HIRDETÉS

Kinek használ az iráni atomalku felrúgása?

Starovič Tibor 2018. május 20., 09:48

Alig egy hét telt el azóta, hogy Donald Trump bejelentette, országa kilép a hosszú tárgyalások után, három éve összehozott iráni atomalkuból. Sajnos már most bebizonyosodni látszanak azok a feltevések, amelyek szerint ez a lépés a közel-keleti háborús zóna kiterjesztésének előszele lehet.

A megállapodás nem volt tökéletes megoldás, de nagy lépés volt abban az értelemben, hogy azt az egyébként teljesen különböző geopolitikai érdekeket érvényesítő nagyhatalmak mindegyike aláírta, s így legalább részben hozzájárulhatott a térségi viszonyok egyenes eszkalálódásának visszafogásához. A megegyezésben Irán vállalta, hogy tíz évre korlátozza atomprogramját az ellene hozott szankciók nagy részének fokozatos feloldásáért cserébe. A szerződés betartását felügyelő nemzetközi megfigyelők jelentései szerint ezt Teherán be is tartotta.

Ennek ellenére Washington, de főképp térségi partnerei továbbra is nem szűnő katonai célú nukleáris ambíciókkal vádolták. Végül ez vezetett ahhoz, hogy Donald Trump felmondta a megállapodást, amivel ugyan növelte a beváltott választási ígéreteinek alacsony számát, ugyanakkor igazolta az iráni keményvonalasokat, amivel hozzátett a térség további destabilizálódásához. Egy lépéssel közelebb hozta annak lehetőségét, hogy a régióból maholnap már ne csak Szíriából érkezzenek háborús jelentések.

Az atomalku felmondásában, illetve annak várható következményeiben nem nehéz meglátni bizonyos stratégiai elképzeléseket. Ennek kapcsán látni kell, hogy Izrael volt Trump lépésének egyik fő ösztönzője; ugyanis legfőképpen a zsidó államnak, de Washington szunnita szövetségeseinek is a kezére játszana, ha gátat tudnának szabni Irán térségi befolyása erősödésének. Izrael a héten már fokozta is ilyen irányú tevékenységét, amikor állítólagos „iráni katonai célpontokat” bombázott Szíriában. Vélhetően csak Moszkva közbenjárásának volt köszönhető, hogy ez a független ország elleni újabb klasszikus agresszió, amit Jeruzsálem rendszerint „válaszcsapásként” prezentál – legalábbis egyelőre – nem vezetett komolyabb konfliktushoz.

Irán gyengítése a térségben komoly ambíciókkal rendelkező és a „távol-keleti frontot”, a koreai szembenállást nemrégiben legalábbis ideiglenesen befagyasztó Washingtonnak is érdeke. Az pedig, hogy az ilyen stratégiai érdekérvényesítésnél a polgárháborúsnak láttatott klasszikus háborús konfliktusok kirobbantása nem számít túl nagy árnak, azt Szíria és Jemen esete is jól mutatja. A geopolitikai játékosoknak viszont látniuk kell, hogy Irán Szíriánál is nagyobb falat, a térség megkerülhetetlen hatalma. S ha valaki puskaporos hordónak mutatja, ne csodálkozzon azon, ha mások azt is meglátják, hogy a gyufaszál a mutogató kezében van.

0 HOZZÁSZÓLÁS