Mi állt Lenin politikai végrendeletében?

Vlagyimir Iljics (másképp Vologya) Uljanov 1870. április 22-én született a Volga menti - később róla Uljanovszknak nevezett - Szimbirszkben, középosztályi családból. Apja pedagógus volt, nagyapja orvos. Az éles eszű és tanulékony fiú elkápráztatta az iskolaigazgatót is - bizonyos Kerenszkijt, kinek miniszterelnökké lett fiát épp Lenin buktatta meg 1917 októberében...

Mind az öt Uljanov-testvér a forradalmi mozgalom híve volt. Lenin politikai tudatosodásában mérföldkő volt, hogy bátyját 1887-ben a III. Sándor elleni merénylet kapcsán kivégezték. Vologya - Kerenszkij iskolaigazgató közbenjárására - a kazanyi egyetem jogi karára került, ahonnan illegális szervezkedés miatt kicsapták, és nagyapja birtokára száműzték. Itt olvasta A tőkét, Marx művét. Soha többé nem járt egyetemre, bár később megengedték neki, hogy vizsgáit Szentpétervárott letegye. 1891-ben költözött a városba, és egyre aktívabban vett részt a földalatti marxista mozgalomban. Vologya Uljanovból Lenin lett.

Pétervári ügyvédi szakvizsgájával 1895-ig praktizált, majd kapcsolatba lépett Plehanovval és más emigránsokkal. A szociáldemokrata Martovval forradalmi munkásszervezetet alapított, de a vezetőket elfogták, Lenint másfél év börtönre, s három év szibériai száműzetésre ítélték. Itt vette feleségül Nagyezsda Krupszkaját.

A századforduló évében emigrált Oroszországból, s Münchenben létrehozta az Iszkra (Szikra) című lapot. Leleplező hangvételű írásai a cári elnyomást és a parasztkérdést elemezték, s immár bírálták a szociáldemokratákat. A Lenin szerkesztette lap minden számában foglalkozott a finn függetlenséggel is.

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt 1903-ban tartott második kongresszusán Lenin hívei többségbe kerültek, innen kapták a bolsevik nevet - melynek a mozgalmon belüli lélektani hatása sem elhanyagolható. Martov kisebbségbe szorult hívei kénytelenek voltak a mensevik (kisebbség) névvel megelégedni.

Ekkoriban írott "Mi a teendő?" című művében Lenin kizárta, hogy a szocializmust spontán megteremtheti a munkásság. Nézete szerint erre csak egy élcsapat-párt képes, amelyet a demokratikus centralizmus és az abszolút pártfegyelem jellemez.

Az 1905-ös forradalom bukása után újra emigrációba kényszerült. Az OSZDMP 1912-es prágai értekezlete a mensevikeket kizáratta a pártból, amelyben ettől kezdve csak bolsevikok voltak, Lenin vezetésével. Lenin az I. világháború elején elítélte a háborút támogató szocialista pártokat, s kifejtette: a háborút a kapitalizmus hódító törekvései okozták.

A háborúba belefáradt pétervári munkások és katonák akcióival 1917. februárjában győzött a második polgári demokratikus forradalom. A cár megbukott, a munkások és parasztok szovjeteket (tanácsokat) hoztak létre, melyek támogatták az Ideiglenes Kormányt. Lenin rögtön Szentpétervárra hazasietett, s minden hatalmat a szovjeteknek követelt - jóllehet ezekben a testületekben a bolsevikok pont kisebbségben voltak. A párt elfogadta híres "áprilisi téziseit", melyek szerint nem szabad támogatni a kormányt, bolsevik többséget kell teremteni a szovjetekben, meg kell ragadni a hatalmat, békét kell kötni, és földet kell adni a parasztoknak.

A katonák és matrózok november 7-én és 8-án megdöntötték a kormányt, az immár bolsevik többségű szovjetek jóváhagyták a dekrétumokat a békéről s a földről. Lenin a Népbiztosok Tanácsának elnöke lett. A választáson a bolsevikok csak 25 százalékot kaptak, de kormányuk nem mondott le. Az alkotmányozó nemzetgyűlés a szovjet kormányt elutasította, erre Lenin szétzavarta a testületet. "A munkásságnak nem a polgári rendszerben kell többséget szereznie, hanem meg kell döntenie a polgárság uralmát, be kell vezetni a proletárdiktatúrát" - hirdette.

Az antant nem ismerte el a szovjetkormányt, ezért az maga tárgyalt - és kötött békét - a németekkel Breszt-Litovszkban, 1918. márciusában. A bolsevikok kárpótlás nélkül államosították a külföldi tulajdont - közben kitört a polgárháború (1918-1920). A nem orosz népek az önrendelkezés miatt, a parasztság a földosztás érdekében támogatta a vörösöket. A fehéreket megverték, a külföldi intervenciós seregeket visszaszorították, de a gazdasági helyzet katasztrofális volt. Mivel felkelés fenyegetett, 1921-ben bevezették az ún. "új gazdaságpolitikát" (NEP), mely kvázi-piaci feltételeket teremtve lehetővé tette, hogy a parasztok piacra vigyék feleslegüket.

1918 augusztusában merényletet kíséreltek meg ellene, s noha megsérült, a támadást túlélte.
Lenin fő célját elérte: meggátolta a szovjetellenes egységfront kialakulását. 1921-re felszámolta a pártokat, megtorolta a belső elhajlásokat és lázadásokat - amivel sajnos megnyitotta az utat Sztálin diktatúrája előtt is. Kezdeményezésére 1922-ben az orosz, belorusz, ukrán és kaukázusi köztársaságok létrehozták a Szovjetuniót, amelyet 1924-ben a nagyhatalmak (az Egyesült Államok kivételével) elismertek.

Lenin 1922-ben érzékelte a hozzá nem értés és a bürokrácia terjedését, az orosz sovinizmus feléledését és Sztálin túlhatalmát (akit egyébként 1922-ben ő maga javasolt főtitkárnak a párt élére). 1922 áprilisában és decemberében agyvérzést kapott. Az állam irányításában ezután már nem vett részt, a Moszkva melletti Gorkijba költözött, utolsó írásai a szovjetunióbeli szocializmus felépítésének menetét taglalják. Politikai végrendeletében ("Levél a kongresszushoz") azt tanácsolta, hogy Sztálint váltsák le a főtitkári tisztségből.

Vlagyimir Iljics Lenin 1924. január 21-én agyvérzés következtében halt meg Gorkij városában. Holttestét Moszkvában mauzóleumban helyezték el, keleti típusú, szinte bizánci rítusú búcsúztatót kapott. Végrendeletét eltitkolták, ám azt Krupszkaja külföldre juttatta, a New York Times pedig 1926-ban leközölte. Hruscsov hírhedt, a "személyi kultuszt megbélyegző" 1956-os beszédében ezzel támasztotta alá Sztálin-ellenes vádjait.

Lenin a pártot olyan elitnek látta, amely tudományosan elemzi a történelmi és társadalmi folyamatokat, a kapitalizmus helyébe a szocializmust állítja, s e célból tör hatalomra - ha kell, nyers fizikai erőszakkal. A Szovjetunióban - s később a szocialista országokban - azonban soha nem a munkásság, hanem a bürokratikus pártelit gyakorolta a hatalmat (a "proletárdiktatúrát").