Megtapasztalták a csodát: Egyek vagyunk
„Az elmúlt esztendők vegyes tapasztalatai nyomán kis szorongással vágtunk neki az augusztus első hetében megrendezett tábornak. Vajon idén is lesznek problémáink? Tudunk-e újat mondani a ránk bízott fiataloknak? Le tudjuk-e küzdeni sokféleségünkből adódó, olykor markáns különbségeket? Képesek vagyunk-e arra, hogy programjainkkal kínáljunk egy olyan többletet, hogy ne vágyódjanak a táborlakók a balatoni éjszaka csábító sokszínűsége után? Ezekkel a kérdésekkel vágott neki a szervezésnek Révészné Bellai Csilla zselízi lelkipásztor.
Emberileg nem lehetséges közel kétszáz nagyon különböző gyökerű és világlátású tinédzser fiatalt „lekötni” egy héten keresztül. Legyenek bármilyen jó programok, legyen ezek mögött bármily sok jó ötlet, szervezés, gondolkozás, álljon rendelkezésünkre bármennyi pénz a tábor megvalósításához. Ezek segíthetnek, de önmagukban nem elegek ahhoz, hogy egy olyan hetet tölthessünk együtt szerte a Kárpát-Medencéből, amire utólag mindenki a meghatottságtól könnyes szemmel emlékezik.
Ami minden évben „többletet ad”, az Isten Szentlelke, aki képessé tesz bennünket arra, hogy sokszor erőtlen, gyarló, vagy éppen tapasztalatlan önmagunkat teljességében „odategyük”, odaszánjuk Isten ügyére, hogy Õ mutasson utat, Õ beszéljen általunk, Õ „hozza össze” ezt a sokféle, sok esetben sérült lelkű vagy öntudatú fiatalságot és az ifjak vezetőit is egy szeretetközösségbe.
Ebben az évben olyan csodát élhettünk át, ami leginkább ebben a két egyszerű szóban fejezhető ki: EGYEK VAGYUNK. S ez nem azt jelenti, hogy minden problémát leküzdöttünk, vagy mindenben egyet értettünk, de azt mindenképpen, hogy felismertük a Másikban is a Jézushoz tartozót. Ennél pedig nem lehet több és jobb célja ennek a találkozónak. Azt megtapasztalni, hogy képes vagyok akár önmagamat is félretenni azért, hogy ne én, hanem Jézus irányítson, sokszor nagyon nehéz, de ezáltal olyan áldásokban lehet részünk, amelyek a következő akadály leküzdésében is segítenek.
A találkozónk témája „Azok vagyunk, akik lehetnénk?” volt. Jézus szavaira (Mt 5, 13-16) épültek áhítataink, közös foglalkozásaink, s a velünk levő lelkészek, valamint meghívott vendégeink is segítettek abban, hogy elmélyülhessünk Krisztus tanításának lényegében. Megtisztelt bennünket jelenlétével Dr. Köntös László püspök-helyettes, akinek kezdő áhítata, s annak fiatalos, magával ragadó stílusa nagyon sok résztvevőben oldott fel belső görcsöket, feszültségeket.
A hét minden napján velünk volt táborvezetőként Bellai Zoltán püspöki főtanácsos, aki annak idején „megálmodta” ezt a találkozót. Meghívott vendégünk volt Szászfalvi László államtitkár, akinek segítségével hathatós támogatáshoz jutott ez az egyhetes rendezvény. De megtisztelt bennünket ifj. Tislér Géza a vallási műsorok helyettes szerkesztője és Mocsai Lajos a Veszprém kézilabdacsapatának edzője is. Mindhárom előadó szemléletesen és tanulságosan beszélt arról, hogy milyen szolgálatba állította az Úr Isten és hogy éli meg a „só és világosság” tanítványi létét.
Velünk volt az Úr őt dicsérő énekléseinkben és elcsendesedésünkben, csoportos beszélgetéseinken, esti programjainkon, versengéseinkben, kirándulásainkon és szabad foglalkozásainkon is. Idén először festette meg minden tábori csoport a találkozó zászlaját, melyek sokatmondóak és nagyon szépek lettek. Ez a közös program is még jobban összekovácsolta a résztvevőket, s a már meglevőkön túl újabb barátságokkal gazdagított mindannyiunkat.
