Kiszélesedhet-e az orosz-ukrán konfliktus?
2014 óta dúl a háború a szomszédos Ukrajnában, a konfliktus azonban mindmáig korlátozott maradt. Az utóbbi napok fejleményei felvetik a kérdést, vajon nyílt, államok közötti háborúvá eszkalálódhat-e a kelet-ukrajnai hibridháború? Van-e esély további hatalmak beavatkozására, s ezáltal a konfliktus kiszélesedésére?
Fordulat a befagyott konfliktusban: az oroszok tüzet nyitottak ukrán hadihajókra a Kercsi-szoros közelében
Vasárnap az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat határőrsége a Kercsi-szoros közelében tüzet nyitott három ukrán hadihajóra. A támadás következtében hat ukrán tengerész megsebesült, közülük kettő súlyosan. Találat ért két páncélozott tüzérségi kishajót, a harmadik - egy vontatóhajó - is megállásra kényszerült. Az ukrán haditengerészet tájékoztatása szerint mindhárom hajót orosz különleges egységek szállták meg. Az ukrán hadihajók a fekete-tengeri Odessza kikötőjéből a Kercsi-szoroson át az Azovi-tenger partján fekvő Mariupol kikötőjébe tartottak.
Ukrajna válaszul hadiállapotot hirdetett, amely a konfliktuszónával szomszédos tíz megyében lesz érvényben a kihirdetéstől számított harminc napban, Kárpátalja nincs köztük.
A hadiállapot nem jelent hadüzenetet – tehát nem vezet automatikusan a konfliktus eszkalációjához – sőt nem azonos a rendkívüli állapottal sem. Lehetőséget ad viszont a rendeleti úton való kormányzásra, valamint lényegében kizárja az utcai csoportosulások, tömegrendezvények megtartását.
Mindez azért lehet érdekes, mert Ukrajnában tavasszal államfőválasztást tartanak, amit három hónapos kampányidőszak előz meg. Ha a hadiállapotot akár csak további harminc nappal meghosszabbítanák, az automatikusan az államfőválasztás elhalasztásával járna.
Melyik fél érdekeit szolgálta a kercsi incidens?
Az orosz fél az ukránok provokációjáról beszél, mondván Kijev megsértette az oroszok által előírt szabályokat a Kercsi-szoros áthajózására. Valójában egy korábbi orosz-ukrán egyezmény az Azovi-tengert a két ország közös felségvizeinek ismeri el, mindkét félnek szabad hajóforgalmat biztosítva. A Krím-félsziget a 2014-es annexió után nem rendelkezett szárazföldi összeköttetéssel Oroszország felé, ezért építették meg az oroszok a Kercsi-szorost átívelő stratégiai fontosságú hidat. Az oroszok ezzel egyidejűleg arra törekszenek, hogy az Azovi-tengerről kiszorítsák az ukrán haditengerészet erőit, illetve kereskedelmi bojkott alá vegyék az ukrán kézben maradt azovi-tengeri kikötőket. Kelet-Ukrajna számára gazdasági szempontból létfontosságú a szabad hajóforgalom fenntartása a Kercsi-szoroson keresztül.
A kercsi incidens azonban kapóra jött az ukrán félnek is, pontosabban a hivatalban lévő államfőnek. Petro Porosenko elnök rendkívül népszerűtlen, a legutóbbi felmérések szerint mindössze a választók tíz százalékának bizalmát élvezi.
A konfliktus esélyt adhat Porosenkónak a választók bizalmának visszaszerzésére, ami döntően befolyásolhatja a tavaszi államfőválasztást.
Porosenko taktikusan járt el a hadiállapot kihirdetésekor, hiszen a harminc napos időtartam miatt az ellenzék nem vetheti a szemére, hogy a voksolás elhalasztását szeretné elérni.
Megjegyzést érdemel, hogy az utóbbi hónapokban Putyin elnök népszerűsége is alaposan megcsappant, a konfliktus így az ő mutatóit is javíthatja az orosz választók körében, ahogy az 2014-ben, a Krím Oroszországhoz csatolásakor is történt.
Milyen reakciókat váltott ki a kercsi incidens a diplomáciában, kiszélesedhet-e a konfliktus?
Az Amerikai Egyesült Államok határozottan elítélte és orosz agressziónak értékelte a kercsi incidenst, ezzel szemben az európai reakciók visszafogottabbak voltak. Az öreg kontinenst szoros gazdasági kapcsolatok fűzik Oroszországhoz, nem is beszélve az energiafüggőségről – mindez jól magyarázza az európai nagyhatalmak diplomáciájának óvatosságát.
Kijev maga is tisztában van azzal, ha nyílt háborús konfliktust provokálna ki Oroszországgal, nem számíthatna automatikusan a nyugati nagyhatalmak katonai beavatkozására az orosz túlerővel szemben.
Ugyanez a körülmény azonban Moszkvát is óva intheti attól, hogy erőfölényét kihasználva lerohanja Ukrajnát, hiszen a geopolitikai egyensúly ilyen mértékű felborulását a NATO sem nézhetné ölbe tett kézzel, noha nem tudhatjuk biztosan, hogy vállalnák-e adott esetben egy nukleáris háború kockázatát Ukrajna érdekében. A nyugati katonai szövetséget a katonai beavatkozásra formálisan semmi nem kötelezné, hiszen Ukrajna nem tagja a NATO-nak.
A katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a konfliktus további mélyítése tulajdonképpen sem az orosz, sem az ukrán félnek nem áll érdekében.
Megjegyzést érdemel azonban, hogy minden konfliktus rejt előre nem látható veszélyeket, ezért az orosz-ukrán viszály katonai eszkalációja sem zárható ki teljesen.
Hogyan érinti a kárpátaljai magyarságot a mélyülő orosz-ukrán ellentét?
Az utóbbi hónapokban drámaian romlott a magyar-ukrán államközi viszony, köszönhetően az ukrán állam egyre durvább fellépésének a kárpátaljai magyar közösséggel szemben.
A kercsi incidenst követően a magyar diplomácia kiállt Ukrajna területi sérthetetlensége mellett, ahogy azt megtette a NATO többi tagországa is. A mintegy 150 ezres kárpátaljai magyarság megóvása a magyar diplomácia elsődleges feladata már a konfliktus 2014-es kezdete óta.
Elsődleges érdek, hogy a kárpátaljai magyarokat ne sorozzák be aránytalanul az ukrán fegyveres erők kötelékébe, s lehetőleg ne kerüljenek a konfliktuszónába. Az orosz-ukrán konfliktus kiszélesedése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a helyi magyarság tússzá válhat a saját szülőföldjén egy olyan konfliktusban, amely távol esik nemzeti érdekeitől.
