Nagypéntek - Jézus a keresztfán

A katolikus templomokban nincs harangszó (a harangok nagycsütörtökön Rómába mentek), a mai napon dísztelen az oltár, a pap piros miseruhában vonul az oltárhoz, majd leborul előtte, ezzel jelenítve meg az emberrel, a földdel azonosuló Jézust, miközben az oltár magát a Golgotát szimbolizálja. A passióban, énekelve vagy dramatizálva, elhangzik Urunk szenvedésének és halálának megrendítő története, amit nem sokkal ezután a kereszt előtti hódolat követ, amikor a hívek megcsókolják a keresztre feszített Jézust, aki mindannyiunkért szenvedett.

A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep, nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Ez az év egyetlen böjti napja és szigorú bűnbánó nap, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek. A hívők közül azok is, akik évközben nem vettek úrvacsorát (a protestáns liturgia szerint általában minden hónap első vasárnapján tehetik ezt meg), nagypénteken magukhoz veszik a Jézus testét és vérét jelképező kenyeret és bort. A protestáns templomokban fekete oltárterítőt helyeznek el, korábban az is szokás volt, hogy gyászöltözetben mentek istentiszteletre.   

Jézus kereszthalálát Máté evangéliuma így írja le: „A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Szokások

Nagypéntek a böjti időszak kicsúcsosodása s szigorúan húsmentes nap. A katolikusoknál a felnőttek csak naponta háromszor étkezhetnek s mindössze egyszer lakhatnak jól. A visszafogott étkezés is a húsvét örömére való várakozást erősíti. Faluhelyen még ma is az van szokásban, hogy az emberek a nagyszombati szentmiséről és feltámadási körmenetről való hazaérkezés után szelik fel a húsvéti főtt sonkát, amihez tojást, tormát fogyasztanak. A reformátusoknál ezen a napon és nagyszombaton a gyülekezet tagjai a gyász színét, a feketét öltötték magukra, s ilyen színű terítővel borították le az úrasztalát.

A mai naphoz számos népszokás is kötődik, melyek nagy része már kiveszett. Ilyen például a hajnali fürdés, tisztálkodás a patakban, amelynek vizéből haza is vittek és egészséget reméltek tőle. Ismert még a féregűzés szokása, amikor is az élősködő rovarokat és rágcsálókat akarták távol tartani a házaktól, ráolvasó szövegek segítségével. Az emberek úgy tartották, az ezen a napon tojt tojás sosem zápul meg. Nagypénteken például tilos volt a szántás és a mosás is.

A kereszten függő Jézus mély fájdalmat és szomorúságot sugall, ám bizakodásra és örömre ad okot a nagypénteket követő húsvét, a feltámadás, az új élet reménye, melynek mindannyian hordozói vagyunk.