Mitől fél Peter Tóth?

Peter Tóth állítása, miszerint Kočner és Rusko korábbi keltezéssel látták el a váltókat, a szakértői véleményekkel együtt döntő eleme lehetett volna – és még talán lehet is – az eljárásnak. Peter Tóth azonban nem ment el a tárgyalásra, és ez a tény megváltoztathatja magának Tóthnak is a helyzetét, véli a Denník N napilap, amely szerint a legjobban Ján Šanta ügyész szavai fejezik ki a helyzetet: a tanúból könnyen vádlott lehet.

Tóth ugyanis nagy valószínűséggel a korábbi keltezésről már korábban tudomást szerzett, mint hogy az Marian Kočner végzete lett. S ha ez így van, és nem tájékoztatta a rendőrséget, amikor tudomást szerzett a bűncselekményről, akkor bizonytalannak tűnhet a tanúi státusz a számára.

Persze Tóthnak valószínűleg igaza van, amikor azt állítja, hogy „üldözik”. A kezdetben titkos tanúként kihallgatott Tóth azt is fájlalja, hogy kiderült, ki a titkos tanú, a tanúvédelmi programot mégis elutasította. „Hogyan hihetnék az államnak, hogy képes biztosítani a védelmemet, mikor arra sem volt képes, hogy az identitásomat titokban tartsa?” – indokolta a döntését.

Pillanatnyilag nem teljesen világos, mit is akar Tóth, de nincs olyan helyzetben, hogy feltételeket állítson. Azt azonban tudja, hogy a rendőrség és a SIS is alaposan feldolgozták a bankszámláit, a Kuciak-gyilkosság miatt is, és most ideges lehet attól, amit esetleg a biztonságiak találtak. Valamennyiünk biztonsága szempontjából fontos azonban, hogy azt az embert, aki – az újságíró meggyilkolásával vádolt – Kočner megbízásából újságírókat figyelt meg, kivizsgálja a rendőrség.

Ami Tóth félelmét illeti, nehéz megítélni, mennyire indokolt, tény viszont, hogy a maffiózó Kočner munkatársa volt, és összességében gazdag élettapasztalatai vannak, így nem lenne helyénvaló a félelmének lebecsülése. Kérdés viszont, hogy a biztonságáért aggódva bujdosik-e, vagy azért, mert attól tart, hogy belőle is vádlott lesz.

Az, hogy Peter Tóth tanúként nem vett részt a tárgyaláson, nem akadályozta őt abban, hogy a saját verzióját a világhálón közzétegye. S ha Tóth igazat mond, amikor azt állítja, hogy törvénytelen üldöztetés áldozata a szlovák titkosszolgálat vagy a rendőrség tisztségviselői részéről, a média asszisztálásával, az következményeit tekintve talán nagyobb botrány lenne, mint maga a váltóügy. Ha viszont nem mond igazat, akkor vagy nagyobb vaj van az ő fején is, mint azt gondoltuk, vagy a kavarással valami más célja van, véli a Pravda.

A napilap szerint Tóth állításainak bebizonyításával valószínűleg kevés újságíró fog foglalkozni, mivel az volt titkosként nemrégiben még Kočner megbízásából éppen őket figyelte meg, és mivel a „titkosokra jellemzően” a kijelentései során nyilvánvalóan nem játszott nyílt kártyákkal, mások se nagyon fognak ebbe sok energiát fektetni. Megbízhatóságának a sírásója azonban Tóth elsősorban saját maga volt, véli a Pravda, amely szerint ez Tóth problémája, a miénk viszont az, hogy egy megbízhatatlan embernek is lehet valamiben igaza.

Dag Daniš, az Aktuality.sk kommentátora szerint kérdés, hogy mennyire hihetünk Peter Tóth blogjainak, s fennáll a gyanú, hogy a külföldi bujdosását meg a védelmét valamelyik befolyásos vállalkozó vagy oligarcha pénzeli, cserébe azért, hogy Tóth tanúvallomása nem irányul majd ellene. Így aztán a blog, amelyben Tóth a korszak áldozatának igyekszik magát beállítani, lehet, hogy csak megtévesztő mesterkedés. Előkészület arra, hogy együttműködő tanúként behúzza a féket. Vagy megfordítsa a kormányrudat, véli a portál hozzáfűzve, addig azonban, amíg mindez be nem igazolódik, próbáljunk meg hinni Tóthnak, mert az rossz lenne, ha befejezné az aktív együttműködést a nyomozókkal.

Tóthnak igaza van abban, hogy az ügyében sok hibát vétettek. A kifogás, hogy Tóth is csak egy „gazember”, aki együttműködött a bűnszervezetekkel ugyan pontos, de ez esetben lényegtelen. A maffiózókra sohasem a szamaritánusok tesznek terhelő vallomást, hanem azok, akik együtt dolgoztak velük. És ha az állam olyan kulcstanúnak tartotta Tóthot, aki majd felfedi a bűnszervezeteket meg a befolyásos védelmezőiket, akkor gondoskodnia kellett volna a biztonságáról meg a családjáéról is. Mert ilyenek a játékszabályok. Csakhogy éppen ez mondott csődöt, s ilyen esetben két lehetőség van: vagy a rendőrség gondoskodik Tóth védelméről, vagy egy másik (esetleg harmadik) fél – a jó öreg barátai, akik ellen tanúskodnia kellett volna…

A Sme napilap kommentárja aszerint azonban egyáltalán nem helyénvalóak Tóth sirámai, miszerint a Kočnernak végzett tevékenységének a kibeszélése egyfajta „mediális lincselés” lenne, amért az emberi kapcsolatok romlásával és a barátok és ismerősök elidegenítésével fizet. Még ha így is lenne, az sem lenne igazságtalan. Aki egy Kočnernek olyan szolgáltatásokat nyújtott, mint Tóth, megérdemli, hogy megfizesse érte a társadalmi árat is. S ebbe a megvetés is beletartozik a környezet részéről. Tóth azzal védekezik, hogy semmivel sem vádolják. Még ha így is lenne, az erkölcs és a törvényesség nem ugyanaz, és senkinek sem természetes joga környezetének szimpátiája. Azt ki kell érdemelni és fenn is kell tartani. Az azonban az ízléstelenség csúcsa, hogy Tóth szerint az elhunytak családjain kívül Szlovákiában senki sem hozott annyi áldozatot a kettős gyilkosság kivizsgálása érdekében, mint az övé. Talán azért, mert Szlovákiában egyetlen családfő sem végzett fizetségként Kočnernak annyi piszkos munkát, mint Peter Tóth, írja a Sme napilap.