Miért kell felárat fizetnie a felvidéki magyarnak, ha magyar csatornákat szeretne nézni?

Hol van már az az idő, amikor ahhoz, hogy televíziót lehessen nézni, elég volt a készüléket megvásárolni, és a hangsúlyt inkább az antennákra, a vételi lehetőségre kellett helyezni, hogy lehetőség szerint a rendelkezésre álló 2-2 csehszlovák és magyarországi csatorna mindegyikét zavartalanul lehessen nézni?

Az Ausztriához közelebb fekvő vidékeken a bécsi televízió két állami csatornája is hozzáférhető volt. Az utóbbi harminc évben viszont a lehetőségek, a technikai körülmények szinte mindenben megváltoztak. Mára már csak az maradt meg az egykori televíziós szokásainkból, hogy továbbra is egy képernyő előtt ülve figyeljük az érdeklődésünknek legjobban megfelelő műsorokat. Természetesen ezt is már piaci körülmények között, azaz pénzért. Nem mindegy viszont, hogy mit és mennyiért.

A Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok, ha anyanyelvükön szeretnének televíziózni, azt szinte kivétel nélkül csak úgy tehetik meg, ha többet fizetnek ezért, mint szlovák anyanyelvű polgártársaik az államnyelven sugárzó adók esetében.

Megvizsgálva a legnagyobb szlovákiai műsorszolgáltatók kínálatát, azt tapasztaltuk, hogy egy kivételével mindegyiknél felárat kérnek azért, ha magyarországi csatornákat szeretne előfizetni a vásárló.

Vizsgálódásunkat igyekeztünk leszűkíteni a közszolgálati adókra, amelyek Magyarország esetében az „M” és a Duna Televízió csatornáit jelentik. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az Orange, a Telekom és a UPC szolgáltatók mindegyike kihagyta ezeket az alapcsomagból, és hozzáférhetőségüket csak olyan pluszcsomag részeként teszik lehetővé, amelyért felárat kell fizetni. Azonnal hozzá is kell tennünk, hogy mindezen három, domináns piaci szereplőnek tartott társaság a szlovák közszolgálati televízió két csatornájának elérhetőségét minden esetben az alapcsomagban biztosítja. Azaz ezekért az alapcsomag díján kívül más felárat nem kell a nézőnek fizetnie.

Kivételt ez alól a gyakorlat alól csak a feltörekvő Swan Rt. esetében tapasztalhatunk, amely azokon a területeken, ahol ez a szolgáltató elérhető, alapárért biztosítja az M1 és M2, valamint a Duna csatorna műsorát.

Megkerestük az említett műsorszolgáltató társaságokat, és feltettük nekik a kérdést: miért kérnek a magyar alapcsatornáknak nevezhető szolgáltatásokért pluszpénzt? Az Orange és a Telekom egybehangzóan kizárta azt a lehetőséget, hogy részükről valamiféle hátrányos megkülönböztetés eredménye lenne a magyar tévét néző szlovákiai polgárok irányában ez a pluszdíjszabás.

A felárat „természetesen” piaci okokkal magyarázták. Szerintük a magyarországi csatornákra nincs akkora igény, mint a szlovák csatornákra. Az UPC többszöri megkeresés ellenére sem adott a kérdésünkre választ, a Swan pedig először még részletes információt ígért arról, hogy mi motiválta őket egyes magyarországi csatornák felár nélküli szolgáltatására, később azonban ők is elzárkóztak az információközléstől. Talán nem akarnak a nyilvánosság előtt olyan szolgáltatóként szerepelni, amelyik egyedüliként nem sarcolja meg a szlovákiai magyar tévénézőket?

Rendkívül meglepő volt ugyanakkor a Telekom és az Orange társaságoknak az az érvelése, amely szerint igaz, hogy magyar közszolgálati tévét nem lehet az alapcsomagban megkapni, viszont több olyan rétegigényt kielégítő csatorna is hozzáférhető az alapárban, amelyeknél alternatív a műsor nyelve. Azaz van például olyan gasztronómiai vagy a természettel, élővilággal foglalkozó csatorna, amelynél akár magyarra is váltható az adás nyelve. Ezt a megközelítést jó esetben a helyzet nem ismeretének tulajdoníthatjuk, de ha úgy értékeljük, mint a magyar nézők hátrányos megkülönböztetését, akkor valószínűleg nem járunk messze az igazságtól. Ha magyarul akarunk alapáron tévézni, akkor ne válogassunk! Tetszik, nem tetszik, együk azt, amit adnak.

Vajon tényleg diszkriminációnak nevezhető-e, ha a magyar közszolgálati csatornákhoz csak hátrányos módon lehet hozzájutni, mint az ugyancsak közszolgálati szlovák műsorokhoz? A kérdést feltettük Bukovszky László kisebbségi kormánybiztosnak, illetve Fiala-Butora Jánosnak, a kisebbségi jogok szakértőjének.

A kisebbségi jogok biztosának irodájától a következő választ kaptuk:

„A magánszolgáltatók nem kötelezhetők a teljes magyar programok alapcsomagba való ingyenes kínálatára, tehát a kormánybiztos nem tartja diszkriminatívnak ezt az állapotot. Ez általában üzleti szempontok alapján jelenik vagy nem jelenik meg. Tehát éppen úgy, ahogy az egyéb programok is önálló csomagban felárért jelennek meg (pl. választható magyar nyelven is!). Csak remélni tudjuk, hogy az üzleti szellem nagyobb teret kap a szolgáltatók részéről.”

Fiala-Butora János különbséget tett a jogi és a morális diszkrimináció között. Hangsúlyozta, hogy csak a témát mélyebben vizsgálva lehetne egyértelmű véleményt kialakítani, a rendelkezésre álló adatok alapján viszont „a jelen esetben gyakorlati értelemben mindenképpen nyelvi alapú közvetett diszkriminációról (hátrányos megkülönböztetésről) van szó, hiszen a egyik polgár anyanyelve szerinti csatorna olcsóbban érhető el, mint a másik polgáré. Kérdés, hogy ezt mi okozza, van-e észszerű üzletpolitikai oka.”

Az észszerű üzletpolitikát viszont mindegyik magántársaság úgy magyarázza, ahogy az neki a legjobban megfelel. Így aztán előállhatnak olyan furcsaságok, hogy egy-egy társaságnál külföldi, cseh vagy német nyelven sugárzó csatornák részei lehetnek az alapcsomagnak, sőt, a regionális televíziók is helyet kaphatnak itt, akárcsak a szlovák nyelven közvetítő vallási, egyházi adók.

Arra egyik „nagy” sem méltatja a mintegy félmilliós szlovákiai magyar nemzeti kisebbséget, hogy legalább a közszolgálati csatornák közül néhányat ugyanebbe a kategóriába soroljon. A magyarok tehát egy speciális, akár nemzetiségi adónak is fölfogható összeget kötelesek havonta fizetni, ha az anyanyelvükön szeretnének televíziózni.

A magyar közszolgálati média- és hírszolgáltatást biztosító MTVA-nál is érdeklődtünk, vajon lehetséges lenne-e Magyarország részéről mérsékelni, csökkenteni az egyes általuk biztosított csatornák díját, azaz hogy a szlovákiai műsorszolgáltatók minél kevesebbet fizessenek ezek jogdíjaiért? Bízva talán ezzel abban, hogy kereskedelmileg így megérné, hogy a speciális magyar adó nélkül is hozzá lehessen jutni a magyar adókhoz.

Legnagyobb – bár kellemes – meglepetésünkre az MTVA válaszában az állt, hogy az M3-as csatorna kivételével valamennyi csatornájukat ingyenesen továbbítják a szlovákiai szolgáltatóknak! Hozzátéve, hogy arra viszont már nincs ráhatásuk, hogy az itteni szolgáltatók milyen csomag részéve teszik ezeket az adókat. Jogosan tehetjük fel tehát a kérdést: miért kell fizetnünk azért, amit a szlovákiai szolgáltatók ingyen kapnak Budapestről? Érti ezt az „üzleti” logikát valaki?

Egyelőre ott tartunk, hogy a felvidéki magyar tévénézőnek fel sem tűnik, vagy már természetesnek veszi, hogy a magyar nyelvű televíziózás olyan különleges extra szolgáltatás, amelyért külön kell fizetnie. Bízunk benne, hogy ez a helyzet hamarosan megváltozik, és ha nem is országosan, de legalább a magyarok lakta régiókban azonos feltételekkel lehet majd hozzájutni egyes magyar csatornákhoz.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/13. számában)