Minden idők egyik legnagyobb sztárjára emlékezünk

Liszt 1811-ben született. Apja, aki Esterházy herceg hivatalnoka volt hamar felismerte fia tehetségét, aki már 9 évesen nyilvános koncerteket adott Sopronban és Pozsonyban. Liszt 11 évesen mutatkozott be Bécsben, ahol még Beethoven is felfigyelt játékára.

16 évesen már túl volt egy Európát bejáró turnén és Párizsba költözött.  A zongorjáték fortélyait Chopin-től, míg a zenekari nyelvet és a programzenét Berlioztól tanulta meg.

Párizsban igen nagy hatással volt rá a francia fõváros szellemi élete: a zene, az irodalom, a filozófia. 16 éves korában azonban súlyos csapás éri: elveszíti apját, s benne legfõbb támaszát. Megszakadnak a hangversenykörutak, és ettõl kezdve zongoratanításból él. Apja halálának, s egy fiatalkori szerelmi csalódásának a hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, s évekig visszavonultan, a külvilágtól elzártan él.

Az 1830-as júliusi forradalom hozza vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával ragadja a forradalom szele, a francia szellemi életben is egyre jelentõsebb szerepet játszik. A kor vezetõ mûvészegyéniségei veszik körül, legközelebbi barátai: Chopin és Hector Berlioz.

1834-ben megismerkedik Marie d’Agoult grófnõvel, akihez szenvedélyes szerelem fûzi, s 10 éves együttélésükbõl 3 gyermek születik. Ez alatt az évtized alatt sokat hangversenyezik, szinte minden jelentõs európai nagyvárosban megfordul.

Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendíti, s azonnal hazája segítségére siet. Bécsi hangversenyeinek jövedelmébõl 25.000,- Ft-ot küld Magyarország megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogat.

Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárt tömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingyenes munkás hangversenyrõl a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága helyárak miatt a hangversenyt nem hallhatták. Liszt elhalasztotta utazását, s megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen!

1842-ben végleg Weimarban telepszik le, s 13 évig az udvar zenei vezetõje. Ez a feladat fõleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a zeneszerzõtõl, s így ebben az idõszakban zongoramûvészi tevékenysége háttérbe szorul, le kell mondania a hangverseny körutakról. Életmûvének java termése itt készül el, s harcol a fiatal és tehetséges zeneszerzõk érvényesüléséért: különösen Berlioz és Wagner ügyéért tesz sokat. Wagner nemcsak barátságát, de anyagi és erkölcsi támogatását is élvezi.

1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és elsõ tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az õ nevét. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, mint például a “Hungária” címû szimfonikus költeménye, melyben a hõsi történelmi múltat örökíti meg. Magyar rapszódiáit a cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az Esztergomi mise - a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt Magyar történelmi arcképek sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petõfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet és Teleky Lászlót.

Az utolsó másfél évtized ismét nagyon termékeny idõnek számított Liszt Ferenc életében. 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdõgyulladásban. Ma is ott van eltemetve.

Liszt sztár volt minden értelemben, olyan jelenség, aki ma is ikonértékű. A jellegzetes Liszt-frizura olyan örök már, mint a Beatles-gomba. Klerikális öltözete legalább olyan szexepiles és vonzó, mint amilyen egy trendi, stylistok által minden részletében megtervezett viselet. Ugyanakkor Liszt saját korában is ugyanilyen sugárzó személyiség volt. Akár a kor gitárszólóját jelentő zongoránál, akár a közéletben, ahol szintén jelentős eredményeket ért el jól felépített, következetesen képviselt stílusával, de mondhatnánk azt is, hogy pr-jával, mert Liszt valóban tudatosan alkalmazta ezeket a „kellékeket”.