Művészi szintre emelte a képregényt Zórád Ernő

Zórád Ernő 1911-ben született Balassagyarmaton, majd a felvidéki Dacsókeszin nevelkedett Hont megyében, nagybirtokos nemesi családban. Korai éveiben még igényes nevelésben részesült, ám családja az első világháború után elvesztette birtokait, ezért 1921-ben Budapestre költözött, ahol folytatódott az elszegényedése.

Zórád Ernő tehetségét alapiskolai rajztanára, Grabuvjetszky Leon felfedezte fel a Szent László Gimnáziumban. Később a Fehér sas téri polgáriba íratták át, itt Reitter Ágost lett a rajztanára, aki rajz- és mértanórákon egyénileg foglalkozott vele. Neki is köszönhető, hogy Zórád  1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanulhatott Haranghy Jenő tanítványaként. Tizenhat évesen az kitűnően teljesített Iparművészeti Iskola három napos felvételijén. Díszfestő szakon kezdte, majd grafikai szakon folytatta. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté.

Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra.

Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában.

A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot; ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra - olvasható a művészről a Honti Múzeum portálján.

Zórád sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat. Mesterien bánt a vízfestékkel és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette).

Művei láthatók Balassagyarmaton a Városi Képtárban és fellelhetők Ipolyságon a városházán, illetve a Fegyverneki Ferenc Katolikus gimnázium folyosóin.