2018. október 3., 15:56

A régen várt kiegyezés árnyékában is tovább folyik a keresztényüldözés Kínában

Miközben a Ferenc pápa vezette katolikus egyház történelmi egyezségre jutott a kínai kormánnyal, az országban rég nem látott vallásüldözés zajlik. A kínai hívek csalódottak, sokan árulást emlegetnek.

Kína egyház
Galéria
+3 kép a galériában

Érdekes módon a hazai sajtóban szinte észrevétlenül sikkadt el a hír, hogy az elmúlt hetekben történelmi megállapodás született Kína és a pápai állam között.

Diplomáciai siker…

A Kínai Népköztársaságban élő, hivatalos számok szerint körülbelül 5,5-6 millió katolikus hitéletét kiszolgáló, a Kínai Kommunista Párt által kinevezett nyolc – ill. egyikük halála miatt jelenleg hét – püspököt mindezidáig nem ismerte el hivatalosan a Vatikán. Ők az államhatalom által még 1957-ben létrehozott Kínai Katolikusok Patrióta Szövetség, azaz a tulajdonképpeni kínai állami katolikus egyház püspökei. Megalakulása után alig egy évvel XII. Piusz pápai enciklikában átkozta ki a szövetséghez csatlakozó papokat és egyházi vezetőket, így a katolikus egyház, néhány óvatos diplomáciai gesztust leszámítva, egészen a legutóbbi időkig elutasította a kínai állami katolicizmust.

A múlt héten megkötött előzetes egyezménnyel Vatikán garantálta, hogy visszafogadja az egyházba a Patrióta Mozgalom püspökeit, ezzel gyakorlatilag legitimálva a hatalom által központilag irányított és szigorúan ellenőrzött kínai katolikus egyházat. Cserébe Peking biztosította a Szentszéket, felhagy azzal a gyakorlattal, hogy a pápa megkérdezése nélkül nevezzen ki új püspököket. Pár nappal ezelőtt Ferenc pápa, baltikumi látogatásáról hazatérőben, pozitívan nyilatkozott az egyezségről, kiemelve, hogy mind a Patrióta Mozgalom, mind a hagyományos katolikus egyház vezetője üdvözölte a megállapodást, melynek pontos részletei egyelőre nem ismertek.

Mindkét fél részéről homályos nyilatkozatok jelentek meg, s mivel a Szentatya többízben is csak „dialógusról” beszélt, nem egyértelmű az sem, hogy a mindenkori pápának mekkora beleszólása lesz a kínai püspökök kinevezésébe. Bár egyes források teljes vétójogot emlegetnek, ezt hivatalosan egyik oldalról sem erősítették meg, sőt a vatikáni diplomaták kifejezetten kerülték a kérdés megválaszolását.

… vagy felesleges önfeladás

Akadnak azonban, akik jóval kevésbé derűlátóak, és árulásként értékelik a most megkötött egyezményt. Joseph Zen bíboros, a korábbi Hong Kong-i érsek már januárban igyekezett megakadályozni a megállapodás létrejöttét, személyesen utazott Rómába, hogy Ferenc pápát meggyőzze, a Kínához való közeledéssel kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a helyi, Vatikánhoz hű katolikus lakosságot. Pár nappal ezelőtt egy nyilatkozatában „elképesztő árulásnak” nevezte a megállapodás létrejöttét. Zenhez hasonlóan a Hong Kong-i katolikus értelmiség is tiltakozását fejezte ki, még februárban nyílt levélben kérték az egyház bíborosait, ne támogassák a készülő tervezetet. 

Kína kapcsolata a Szentszékkel a kommunista hatalomátvétel után 2 évvel, 1951-ben szakadt meg teljesen, amikor egy mondvacsinált kémkedési ügy miatt a kínaiak kiebrudalták a vatikáni diplomácia képviselőit az országból, a misszió prefektusát pedig életfogytiglani börtönre ítélték. Az állami katolicizmus létrejötte aztán végképp a perifériára szorította a római katolikus egyházat Kínában, a hívők nagy része egy illegális, gyakran szó szerint földalatti katolikus mozgalomban lelt lelki menedékre. A katakomba katolikusok számát mintegy 5-6 millióra becsülik, így szemben a hivatalos kínai számadatokkal, ma mintegy 10-12 millió katolikus élhet az országban.

Az államapparátus által szinte naponta vegzált földalatti egyház nemzetközi kapcsolatai, a Kínával való konfrontáció félelme miatt, gyakorlatilag nem is léteznek. A már emlegetett Joseph Zen bíboros ugyan gyakran szót emelt az elnyomott kínai hívőkért, szavai sem Rómában, sem a világ más részein nem találtak megértésre. Sőt, még a Tajvanon székelő, Vatikán által elismert kínai püspöki konferencia, amely ha jogilag nem is, de tulajdonképpen az 1951-ben elüldözött vatikáni képviselet jogutódja, sem hajlandó nyíltan támogatni a földalatti egyházat.

Ahogy a „föld alá” szorult hívők egyre jobban elszigetelődnek Rómától, úgy változik meg a vallásgyakorlásuk liturgiája is, amely csak még nagyobb éket ver a katolikus anyaszentegyház és az elvileg Vatikánhoz hű kínai hívők közé.

A nemzetközi helyzet fokozódik

Miközben a közvélemény nagy része örömmel köszönti a megállapodást, a tajvani diplomácia aggódva figyeli a javuló kínai-vatikáni kapcsolatokat, ugyanis a megállapodás különösen kényes helyzetbe hozta a szigetországot. A Kínai Köztársaságként is ismert Tajvan az ENSZ-ből való kizárása óta mindössze 17 másik állam ismeri el, köztük, Európából egyedüliként, Vatikán.

Miután a kínai polgárháború végén a nacionalista sereget kiszorították Kínából, és a kommunisták átvették a hatalmat, a kínai emigráns kormány Tajvanra menekült. Az egyre erősödő üldözés elől számos katolikus pap és hívő is átmenekült Tajvanra, így a korábban formális katolikus jelenlét, kiegészülve a kontinensről elüldözött ellenzékiekkel, egy viszonylag erős képviseletté vált.

Nemcsak a körülbelül háromszázezer tajvani katolikus, hanem az egész tajvani vezetés számára mindig is nagy jelentőségű volt, hogy a Vatikán önálló államként kezelte a szigetországot, most azonban, látva Peking és a Szentszék közeledéseit, Tajpej attól fél, hogy Róma, a kínai kommunista párt kérésének eleget téve, megszakítja velük diplomáciai kapcsolatait. Ez, magától értetődően, óriási presztízsveszteséget jelentene a tajpeji kormánynak, különösen annak fényében, hogy csak idén három másik ország (El Salvador, Burkina Faso és a Dominikai Köztársaság) szüntette meg diplomáciai képviseletét a szigetországban.

A Tajvanra delegált vatikáni diplomata, Matthew S.M. Lee ugyanakkor biztosította a tajpeji kormányt, Vatikán és a Kínai Népköztársaság előzetes megállapodása nem diplomáciai vagy politikai jellegű, és a tárgyalások során szóba sem került Tajvan. 

A vallás, a hitélet és az ezekhez kapcsolódó közösségek felszámolása, vagy ha másképp nem megy, központi irányítás alá vonása a Kínai Kommunista Párt számára a kezdetektől prioritás volt, az állami katolicizmus is éppen e célból jött létre.

Keresztényüldözés XXI. századi módra

A földalatti katolikus egyházat és a keresztény, reformata egyházakat, már évtizedek óta üldözi a kínai vezetés, szertartásaikat szétverték, templomaikat ledózerolták, papjaik jó részét hosszabb-rövidebb időre börtönbe vetették. A vallásgyakorlás gyakran apró, 5-10 fős közösségekbe szorult vissza. Habár elszigetelt esetek még napjainkban is előfordulnak, az utóbbi években, ha gyakorlatilag illegálisan is, a Rómához hű katolikusok a kínai állam félrenézése mellett gyakorolhatták hitüket.

Az utóbbi években azonban nemcsak a katakomba katolikusokra, de a Kommunista Párthoz hű egyház tagjaira is egyre inkább rájár a rúd. A Szent Bibliát például pár hónappal ezelőtt központilag eltávolították a kínai online-könyvesboltokból, mondván, annak átdolgozására és újrafordítására van szükség.

Egyes tartományokban a templomok faláról eltávolíttattak minden vallási szöveget vagy szentképet, az oltár feletti kereszt mellé, a legsötétebb állampárti időket idézve, Mao Ce-tung és a regnáló kínai elnök Hszi Csin-ping portréit aggatták fel. Néhány tartományban kitiltották a templomokból a 18 éven aluliakat, a miséket látogató hívőket pedig listázták, és regisztrálták. A templomok tetejéről több városban is leverték a keresztet, hogy a Kínai Népköztársaság vörös lobogóját tűzzék a helyére, sőt egy a Twitteren nemrégiben felbukkant videó tanúsága szerint volt, hogy fel is gyújtották a szent szimbólumot.

A Vatikánnal megkötött megállapodás talán enyhíthet a kínai vezetés szorításán, de sok hívő éppen ennek ellenkezőjétől tart. Bár a megállapodás részletei nem ismertek, semmi sem utal arra, hogy a földalatti katolikus egyház mintegy 30 püspökének státusza szóba került volna a tárgyalások során, nem tisztázott, hogy a diplomáciai nyitás miként befolyásolja majd sorsukat.

Az egész megállapodással kapcsolatban egy dolog bizonyos, a bizonytalanság. Bár Ferenc pápa nyugalomra intette a kínai híveket, és a két ország viszonyának rendezéséhez feltétlenül szükségesnek minősítette a megállapodást, csak a Jóisten a megmondhatója, mit hoz a jövő.

Kína egyház
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.