A tutit nem mi fogjuk megmondani, maguk az amerikaiak sem tudják, a társadalmukat megosztó számtalan törésvonal közül ez az egyik legmélyebb. Talán éppen ezért érdemes vele foglalkozni, de először essünk túl a már említett számokon!

Folyton szól a hatlövetű

Kezdjük talán a legegyszerűbb és legmegdöbbentőbb statisztikával. Minden száz amerikaira – a csecsemőtől az aggastyánig – 120 darab kézifegyver jut. Csak hogy kontextusba helyezzük, a Balkánon, ahol 25-30 éve még egymást ölték az emberek, ez a szám 40 körül mozog. Szlovákiában 6,5, Magyarországon pedig 10,5 ugyanez a mutató.

Vannak évek, amikor 40 ezerre tehető a lőfegyverrel kapcsolatos halálesetek száma az Egyesült Államokban,

bár itt az öngyilkosságok (24 ezer) és véletlen balesetek éppúgy szerepelnek, mint a gyilkosságok, emberölések (15 ezer). Az összes gyilkosság és emberölés 73%-a lőfegyverhez köthető, ezek jórészét egyébként kézifegyverrel (pisztollyal, revolverrel) követik el. Megint csak a kontextus kedvéért, a briteknél ez a mutató mindössze 3%.

Amerika történelmének egyik legsúlyosabb iskolai vérengzésében összesen 26 emberrel végzett egy fegyveres támadó. A connecticuti iskolát még 2013-ban kegyeleti okokból lebontották. Fotó: TASR/AP

Találni ennél sokkal szomorúbb dolgokat is. A USA Today cikke szerint például, alig van ma az Egyesült Államokban olyan állami iskola, ahol legalább egyszer egy évben ne tartanának iskolai lövöldözésre felkészítő gyakorlatot. A cikk szerzője jogosan veti fel, mennyire keveset beszélnek arról, hogyan hat lelkileg egy tízéves kisiskolásra, ha arra készítik fel, miként ne haljon meg, hogyan építsen például székekből barikádot az ajtó elé. Persze hasznos, ha tudja, hol és hogyan bújjon el, hogyan maradjon csendben, mikor hagyja ott a fedezékét és mikor ne, de régen rossz, ha a probléma kezelése helyett csak az eseménykövető reakciót tanítják.

Képzelje el, hogy a napközis tanító néni egy revolverrel az oldalán segít a gyerekeknek a számtanfeladat megoldásában – az Egyesült Államokban ez is komolyan felmerült.

Ahol a fegyver a törvény - és fordítva                                                  

Érdemes egy kicsit megvizsgálni a fenti szörnyűségeket eredményező jogi kereteket is. Nem megyünk bele túl mélyen a fegyvertartás törvényi szabályozásába, nem ismertetjük az „Állam kontra Gipsz Jakab” típusú alkotmánybírósági döntéseket sem. Teljesen felesleges. Viszont annak megértéséhez, hogy mi a fenéért van majdnem minden második amerikai háztartásban legalább egy lőfegyver, nem árt legalább címszavak szintjén megismerkedni azokkal a törvényekkel, amik mindezt lehetővé teszik.

Az Egyesült Államok popkultúrális hegemóniájának köszönhetően a világ minden tájára eljutott történelmi büszkeségük alfája és omegája, az amerikai alkotmány híre. Az 1791-ben elfogadott tíz kiegészítése közül a másodikat, fegyverviselési és használati jogot szabályozó rendelkezést azonban sikerült úgy megfogalmazni, hogy 230 évvel később is a „fegyverviták” középpontjában áll. A kiegészítés így szól:

Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.”

Sorozatunk következő részében részletesen is foglalkozunk a fenti mondat kétértelműsége okozta értelmezési vitákkal, most legyen elég annyi, hogy e néhány szó jelenti a fegyverviselésre vonatkozó törvények nullapontját.

Egészen a huszadik századig mindez nagyjából elég is volt arra, hogy az emberek tudják, meddig nyújtózkodhatnak fegyvermintás takaróikban, de a szervezett bűnözés és az automata fegyverek felbukkanása igencsak megkavarta a dolgokat.

Roosevelt elnök kormányai fogadták el az első szövetségi fegyvertörvényeket a harmincas évek derekán, Al Capone és a többi hírhedt öltönyös-kalapos gazember korszaka ez. Megadóztatták néhány, gengszterek által előszeretettel használt fegyver gyártását és eladását, az évtized végén pedig végre szövetségi engedélyhez kötötték a fegyvergyárak, importőrök és kereskedők működését. Ettől fogva jó három évtizedig, néhány „állam vs. Kovács János” típusú döntést leszámítva nem is nagyon nyúltak hozzá a témához.

Képgalériánk:
A parklandi áldozatok temetése. 2018 februárjában egy floridai középiskolában 17 emberrel végzett egy ámokfutó. Fotó: TASR/AP

Aztán Kennedy elnök, majd az ifj. Martin Luther King meggyilkolása után, a társadalmi nyomásnak engedve 1968-ban újabb átfogó törvénycsomagot fogadtak el. Betiltották a nem sportcélra szánt lőfegyverek importját, 21 éves kor alatt megtiltották a fegyvervásárlást, korlátozták az államközi fegyverkereskedelmet, és az iparág számára végre kötelezővé tették a gyártási számok használatát. Jobb később, mint soha…

A hatvanas évek után megint kétévtizedes nyugalmi állapot következett. Legközelebb csak 1986-ban vették elő újra a kérdést, de egészen más előjellel. A fegyvertartók jogait kibővítve hoztak néhány olyan rendelkezést, amely a mai napig is igencsak megosztja az amerikai társadalmat, és központi része lett a XXI. század nagy amerikai fegyvervitájának.                                                                            

Innen folytatjuk!

0 HOZZÁSZÓLÁS