Közép-Európa washingtoni szemmel

Az Egyesült Államok hamarosan ráfordul a jövő évi elnökválasztás kampányküzdelmeire. A hivatalban lévő elnök, Donald Trump gyakorlatilag megválasztása óta sajtótámadások célpontja. Elnöksége kezdetén kevesen gondolták, hogy egy újabb ciklusra a Fehér Ház lakója maradhat. Az elmúlt hetek erre a várakozásra rácáfolni látszanak, az elnök támogatottsága folyamatosan emelkedik, az előválasztási harc végén győztes demokrata kihívójának, úgy tűnik, cseppet sem lesz sétagalopp a jövő őszi választás.

Trump elnöki kampányában azt ígérte, életben tartja az amerikai álmot, ha kell, vámsorompókat emel a globális riválisokkal szemben. Politikájának lényegévé tette a korábban rendszeresen balra szavazó, mára egzisztenciálisan megrendült alsó középosztály képviseletét. Az elnök remekül ráérzett a szabad világ szabadon hagyott vegyértékére, a jóléti sovinizmusra. Mindezt azért, hogy Amerika, ha csak egy hosszú lélegzetvételre is, olyan maradhasson, mint a hidegháborúban aratott győzelem pillanatában: érdemi versenytársak nélküli, globális szuperhatalom. Relatív sikerét, egyúttal támogatottságának emelkedését a gazdasági eredmények igazolják.

Az amerikai elnök a posztmodern politikus mintaképe. Ő maga a politikai termék, ami eladható. Politikájának nincs, nem is lehet konstans ideológiai tartalma, ám mivel az Amerikában meghatározó balliberális vélemény-elit akaratával szemben került hatalomra, olybá tűnhet, hogy Trump a konzervatív antitézis. A genderőrületben szédelgő amerikai mainstreamhez képest még az extravagáns elnök is a normalitás végvárának tűnik.

Donald Trump hamisítatlan üzletember – ez mutatkozik meg az általa vezetett külpolitikában is. Gyors és azonnali megoldásokat sürget, profitot hajszol, a rövid távú előnyök fényében fürdik. Stratégiája, hogy gyorsabb legyen a riválisainál, mert aki mozgásban van, annak nem kell akkora lendületet vennie egy‑egy döccenőnél. A diplomácia és az üzleti világ között az elvárásokban van a legnagyobb különbség. Míg az előbbi lehetőség szerint kerüli a kockázatot, addig az üzleti világban közhelynek számít, hogy kockázatvállalás nélkül nincs siker.

Az Egyesült Államok külpolitikájának változásáról sokat elmond April Foley korábbi magyarországi nagykövet véleménye. Foley Orbán Viktor washingtoni látogatását megelőzően egy publicisztikát tett közzé a konzervatív Washington Timesban, amiben megállapítja, hogy Barack Obama elnök kormányzásának éveiben a közép- és kelet-európai országok joggal érezték úgy, hogy elhanyagolják őket. S miközben az Egyesült Államok arra tett erőfeszítéseket, hogy újragondolja kapcsolatait Oroszországgal, felülírta azokat a régi barátságokat, amelyeket Európa peremén ápolt.

A politikai elmozdulást a korábbi nagykövet annál inkább időszerűnek tartja, mert az elmúlt időszakban újra felerősödött Oroszországnak még a szovjet időkből eredő energetikai dominanciája és tolakodó propagandája, másrészt pedig Kína is egyre fajsúlyosabb szereplő a térségben. Foley szerint ugyanis mindezek következtében az Egyesült Államok befolyása egyre gyöngül abban a térségben, amely az atlanti politika bástyája volt, és amelynek országai húsz éve csatlakoztak a NATO-hoz.

A volt nagykövet szavait támasztja alá, hogy az Egyesült Államok diplomáciája egyre nagyobb figyelmet szentel a közép-európai térségnek. Erre utal az a tény is, hogy Donald Trump május elején munkalátogatáson látta vendégül Peter Pellegrini szlovák, a múlt héten pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. A Pellegrinivel folytatott tárgyalásról több részletet tudtunk meg, az Orbán Viktorral való találkozón – ha hihetünk a találkozón jelen lévő David Cornstein jelenlegi budapesti nagykövetnek, inkább csak a kapcsolatfelvételen túl a személyes jó viszony megalapozása történt meg a két vezető között.

Árulkodó a szlovák kormányfővel folytatott tárgyalást követően kiadott kommüniké, amelyben Trump ismételten hangot adott annak a panaszának, hogy az Egyesült Államok aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a NATO védelmi kiadásaihoz, de elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy Szlovákia növelte védelmi kiadásait. Az amerikai elnök külön kiemelte, hogy Pozsony decemberben szerződést írt alá 14 darab F–16-os vadászgép vásárlásáról az amerikai Lockheed Martin cégtől.

Az előzetes sajtótalálgatásokra rácáfolva, konkrét bejelentéseket nem tettek Orbán Viktor múlt heti washingtoni látogatását követően. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi magyar kormány is elkötelezett a védelmi kiadások növelése mellett, s ez jó alapot biztosít amerikai fegyverek megvásárlására.

Érdekazonosság van az USA és Magyarország, illetve a tágabban vett Közép-Európa között az energiapolitikában is: közös cél az orosz kőolajtól való függőség csökkentése. Az Egyesült Államok érdekelt a térség energiaellátottságának diverzifikálásában: erre jó alapot adhat a palagáz eljuttatása az adriai kikötőkön keresztül, illetve az orosz függőség legalább részbeni kiküszöbölése a romániai energiahordozókkal. A következő időszak tárgyalásainak minden bizonnyal ezek lesznek a kulcskérdései.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/21. számában.