Válassz magyar iskolát!

Mi befolyásolja a helyes iskolaválasztást? Elsősorban az intézmény tanítási nyelve, jó híre, lakhelyhez való közelsége, netán a majdani osztályfőnök személye?

A legjobb választás mindig az legyen, hogy szeressék a gyermeket, tiszteljék a szülőt, és a tanítási nyelv azonos legyen a gyermek anyanyelvével. Természetesen olyan szempontok is fontosak, mint az iskola közelsége. Nem árt, ha a gyermek a pajtásaival megy tovább az iskolába, hiszen egymást erősítik. Ha már minden más, akkor legalább a társait ismerje... Ha a szülő csupán a saját elvárásait követi, nem biztos, hogy az jó lesz a gyermekének.

Kiknek ajánlja a kisebb tanulói létszámmal működő, családiasabb légkörű és kiknek a nagyobb létszámú osztályokat? Pontosabban: folyhat-e nívós oktatás az összevont évfolyamokban?

A családias légkör minden iskolakezdő gyerkőcnek kedvez, hiszen mindjárt másnap a nevén szólítják, átlátja, hol van, mi történik körülötte. Személyesebb a légkör és személyre szabottabb az iskolai foglalkoztatás is. Indokolatlanok azok a fenntartások, hogy az összevont évfolyamok létét az oktatás színvonala sínyli meg. Mindent lehet jól is, rosszul is csinálni. Ha talpraesett a pedagógus, akkor nem okoz gondot a differenciálás, mindenkit a képességei és a lehetősége szerint tud fejleszteni, oktatni,  legyen szó nagy létszámú  vagy kis létszámú, összevont vagy szóló évfolyamokról. Még mindig előfordul, hogy az óvodák vegyes korcsoportjait is rosszallják a szülők, azt hiszik, hogy nem fogják rendesen felkészíteni iskolaköteles gyermeküket az iskolába. Ha otthon  több testvér van, akkor természetes folyamat, hogy a gyermekek egymástól tanulnak, megfigyelik egymást, szemlélődnek. Ezt hívjuk ösztönös (implicit) tanulásnak. Ezt nagyon előnyösen lehet alkalmazni az összevont évfolyamú osztályokban ugyanúgy, mint a vegyes korcsoportnál az óvodában.     

Egyes családokban a gyermekekkel úgy próbálják elsajátíttatni az anya- illetve az államnyelvet, hogy előbb szlovák óvodába, majd magyar iskolába vagy fordítva íratják be őket. Ön szerint ez megfelelő vagy inkább hátráltató nyelvtanulási módszer?

Nincs egyértelmű válasz, ez gyermekfüggő. Ha a gyermek felkészült, egyenletesen fejlődik, akkor mindkét módszer beválik, sőt, az anyanyelvi iskolában is megtanulja nagyobb probléma nélkül a környezet nyelvét. De találkoztam olyan kilencedikes tanulóval, aki magyarként a szlovák iskolában bukdácsolt, pedig átlagon felüli képességei voltak. Ezt nem az iskolaválasztás okozta, hanem például tanulási zavar, ami az anyanyelvi iskolában is jelentkezett volna, de nem ilyen súlyos mértékben. Ha a gyermek oktatási nyelve megváltozik, nincs biztonságérzete, hiszen eleinte azt sem érti, mit mondanak neki. Lassúbb a megértés, a reakció, szerényebb a szókészlet, pedig a szülő sok esetben úgy gondolja, hogy ez a gyermek javát szolgálja. A nyelvi kultúrára odafigyelő szülő számára az sem lehet mellékes, hogy a magyar oktatási nyelvű iskolákban a gyermek két (vagy több) irodalmi nyelvet sajátít el!  

A vegyes házasságban született gyerekek esetében milyen szempontokat kell előtérbe helyezni az iskolaválasztásnál?

Mi, akik egynyelvű családban nőttünk fel, valamennyien kései nyelvtanulók vagyunk. Az igazi kétnyelvűek azok, akiknél mindkét szülő más nyelvet használ. Ilyen helyzetben kialakulhat az anyanyelv, apanyelv, vagy szülőnyelv, hiszen a szülők valamelyik nyelvet preferálják, és a gyermek, ha mindkettőjükhöz közel állérzelmileg, ezt a nyelvet használja majd. Vagyis, pragmatikus döntést kell hozni: ki tanul majd a gyermekkel? Három éves kor körül van az ún. nyelvi bumm, ekkor a gyermek képes több nyelvet is spontán megtanulni. Természetesen akkor, ha minden más képesség és készség rendben van (ahogy az előbbi kérdésnél kifejtettük). Ha a szülő szeretné felmérni, hogy a gyermeknél melyik nyelv a domináns, használjon képeskönyvet. Nézegessék együtt, majd kérje meg a gyermeket, hogy nevezze meg, mit látott a képen, vagy meséljen róla. A spontán játékos helyzetben a gyermek szókincse könnyen lemérhető.

Tájainkon is egyre több alapiskolában indítanak nulladik évfolyamot. Milyen előnyt jelenthet a nulladik évfolyamos felkészítés?

Az óvoda a játék otthona, az iskola a tudásé. Nálunk a hatéves korhoz kötik a kötelező iskolalátogatást. Igen ám, de nem minden gyermek iskolaérett hatévesen. Ezért a nulladik évfolyam a fejlesztést hivatott biztosítani. Tapasztalataim alapján minden iskolakezdőnél kötelezővé tenném a nulladik évfolyamot. Azért, mert a hat év fele játékos, fele tanulós időszak. Ha a játékosság van túlsúlyban, a gyermek játszani jön az iskolába, és ezért nem teljesít úgy, ahogy elvárnák tőle. Még  a kivételes tehetségek esetében is javallott a fejlesztés, hiszen gyakran egyenetlenek a készségeik (olvasni tud, de a cipőjét bekötni, ingét begombolni, a jobb cipőt a jobb lábára húzni nem). Az óvoda a játéké, a nulladik évfolyam a fejlesztésé, az első évfolyam pedig az oktatásé. Így biztosítani tudnánk az alkalmasságot minden gyermeknél.

Mely gyermekek érdekeiket szolgálhatja az évfolyamhalasztás?

Az iskolaérettségnek négy összetevője van: testi, értelmi, érzelmi és szociális érettség. Ha ebből a négyesből valamelyik terület, vagy akár két terület is késik, vagy nehézkesen érvényesül, a halasztással a gyermek lehetőséget kap a spontán érési folyamatra. A diszharmonikus vagy kései fejlődésnél az első évfolyamban erre már nincs lehetősége a gyermeknek. Ha az értelmi érettség eszközhiányból fakad, akkor például a nulladik évfolyam sokat segít a felzárkóztatásban. Ha az elsős gyakrabban beteg, mint óvodásként, a szervezet ily módon jelzi, hogy túlterhelt. A túlkoros gyermekeknek is joguk van a halasztásra, ha szükséges (pl. még mindig selypít). Ezért mondjuk azt, hogy az iskolakezdés hat-nyolc éves korban kezdődik.

Figyelembe vegyék-e a szülők az iskolakezdés előtt, hogy gyermeküknek valamelyik sporthoz illetve művészeti ághoz van tehetsége? Vagy az ilyen jellegű képességeik, készségeik csak később bontakoznak ki, tehát fölösleges sok különórára beíratni őket, amelyek miatt esetleg idejekorán túlhajszolttá válnak?

Ha a szülő nem csak az elvárásaiból indul ki, hanem ismeri a gyermekét, akkor tudja, hogy mit szeret a gyerek, mi iránt érdeklődik, mit csinál szívesen. Mi a sok, és mi a kevés? Ez több tényező függvénye: a gyermek érdeklődése, ideje, terhelhetősége, és természetesen a család anyagi lehetőségei is. Fontos, hogy olyan döntés szülessen, amely mindenkinek jó és gazdagító. Feltételezhetjük azt is, hogy bekerül egy olyan osztályba, ahol sokan fognak egy dolgot művelni, és a csoportnyomás alatt ő is azt akarja majd, vagy például a barátját szeretné követni. Erre oda kell figyelni, és bölcsen kell „terelgetni“ a gyermeket, vagyis nem szabad mindjárt váltani.

Hogyan készüljenek fel a családok a tanévkezdésre? Hogyan segítsék az elsős gyermek közösségbe történő beilleszkedését, a pedagógusok által elvárt viselkedés kialakulását és a megkövetelt teljesítménynek való megfelelést?

A tanévkezdésre való készülődés legalább két héttel előbb kezdődjön el, hiszen ki kell alakítani azt a napirendet, amely szeptember elsejétől lesz érvényes. Ha ezt nem tesszük időben, megnehezítjük vele az első időszakot. Az iskolában nem illik késni, sőt, nem szabad késni! A tanulásban abban segítünk a legtöbbet, ha az első félévben, legalább karácsonyig mindig a megadott időben, helyen és ugyanazzal a személlyel fog tanulni a gyermek. Fél óra módszeres, játékos tanulás legyen, nem pedig elhúzódó, megszakított, idegőrlő tevékenység. A gyermekben így kialakul a tanulás igénye és a rendszeresség. Az iskolai tanulást és a viselkedést a pedagógusra bíznám, hiszen azt befolyásolják az osztálytársak is, és a csapatért már a pedagógus felel. Bízzunk benne, ha gond lenne, úgyis ő lenne az első, aki jelezné.

Hogyan kezeljük a kezdeti esetleges kudarcokat, a rossz érdemjegy,  az osztálytársak általi kirekesztés és egyéb nehézségek okozta elkeserítő helyzeteket?

A csodaiskola nem csodavárást jelent, hanem az egymás javára történő gondolkodást, az odafigyelést, jó közérzetet, barátságokat és lehetőleg csak olyan problémákat, amelyek közös igyekezettel megoldhatók. Ha a rosszabb érdemjegy reális, akkor a szülő elvárása irreális, ezt meg kell beszélni a pedagógussal. Sok esetben tapasztaljuk, hogy a szülőnek csupán a kitűnő a jó jegy felel meg, pedig a közepes értékelésért is „megdolgozik” a gyermek. Ne vegyük el a kedvét! Támogassuk abban, amiben ügyes, amiben kevésbé, abban pedig segíteni kell! Az osztályban uralkodó légkörért a pedagógus felel, vagyis nem szabad előfordulnia a kirekesztésnek. Ha a pedagógus jó szakember, talál rá hatékony megoldást. Sok esetben a gyermek „manipulálja” a szülőt, hiszen azt szeretné, ha az iskolában is csak rá  figyelnének, pedig ott már csapatmunka folyik.