Lassan két éve nincs felelős kormánya Észak-Írországnak
Nem vágyott rekordot sikerült megdöntenie az észak-ír nemzetgyűlésnek, ugyanis majd’ 600 napja annak, hogy rendesen működő kormány irányítaná a tartomány mindennapjait. Továbbra is számos törésvonal húzódik a korábban együtt kormányzó unionista DUP és a republikánus Sinn Féin között, és a megegyezés még mindig nagyon távolinak tűnik.
Az 1998-as Észak-Írország státuszát demokratikus keretek között rendező Nagypénteki Egyezmény (Good Friday Agreement) egy csaknem 35 évig tartó véres konfliktus végére tett pontot. A Troubles néven ismert időszak 3-4 ezer polgári áldozatot követelő zavargásait lezáró egyezmény egyrészt az észak-ír pártok egymás közötti, másrészt Írország és az Egyesült Királyság közti kiegyezéssel biztosította az észak-ír tartomány jogi státuszát, úgy London, mint Dublin felé.
Az unionista valamint az elszakadáspárti félkatonai szervezetek lefegyverzéséről intézkedő egyezmény a tartomány parlamentáris irányításáról is gondoskodott, mégpedig úgy, hogy a mindenkori kormányban megosztotta a hatalmat a britpártiak – élükön a legerősebb unionista párttal, a DUP-pal - és az írekhez húzó, katolikus politikai erők között.
Az igazságügyi miniszter pozíciójának kivételével, akit a két nagy politikai erő a megegyezés értelmében közösen jelöl, a miniszteri tárcákat egymás közt egyenlő arányban birtokló két nagy párt 2017 januárjában szakította meg az együttműködést, a Nagypénteki Egyezmény óta többé-kevésbé működő kormányzási forma azóta soha nem látott válságban van. A pártok egymásra mutogatnak, a nacionalista Sinn Féin rendszerszintű korrupciót emleget, a DUP pedig a hatalomgyakorlás szándékos akadályozásával vádolja a republikánusokat.
Mostanra számos törésvonal húzódik a két fél között, de a kormányválság közvetlen kiváltó oka egy két évvel ezelőtt kirobbant korrupciós botrány, amelybe a DUP politikusa, az észak-ír tartomány „első minisztere” Arlene Foster is belekeveredett. Tavaly januárban a Sinn Féin első embere, a kabinetet Fosterrel közösen vezető Martin McGuinness felszólította a DUP politikusát, hogy legalább a korrupciós vizsgálat idejére lépjen vissza funkciójából, amelyre az nem volt hajlandó. Erre válaszul McGuinness lemondott, pártja pedig nem kívánt új jelöltet állítani a helyére.
A pozíciót mintegy tíz éven keresztül birtokló, azóta időközben elhunyt McGuinness lemondása miatt vezetés nélkül maradt tartományban végül új választást kellett kiírni, de a 2017 márciusában megtartott voksolás sem hozott megoldást, a felek az óta sem tudtak megegyezni. A Sinn Féin tehát továbbra is bojkottálja a törvényhozást, Észak-Írországnak 596 napja nincsen felelős kormánya. Jelenleg a tartományt tulajdonképpen Londonból irányítják.
A közvélemény béketűrése egyre inkább kezd elfogyni. Múlt hét kedden, mikor az „interregnum” időtartama meghaladta a korábbi rekorder, belga kormányválság 589 napos csúcsát, a türelmüket vesztett észak-ír polgárok az utcára vonultak. A tüntetők szerint ez az állapot már az alap szociális ellátást is veszélyezteti, a kormánnyal együttműködő kis - és középvállalkozások helyzete pedig lassan kritikussá válik. Már Írország miniszterelnöke, Leo Vardakar és az ír-angol megbékélésben nagy szerepet játszó volt amerikai elnök Bill Clinton is kiegyezésre kérte a feleket, de úgy tűnik az ellentétek sokkal durvábbak, mint az ex- „első miniszter” korrupciós botránya.
Bár a két nagy párt több aktuálpolitikai kérdésben sem értett egyet (ilyen például az azonos neműek házassága vagy az ír nyelv jogi státusza) politikai elemzők szerint a valódi ellentétet a Brexit körül kialakult helyzet okozta. A republikánus észak-írek, sőt az unionisták egy része is attól tart, hogy az Egyesült Királyság kilépésével veszélybe kerülnek azok a Nagypénteki Egyezmény keretén belül garantált jogok, melyek az utóbbi 20 évben viszonylag eredményesen tartották fenn a status quo-t.
Az egyik ilyen sarkalatos pont az Írország és Észak-Írország között húzódó határ kérdése, hiszen még mindig nem tisztázott, mi lesz, ha az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t. Egyes szakértők úgy vélik, a Sinn Féin, kihasználva a Brexit körül kialakult hatalmas bizonytalanságot, arra törekszik, hogy az egyébként a Nagy-Britanniával fennálló uniót támogató választók egy részét is az ír egyesülés oldalára állítva kierőszakolja a referendumot, melynek lehetőségét a Nagypénteki Egyezmény jogilag is biztosítja.
„Emlékszel mikor egyszer 589 napig nem mentél be dolgozni, és mégis megkaptad a fizetésed? Nah, én sem! Kormányra van szükségünk, most!” Észak-ír tüntető a lassan 600 napja húzódó kormányválság ellen. Forrás: sluggertoole.com
