Megújulás a közösség szolgálatában - Reflexiók egy gondolatébresztő írásra
A számbeli kisebbségbe szorult magyarság nemzeti identitásának kérdése bonyolult, és ugyanakkor változó folyamatként foghatjuk fel. Az identitásunk nem konstans állapot, sok a befolyásoló tényező (Kiváló szociológusunk, Lampl Zsuzsanna kutatásait ajánlom e témában). A 20. század társadalmi folyamatai, majd a 21. század modern, globális trendjei oly módon változtattak rajta, amit nap mint nap érzékelünk társadalmi, közéleti, politikai és a magán szférában is. A hagyományos közösségek megszűnőben. A templomok lassan-lassan ürülnek, iskoláinkban fogyatkozik a létszám, településeink lakosságának száma csökken. Az egész európai kultúra válságban van. Az értékek átrendeződtek, a digitális világ, a közösségi-szociális média térhódítása pedig alapvető erkölcsi normákat keretezett át.
A kulturális globalizáció a hagyományos, nemzeti kultúrák esetében akár veszélyforrásnak is felfogható; tudatos, jól szervezett és átgondolt cselekvéssel őrizhető mindkettő értéke. A változó politikai környezet pedig a kisebbségi közösségek létét naponta kérdőjelezi meg, teszi alkalmanként nehézzé, avagy társadalompolitikai helyzet függvényében könnyebben élhetőbbé.
Nincs ez másképp Szlovákiában sem, ahol kifejezetten specifikus az itt élő magyarság helyzete. Tekintve, hogy a többségi néptől csupán nyelvünkben különbözünk, sokkal nagyobb az elfogadás és a befogadás, azaz az asszimiláció. Emellett demográfiai válság kezdődött, az elmúlt években látványosan csökkent a születésszám. Nem beszélve az elvándorlásról, jobb esetben az anyaországba.
Mielőtt azonban kardunkba dőlnénk, fontos leszögezni, hogy még mindig van körülbelül 420 ezer magyar, akik a nehezített körülmények között is kifejezték a magyar nemzethez való tartozásukat. A mai világban ez tudatos döntés, elkötelezettség egy (nemzeti) érték mellett, komolyan veendő.
A közösségek valóban másképp élik napjaikat, mint mondjuk a 20. század második felében. Tudomásul kell vennünk, hogy a 20-30 évvel ezelőtti megélések ma már nem érvényesek. Épp ezért mindenkinek, aki a közösségek erősítését, kultúrájának gazdagítását és a nemzeti identitás formálását tűzi ki célul, ezzel számolnia kell. A Csemadok is ezt teszi, igyekszik alkalmazkodni a változó világhoz.
Tud- e olyan közösségi nyelvet kialakítani, amelyben a történeti örökség nem teherként, hanem erőforrásként jelenik meg? Tud- e olyan jelenlétet szervezni, amely nemcsak reprezentálja a közösséget, hanem segít abban is, hogy a közösség önmagát újra el tudja gondolni?” Nos, ezek olyan kérdések, melyek jogosak és égetőek, a válaszok pedig történelmi távlatokban születnek meg. Mindenképp látni kell azonban a Csemadok mai valóságát.
Az 50 000 főt számláló tagsággal, több mint 400 alapszervezettel és minden magyarlakta járásban területi választmányokkal bíró Csemadok még mindig tág régiónk legnagyobb ilyen jellegű szervezete. A külső világ „egy” Csemadokot lát – nagyon helyesen; míg a belső világ tudja, hogy régiónként, járásonként és településenként egészen más és más a csemadokos élet. Sok helyen továbbra is az egyetlen lehetőség az anyanyelvű kultúra művelésére, míg egy-egy városban, tömbben, a magyar nyelvű professzionális kultúra mellett kell megtalálnia a saját helyét.
Sok helyütt megfiatalodott a tagság, a vezetés, megint másutt (ahol eleve már gondban van a magyar közösség – létszám, átlagéletkor stb.) egy-egy kisebb csoport, alapszervezet hagyományt őriz, és a fiatalok már más iránt érdeklődnek. Ráadásul rengeteg más civil szervezet, polgári társulás fejt ki további értékes munkát. Nincs tehát egységes recept. A feladat, a küldetés egyetlen egy: közösséget és nemzeti identitást erősíteni a felvidéki magyarság körében. Ugyanakkor a megoldás mindenütt más, picit túlzóan szólva több mint az a 400…
Az individualista és digitális kor, a mesterséges intelligencia, a Tik-Tok és a Facebook világában hatalmas kihívás öntevékeny nonprofit szervezetként olyan „tudatos jelenlétet” biztosítani, amely felveszi a versenyt a korábbi fél évszázad kulturális és társadalmi eredményeivel. De keressük és alkalmazzuk az új eszközöket. Egyre erőteljesebben jelenik meg a Csemadok az online térben, a lehetőségekhez mérten igyekszünk újabb és újabb marketing elemeket alkalmazni, értékközpontúan. Sok az új tevékenységi forma a könnyűzenei koncertektől a női fociig. A cél változatlan: a családok erősítése és a közösséghez kapcsolása.
Nincs olyan kulturális-művészeti ág, ami ne jelenne meg a Csemadok berkein belül: komoly- és könnyűzene, népzene, kórusmozgalom, színjátszás, pódiumművészet, klubestek, tudományos és könnyedebb hangvételű előadások, közéleti és más beszélgetések, humor, képzőművészet, mese; emellett fesztiválok, családi napok és ünnepi megemlékezések, meg persze sport, természet, turisztika. A felsorolás természetesen nem teljes.
A felmenő rendszerű versenyekbe évente több ezer gyermek és fiatal kapcsolódik be (Tompa Mihály Országos Verseny, Duna Menti Tavasz, Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny, Csengő Énekszó és még sorolhatnám…) Summa summarum: szervezeteink hatalmas munkát fejtenek ki rengeteg helyen, illetve a szervezetekben dolgozó vezetőségi tagok, titkárok, aktivisták, önkéntesek.
Meggyőződésem, hogy épp ez az a terület, mely biztosítani tudja a korábbi idézetben felvetett kérdésekre a megnyugtató megoldást, illetve annak egy részét. Úgy tud a Csemadok teljes egészében „jelen lenni”, amennyiben a korszellem jellemzőivel az élő, tiszta kultúra értékeit állítja szembe – vonzóan és jól láthatóan, hallhatóan. A mozgalmi jelleg visszatérése ahhoz kell, hogy újra egyfajta csirizként tudja a közösség tagjait összeragasztani. De a látható közösség ma már biztos, hogy nem egy szervezet függvénye. A szlovákiai magyar közösség láthatóvá tétele mindannyiunk közös feladata. Örülök a társadalmi párbeszédnek ebben a témában, és szívesen fogadjuk az új ötleteket, meglátásokat.
Megjelent a Magyar7 2026/20. számában.
