Magas hegyek, jó levegő - Miért annyira fontos mindenkinek Kasmír?
Augusztus eleje óta ismét egyre többet hallani a kasmíri konfliktusról. Az átlag európai olvasóknak nem sokat mond ez a név, legfeljebb a puha, de borsos árú pulcsik jutnak az ember eszébe vele kapcsolatban. Az utóbbi hetekben azonban már-már háború közeli hangulat alakult ki a térségben, a híradások tele vannak a régióból érkező aggasztó hírekkel. Éppen ezért mostani írásunkban lemegyünk a talajszint alá, utánajártunk, hol húzódnak a konfliktus gyökerei.
Kevesen tudják, de erről a himalájai területről már a középkorban is voltak információi az európaiaknak, mivel Kasmír a legendás karavánút, a Selyemút mentén fekszik. Köszönhetően a régió élénk kereskedelmi életének, számos vallás került kapcsolatba ezen a gyönyörű vidéken, hinduk, buddhisták, majd később a muzulmánok is belakták a területet. Kasmír a gyarmati időkben formálisan önálló hercegség volt, de mikor a brit gyarmatosítók kivonultak Indiából, helyükre az állandó konfliktus és a szubkontinenst évszázadok óta megosztó hindu-muzulmán szembenállás költözött. Kasmír a maga 228 ezer négyzetkilométernyi területével Brit-India legnagyobb fejedelemsége volt.
1947-ben az egykori brit India független lett, és területén két állam jött létre India és Pakisztán, majd később Banglades. India hindu államként, Pakisztán muszlimként határozta meg magát.
A több mint tízmilliós Kasmír három régióból áll, melyek földrajzilag, vallásilag, sőt nyelvileg is jócskán eltérnek egymástól. A szűk értelemben vett Kasmírban egyértelmű a muszlim többség, Dzsammuban 55-60 % a hinduk aránya, míg Ladakhot, ezt a gyönyörű, a Himalája csúcsai által szabdalt régiót nagyrészt buddhisták lakják.
Miután a brit csapatok kivonultak a térségből, mindkét frissen alakult állam, India és Pakisztán is magának követelte a területet. A csavar azonban ott van a dologban, hogy érdekes módon a kasmíri muszlimok inkább India felé húztak. A múlt század harmincas éveiben kitört egy muszlim lázadás azzal a céllal, hogy megdöntse a britekhez hű, feudális viszonyok fenntartásában érdekelt kasmíri maharadzsa uralmát, és modern viszonyokat teremtsen Kasmír számára. A Sheikh Abdullah vezette Muszlim Konferencia egyértelműen India mellett foglaltak állást Pakisztánnal szemben.
Még a gyarmati Indián belül két nagy szervezet jött létre, az Indiai Nemzeti Kongresszus és a Muzulmán Liga, amelyek angol közvetítéssel végül megegyeztek a különválásban, létrejött Pakisztán és India. A kasmíri maharadzsa vonakodott eldönteni melyik államhoz is csatlakozzon, a régió vezető hindu körei sem Pakisztánhoz (vallási okok miatt), sem Indiához (társadalmi, gazdasági okok miatt) nem akartak tartozni. Pakisztán mindenáron magáénak akarta tudni a térséget, egyrészt transzcendentális, másrészt igencsak földi okok miatt, hiszen Pakisztán folyóinak nagy része Kasmírban ered. Ezzel szemben India vezetői csak nem akartak dűlőre jutni Kasmír sorsát illetően, voltak, akik feleslegesnek találták a frissen alakult országhoz csatolni még egy területet.
A kérdést Pakisztán türelmetlensége döntötte el. Törzsi harcosokat küldtek Kasmírba, de a reguláris hadsereg, attól való félelmükben, hogy nyílt háborút provokálnának Indiával, otthon maradt.
1947 októberében a maharadzsa, Hari Szingh elmenekült, és aláírta csatlakozását az Indiai Unióhoz, így tehát de jure Dzsammu és Kasmír India részévé vált. Már ekkor különleges státust kapott, majd ezt követte 1975 februárjában az úgynevezett kasmíri megállapodás, ami széleskörű autonómiát adott a területnek. Itt jutunk el a mához, ugyanis ennek a visszavonása miatt törtek ki napjainkban a tüntetések, de mielőtt erre rátérnénk, a rend kedvéért azért vegyük végig az eseményeket.
A kasmíri Muszlim Konferencia ugyanis támogatta a maharadzsa szándékát, de népszavazással akarták ezt alátámasztani, nehogy már egy maharadzsa döntsön Kasmír népe helyett. Az indiai hadsereg gyorsan megtisztította a területet a törzsi csapatoktól, mire a határon megjelent a pakisztáni hadsereg is, bár a frontvonal állandósult, a nyíltsisakos háborútól végül az ENSZ közvetítése mentette meg mindkét országot. A felek tűzszünetet kötöttek, a térség egyharmada Pakisztáné lett. A két terület közötti fegyverszüneti vonalat 1949 óta az ENSZ kéksisakosai őrzik.
A feszültség mostani eszkalálódását tehát az okozta, hogy India visszavonta a terület különleges státusát. Ez egyfajta autonómiát biztosított eddig India egyetlen muszlim többségű államának.
Nem árulunk el nagy titkot, hogy a hidegháború vége óta a pakisztáni kínai kapcsolatok egyre jobbak. A kérdés globális jelentőségét ráadásul fokozza, hogy az érintett felek atomtöltetekkel is rendelkeznek.
Kasmír tehát egy újabb pontja a világnak, amelyre érdemes figyelni.