Róma tovább cibálja Brüsszel bajszát
Hosszú hetek óta egyfajta kötélhúzás tapasztalható Róma és Brüsszel között. Az Európai Unió harmadik legerősebb gazdaságával bíró Olaszország irányítói, a hatalmon lévő kormánykoalíció makacsul kitart a költségvetési terve mellett, amelyet a túlzott hiánycél miatt bírált Brüsszel. Elemzők szerint a látszólag gazdasági jellegű vita egyúttal politikai érdekeket is szolgál.
Egyesek szerint az olaszok packázása Brüsszellel jó előre megfontolt játék csupán: inkább szól a pénzpiacoknak, amiknek a reakciójától függenek a közeljövő gazdasági lépései Rómában. Akadnak elemzők szép számmal, akik viszont az eurózónát féltik, mondván, az olaszok fegyelmezetlensége árthat a nehezen tető alá hozott európai uniós pénzügyi egyensúlynak. Olaszország államadóssága 2,3 ezer milliárd euró, a GDP 131 százaléka, ami a második legmagasabb arány az EU-ban, s több mint a duplája a hatvanszázalékos uniós plafonnak.
Az új olasz kormány hozzáállása a menekültválság kezeléséhez – az illegális bevándorlással való nyílt szembeszegülés, a behajózás megtiltása, és az ellenőrizetlenül az olasz partra érkezők elutasítása – heves reakciókat vált ki Brüsszelből. Főként az illegális migrációt nyíltan támogató baloldali, liberális és zöldpártok váltak ellenségessé Rómával szemben. Első számú célpontjuk, a bevándorlásellenes doktrína hangadója, Matteo Salvini kormányfő-helyettes, aki nem hajlandó engedni az Európai Bizottságnak – sem a menekültkérdés, sem az olasz költségvetés tervezetét illetően.
Kedd éjfélig lett volna módjuk az olaszoknak változtatni a költségvetési tervezeten. Róma a nyugdíjreform, az egykulcsos adó és a családtámogatási rendszer reformjával indokolja a szerinte túl szigorú brüsszeli előírások áthágásának szükségességét.
Salvini és a mögötte álló erők már a választások előtt nyomatékosították: nem kívánják folytatni a régebbi, baloldali kormányok kudarcos politikáját. Erős stratégiaváltást ígértek a választóknak. Az új olasz kabinet politikai szempontokat rendel a gazdasági szempontok fölé – vélik Brüsszelben, aminek egyenes következménye lett, hogy az unió történetében először egy tagország büdzsétervezetét az Európai Bizottság visszautasította. A Nemzetközi Valutaalap is megkongatta a vészharangot. A nemzetközi szervezet szóról szóra ugyanazt mondja, mint a brüsszeli pénzügyesek: Olaszország drága árat fog fizetni a reformokért.
Ugyanakkor viharos volt az elmúlt évek olasz belpolitikai helyzete is, az egymást követő és elbukó kormányok egyike sem töltötte ki a ciklusát. Emiatt számos előre hozott választás ingatta meg a gazdaságot. A 2013 és 2018 között fennálló belpolitikai helyzet, az instabilitás kihatott a piaci viszonyok alakulására is.
Mindenki az EP-választásoktól remél megoldást
Olaszország hiába egyik vezető ereje az európai egységnek, Emmanuel Macron francia elnök Európa-politikája merőben más, mint a mostani olasz kormány Európa-képe. A német–francia tengely továbbra is meghatározza a kontinens politikai-gazdasági irányvonalát, bármennyire is inog Angela Merkel német kancellár pozíciója.
Régebben még úgy tűnt, hogy Olaszország egyfajta „háromszöget alkotva” be tud lépni a britek üressé váló helyére, de most az erősen konfrontatív politika és a gazdasági, pénzügyi helyzet miatt kevésbé látszik valószínűnek ez a forgatókönyv. Egy biztos: most mindenki a jövő évi EP-választásokra készül. A választási eredmények befolyásolják nemcsak Olaszország, hanem az egész Európai Unió jövőjét is – emelte ki az egyetemi docens.
