Miért is szólt a déli harangszó?
A II. Mohamed vezette török szárazföldi sereg és dunai flotta június végén érkezett Nándorfehérvár (ma Belgrád) alá. A szultán mintegy 70 ezer főnyi haddal érkezett, magyar részről legjobb esetben 40 ezer fő állt fel vele szemben. Miután a török had és a flotta hermetikusan körülzárta a várat, 1456. július 4-én megkezdődött az ostrom. A fejleményeket illetően meghatározó jelentőséggel bír, hogy Hunyadi János, aki kivételes stratégiai képességekkel rendelkezett, egy július 14-i ütközetben áttörte a Dunán a török hajózárat, és csatlakozott sógora, Szilágyi Mihály várvédőihez.
Az ostrom legválságosabb napja július 21-én érkezett el. A vár ekkorra már a törökök kitartó ágyúzása következtében romhalmazzá vált. II. Mohamed serege számára elrendelte az általános rohamot. Napnyugtakor tábora megindult a vár felé. A küzdelem reggelig tartott. A törökök háromszor indítottak rohamot a vár ellen, minek során elfoglalták a várost, valamint az alsó várat. Reális volt a veszély, hogy az oszmán hódítók a belső várat is elfoglalják.
Végül azonban mind a háromszor meg kellett hátrálniuk, a várba nem jutottak be. A siker a várvédők hősiességének, a népfelkelő keresztesek elszánt küzdelmének és nem utolsó sorban Hunyadi személyes példamutatásának, irányító, szervező képességeinek volt köszönhető.
Július 22-én zajlott le a döntő ütközet. A Kapisztrán vezette keresztes népfelkelők Hunyadi tiltó parancsa ellenére kitörtek a várból és Száva szigetéről, s a török ágyúállások ellen indultak. Ekkor már – a kereszteseket mentendő – Hunyadi is kitört seregével a várból és elfoglalta az ellenséges ágyúállásokat, majd ezt követően saját fegyvereikkel vonta tűz alá a törököket. A szultáni hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy II. Mohamed kénytelen volt menekülésszerűen visszavonulni.
Az eseményt a magyar hadtörténet – kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére való tekintettel – az egyik legjelentősebb magyar hadi diadalként tartja számon. Ez a győzelem mintegy 70 évre megállította a török európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.
A déli harangszó az egész keresztény világban erre a nándorfehérvári diadalra emlékeztet. III. Calixtus pár nappal az ostrom kezdete előtt, 1456. június 29-én rendelte el, hogy délidőben kongassák meg a harangokat ezzel buzdítva az embereket, hogy ha nem is harcolnak fegyverrel a félelmetes török ellen, legalább imádkozzanak az egek urához a keresztény fegyveresek győzelméért.
Csakhogy akkoriban nagyon lassan terjedtek a hírek, a Rómához közeli Bolognában például csak augusztus 22-én hirdették ki a pápai bullát, holott már nyolcadikán tudomásukra jutott Hunyadi győzelme.
A pápa augusztus első napjaiban értesült a nándorfehérvári csata végkifejletéről, hatodikán újabb bullát bocsátott ki, melyben már a török feletti győzelem ünneplésére rendelte el a déli harangszót.
