Az orosz-japán feszültségeket oldaná a Hokkaidó-Szahalin vízummentes zóna
Moszkva és Tokió vízummentes zóna létrehozását tervezi Japán északi szigete, a Hokkaidó és az orosz régió, Szahalin között. A határmenedzsment részletkérdésének tűnő kezdeményezés valójában fontos összefüggéseket hordoz. Ez jelentősen átalakíthatja a két ország bilaterális kapcsolatát, amelyet a második világháborút lezáró békeszerződés hiánya és egyéb geopolitikai feszültségek nyomasztanak.
Japánnak megérné az évtizedek óta fennálló határvitát egy a régiók közötti együttműködés példájává alakítani, Shinzo Abe japán miniszterelnök azonban a szélsőjobb kritikájával számolhat, ha a kezdeményezés előbbre halad. Ezek a hangok ugyanis elleneznek minden olyan lépést, melyek azt a látszatot keltik, miszerint Japán feladja területi követeléseit azokkal a szigetekkel kapcsolatban, melyeket a Szovjetunió 1945 után elfoglalt.
Abe számára viszont az Oroszországgal való kapcsolat szorosabbra fűzése Moszkva Kína felé történő elmozdulásának megakadályozása miatt is kiemelt fontosságot képez. Az adminisztráció így javaslatot tett az oroszok által felügyelt, de Japán által is igényt tartott Kuril-szigetek közös gazdasági kiaknázására, mellyel úgy tudná újra kiépíteni a vitatott területeken japán jelenlétét, hogy kikerüli a szuverenitásról zajló vitát. Ennek érdekében tesz látogatást a szigeteken egy japán delegáció augusztus 16-22. között.
Habár a jogi kereteket illetően vannak nézetkülönbségek és megoldásra váró kérdések, a vízummentes zóna olyan mechanizmus életre hívását követeli, mely Japán számára megkönnyítené a vitatott szigetekhez való hozzáférést. Moszkva egy olyan szélesebb vízummentes zóna kialakítását javasolja, mely Hokkaido és Szahalin lakói számára lehetővé tenné a határozott idejű, szomszédos régióba való utazást.
Egy ehhez hasonló megállapodás már létezik Oroszország és Norvégia, valamint Oroszország és Lettország között, mely előbbi esetében tizenöt, utóbbi esetében kilencven napos, korlátlan számú látogatást biztosít a határ túlsó oldalára az engedéllyel rendelkező helyiek számára. Egy efféle intézkedés Hokkaidó lakói számára is megnyitná az utat a vitatott szigetek felé anélkül, hogy Japánnak el kéne ismernie Oroszország terület felett gyakorolt szuverenitását. A japán látogatóknak ugyanis csak az engedélyüket, nem pedig az útlevelüket kéne felmutatniuk. Ha pedig gazdasági tevékenységek is megvalósulnának, a vitatott szigetek és a Hokkaidó körüli szomszédos területetek egy integrált gazdasági zónává válhatnának.
Egy vízummentes zónáról szóló megállapodás a bilaterális kapcsolatokat is pozitívan befolyásolná, és Japán északi határát egy kiterjedt együttműködési övezetté transzformálná. A kezdeményezés azonban nem mentes a kritikáktól. A japánok tartanak az orosz befolyástól és bűncselekmények növekedésétől, a nyugati államok pedig azzal a bírálattal élnek, hogy Japán egy olyan időszakban jutalmazza Oroszországot, amikor Moszkva a nemzetközi rendszer destabilizálására törekszik.
A legkomolyabb kritika azonban az, amit a vízummentes zóna a vitatott szigetek számára jelenthet. Japán diplomaták tartanak attól, hogy az egyezmény úgy interpretálódhat, mintha Tokió elismerné, hogy a vitatott szigetek az orosz Szahalin régióhoz tartoznak. Pedig Japán nézőpontjából szemlélve a vízummentes zóna alárendelt a szuverenitás kérdéséhez képest.
A másik oldalról azonban az Abe adminisztrációnak be kell látnia, hogy stratégiai fontosságuk miatt nincs kilátás arra, hogy Japán mind a négy vitatott szigetet visszaszerezze. Putyin jelezte ugyan, hogy a békeszerződés aláírása után Tokió a két kisebb szigetet visszakaphatja, ez azonban csak 7%-át jelenti a teljes földterületnek, ráadásul cserébe Japánnak el kéne ismernie Oroszország szuverenitását a két nagy sziget felett.
Abe számára így a következő két választási lehetőség áll fenn. Beleegyezik a Hokkaidó lakói számára előnyös vízummentes zóna kialakításába, ami idővel talán egész Japánra kiterjedhet annak fényében, hogy Oroszország jelezte, hogy eltörölné Japánnal a rövid lejáratú vízumot, vagy kitart amellett a hiú remény mellett, hogy a későbbiekben valami sokkal többet érjen majd el. Ha így tesz, a Hokkaidó és a vitatott szigetek közötti keskeny szoros az eddigieknél is szélesebbnek fog tűnni. Abenak tehát támogatnia kéne a kezdeményezést, amely, ha nem is Japán elvesztett területeinek visszaszerzéséként, de az elvesztett területekre való japán visszatérésként értelmezhető.
